CikkekWarcraft történelemWoW: Shadowlands

Shadowlands összefoglaló 1. rész

Mivel már túl vagyunk a Shadowlands kiegészítőn, érdemes összefoglalóan azért megismerkedni a történetével annak érdekében, hogy lássuk, ki honnan fog nekifutni a következő kiegészítőnek. Az 1. részben a Shadowlands kialakulásával és a kiegészítő előzményeivel fogunk foglalkozni, valamint azzal, hogyan is kerültünk kapcsolatba Shadowlands-szel.

Shadowlands eredete

Shadowlandset a rejtélyes Elsők (First Ones), más néven a Progenitorok hozták létre ugyanakkor, amikor a fizikai univerzumban kialakult az élet. Shadowlandset ezek a rejtélyes lények és automa szolgáik hozták létre Zereth Mortis birodalmában. A legújabb lore szerint az Elsők voltak azok, akik a  valóság 6 kozmikus erejét (Élet-Halál, Rend-Káosz, Fény-Árnyék) felállították és a valóság kozmoszait és tereit megalkották. Ők voltak azok, akik aztán az általunk is ismert Titán Pantheont, mint a Rend kozmikus erejének Pantheonját és a Halál Pantheonját megalkották (hogy a további kozmikus erőknek is létrehoztak-e külön Pantheont, azt nem tudjuk, de utalás van az Élet/Fény, Természet/Pantheonjára, melynek Elune lehet az egyik tagja).

Zereth Mortison belül – amely a Shadowlands megalkotásának „műhelye” volt – hozták létre a Sepulcher of the First Ones helyet, amely az Elsők Síremlékét jelenti, ami egy olyan épület, amely a kozmosz visszacsinálásának módszerét tartalmazza. Itt hozták létre az Elsők az Eternal Ones-okat, vagy Örök Lényeket, akik együttesen alkották a Halál Pantheonját és a feladatuk a Halál Birodalmának irányítása volt. Mindegyik Örök Lény kapott egy-egy pecsétet, amely az általa irányított szövetséget, vagy Covenantot jelképezi. Az Elsők megtiltották nekik, hogy valaha is a Sepulcherbe lépjenek.

A Halál Pantheonjának tagjai az alábbiak voltak: Kyrestia, aki Bastiont és a Kyrianokat irányította, a Télkirálynő (Winter Queen), aki Ardenwealdben és a Night Fae Covenant felett uralkodott, Primus, aki Maldraxxusban a necrolordok vezetője volt, Denathrius, aki Revendreth és a ventyrek vezetője volt, valamint Zovaal, aki Arbiterként szolgált Oribosban.

Zovaal árulása

Az Elsők hozták létre Oribost, az Örök Várost, a helyet, ahova minden halandó lélek megérkezik a halála után. Itt az Elsők egy Arbitert neveztek ki, akinek az volt a feladata, hogy eldöntse, ki milyen túlvilági életre ítéltetett. Erre a feladatra az Elsők először Zovaalt jelölték ki, aki sokáig látta el feladatát, azonban lassan arra eszmélt, hogy az Elsők elképzelése teljesen hibás, ahogy megosztott kozmoszokat alkottak, amelyek nem fognak tudni szembenézni egy általa gondolt veszéllyel szemben. Arbiterként emellett azt is látta, hogy sok halandó sorsát nem a saját akarata, hanem külső körülmények és a sors szeszélye befolyásolja. Újra és újra azt látta, hogy a saját sorsuk feletti uralomért és szabadságukért küzdenek a halandók életükben hasztalan, ezért úgy gondolta, hogy a szabad akarat csak egy hazugság, amit az Elsők találtak ki.

Zovaal úgy gondolta, hogy az Örök Lények pecsétjei segítségével eljuthatnak a Sepulcherhez, amelynek segítségével ledönthetné ezt a valóságot és megtörhetné annak hibás ciklusát, helyette pedig egy új, egységes kozmoszt teremthetne. Zovaal felhívta társait, hogy csatlakozzanak hozzá, azonban mikor azok nem adták át neki önkéntesen a pecsétjeiket, erőszakkal próbálta elvenni tőlük. Olyan nagy volt a hatalma, hogy csak a Halál Pantheonjának egyesített ereje volt képes legyőzni őt végül Primus vezetésével.

A Pantheon ezt követően tárgyalást tartott Zovaal ügyében, ahol Kyrestia bűnösnek tartotta, amiért megszegte kötelezettségét, mint az Arbiter, a Télkirálynő kijelentette, hogy tetteivel az Élet és a Halál teljes ciklusát veszélybe sodorta, míg Sire Denathrius szerint, ha egy másik utat választott volna, akkor sokkal nagyobb dolgokat érhettek volna el közösen. Árulása büntetéseként úgy döntöttek, hogy száműzik Zovaalt a kikerülhetetlen Maw-ba, ahol örök időkre annak Jailereként, vagyis Börtönőreként szolgálhat. Megfosztották animájától és pecsétjétől is – ettől keletkezett a hatalmas lyuk a mellkasában – és ezek segítségével egy új Arbitert alkottak meg, hogy helyette megítélje a lelkeket.

Annak érdekében, hogy Zovaalt a börtönében lehessen tartani, a Primus egy teljesen új mágiát hozott létre, a Domination (Uralom) mágiáját és nyelvét, majd ilyen rúnákkal az Örök Lények ítéletét belevéste egykori társa húsába. Az Ardenwealdben található Heart of Forest (Erdő Szíve) mágiáját használták arra, hogy továbbra se lehessen megszökni a Maw-ból, és így biztosítsák, hogy Zovaal mindörökre ott marad, mivel a büntetését abszolútnak és visszavonhatatlannak tartották.

Bár a Primus abban reménykedett, hogy büntetése eredményeként Zovaal majd megbánja bűneit, ebben csalódnia kellett. Zovaal haragja tovább nőtt, ahogy eltökéltsége is, hogy visszaszerzi azt a hatalmat, amit elloptak tőle és mindenáron végrehajtja tervét. Hosszú korok teltek el, de a Jailer végül kiszabadította magát láncai közül, majd újabb évezredek alatt módot talált rá, hogy a Maw-ban található mágiát, a Domination mágiát a saját fegyvereként használja ellenségeivel szemben.

A Jailer szövetségesei

Zovaal nem volt egyedül már az eredeti árulása idején sem, és bebörtönzése után a hozzá hasonlóan gondolkodók igyekeztek őt segíteni. Az egyik legősibb szövetségese egy másik Örök Lény volt, Denathrius, Revendreth ura. Denathrius egy mesteri kémekből álló fajt hozott létre, a nathrezimeket (vagy dreadlordokat, rémurakat), hogy a többi kozmikus erőben lévő birodalmakba behatoljanak és a Halál befolyása alá próbálják őket vonni.

Számos nathrezim kötött ki a Twisting Netherben, ahol úgy tettek, mintha a démoni Lángoló Légió (Burning Legion) szolgái lennének. A Jailer utasítására még arra is sikerült rávenniük a Légió vezérét, Sargerast, hogy engedje meg, hogy a titán világlelket tartalmazó bolygót, Argust a halál mágiájuk segítségével a Légió seregének újjáélesztő gépezetévé alakítsák át. Ezzel ugyanis még annál is gyorsabban újjáéleszthették a démonokat, mint ahogyan az a Twisting Netherben egyébként lehetséges lett volna.

A nathrezimek és Denathrius, valamint a Maw-ban élő Mawsworn serege mellett a Jailer szövetségese lett a trollok loája, Mueh’zala, aki megállapodást kötött a Titán Őrző Odynnal. Odyn egyik szeméért cserébe beleshetett a Shadowlands birodalmába, míg Odyn szemét Mueh’zala a Jailernek adta, aki ebből készítette el a Jailer Szeme nevű ereklyét. Ennek segítségével láthatta mindazt, ami a Maw-ban történik és valószínűleg azt is, ami más birodalmakban. Odyn pedig a tudásával felszerelkezve megalkotta a Val’kyrokat a kyrianek mintájára.

A Lich King megszületése

Egy idő után Primusnak feltűnt, hogy a Jailer befolyása kezd túlterjeszkedni a Maw határain és elindult Maldraxxusból, hogy kinyomozza a dolgokat. Mielőtt távozott volna, egy üzenetet hagyott hátra Örök Lény társainak, hogy mit tegyenek a maguk védelme érdekében és azért, hogy megakadályozzák, hogy Zovaal valaha is eljusson a Sepulcherbe. Ezután Korthiába utazott és az itt élő kiszolgálókra, személyzetre (attendant) bízta a pecsétjét olyan mágiával lezárva, amelyben bízott, hogy még Zovaal sem tudja kibogozni. Miután megérkezett a Maw-ba, a Primus sejtései beigazolódtak: a Jailer fegyvert kovácsolt a láncaiból és azok segítségével legyőzte őt. A büntetéséért cserébe a Jailer megfosztotta Primust az emlékeitől és egy megtört rab lett belőle, akit a Maw-ban található torony, a Torghast mélyén csak a Runecarverként (Rúnafaragó) ismertek.

A Runecarver segítségével számos fegyvert készített Mawsworn serege számára, illetve közösen elkészítették a Frostmourne-t és a Helm of Dominationt. Már Arbiter korában felfigyelt arra, hogy a hatalmas világlélekkel rendelkező bolygóról, Azeroth-ról érkező halandók milyen erővel rendelkeznek, ezért úgy döntött, hogy a két fegyver segítségével és a bennük lévő Domination mágia segítségével elkezdi befolyását kiterjeszteni erre a bolygóra.

A magukat a Lángoló Légió tagjainak kiadó nathrezimek voltak azok, akik ezt a két eszközt áthozták a Shadowlandsről és Kil’jaedennel együttműködve az első Lich Kinget, Ner’zhul szellemét belezárták. A benne lévő erőt, amellyel később volt egy élőholt sereget létrehozni, Kil’jaeden arra kívánta használni, hogy előkészítse a Légió újabb támadását Azeroth ellen, míg a Jailer szándéka szerint a Lich King lett volna az ő uralmának előfutára. A nathrezimeknek fontos szerepük volt abban, hogy elrejtsék a Légió elől azt, hogy a Halál a saját eszközeként kívánja felhasználni a Lich Kinget. Ők építették fel a Lich King erődjét, az Icecrown Citadelt, amelynek a titkor célja az volt, hogy egy nap Azeroth életerejét majd ezen keresztül áramoltassák a Shadowlandsbe. Zovaal azonban egy idő után Ner’zhult túl gyengének és alkalmatlannak tartotta arra, hogy segíthessen neki céljai elérésében.

A Harmadik Háború során a Frostmourne-t Arthas Menethil szerezte meg, és lett vele a Lich King bajnoka. A Frostmourne képes volt áldozatai lelkét darabokra széttörni, és ezen darabok közül több is a Jailerhez került, aki aztán Torghastban tárolta őket. A Harmadik Háborút követően Ner’zhul és a Scourge próbált fellázadni a Légió ellen, ennek azonban hamar véget vetett az, hogy Arthas végül legyőzte Ner’zhult és ő lett az új Lich King. Ner’zhul szelleme végül a Maw-ban végezte, ahol a Jailer örök kárhozatra és kínokra ítélte azért, amiért nem teljesítette be szerepét.

Bár a Jailer nagy reményeket fűzött hozzá, Arthas ugyancsak kudarcnak bizonyult számára: túl gyenge volt ahhoz, hogy a Frostmourne teljes potenciálját használni tudja és igyekezett ellenszegülni a Jailer szándékainak, amikor a saját hatalomvágyának és hódításainak szentelte magát. Arthas lelkét a legyőzése után Devos és Uther a Maw-ba hajította, ahol a Jailernek sikerült megszereznie.

Az Arthast követő Lich King, Bolvar Fordragon folyamatosan érezte, hogy egy gonosz erő igyekszik befolyásolni az elméjét és akaratát, de nem tudta, hogy ő a Jailer. Igyekezett neki ellenállni, de nem tudja, hogy végül hány olyan cselekedete volt, ami valójában a Jailer céljait szolgálta.

Szövetség Sylvanas Windrunnerrel

Arthas halála után rögtön lehetősége adódott Zovaalnak, hogy új szövetségest, egy új eszközt találjon magának céljai elérése érdekében. A kétségbeesett Sylvanas Windrunner, a Banshee Királynő, elkeseredettségében, amiért nem az ő nyila ölte meg végül Arthast, öngyilkosságot követett el és leugrott az Icecrown Citadelről. Zovaal az őt szolgáló kilenc Val’kyrt küldte el először Sylvanashoz. A Val’kyrok megmutatták a Banshee Királynőnek, hogy nélküle milyen sors vár a Forsakenre. Azonban Sylvanast ez nem tartotta vissza attól, hogy véget vessen életének. Ezután a Maw-ban találta magát, ahol a Mawswornok kínozták addig, amíg a Jailer bele nem avatkozott és fel nem fedte magát előtte.

Zovaal elmesélte egész életét Sylvanasnak, az Örök Lényeket úgy állította be, mint kegyetlen teremtményeket, akik kitépték szívét és bebörtönözték őt pusztán azért, mert az Elsők igazságtalan valóságát, amiben valójában senkinek nincs szabad akarata, egy jobbra kívánta lecserélni. Azt is kijelentette, hogy a helyébe állított hamis Arbiter volt az, aki Sylvanast a Maw-ba küldte annak ellenére, hogy Bansheevé változtatása előtt milyen hősies életet élt. Sylvanas segítségét kérte, mint szövetségesét és nem mint szolgájáét, hogy megtörjék az Élet és a Halál rendszerét, így mindenki valódi szabadságot kapna.

Sylvanas először nem akart neki hinni és visszautasította, főleg azok után, hogy a Jailer felfedte, valójában ő volt az, aki létrehozta a Frostmourne-t és a Lich Kinget. A Jailer azonban utasította a val’kyrokat, hogy mutassák meg Sylvanasnak a különböző túlvilági léteket, hogy maga dönthessen arról, igazságos-e az Elsők által kigondolt rendszer. Amikor rádöbbent arra, hogy amennyiben nem ugyanabba a birodalomba kerülnek, itt sem találkozhat soha szüleivel és elhunyt testvérével, valamint arra, hogy őt az Arthas befolyása alatt elkövetett bűntettei miatt a Maw-ba száműznék, míg ádáz ellensége, a szüleit és népének számos tagját megölő Zul’jin Revendreth-ben nyerhet bocsánatot bűneiért, akkor már egyetértett a Jailerrel abban, hogy ez egy igazságtalan rendszer.

Ettől függetlenül nem akart a Jailerrel szövetkezni, mert továbbra sem bízott benne. A Jailer ezt elfogadta, de megmutatott 5 jövőképet neki, hogy bizonyítsa igazát: egy harcos sötétség fog visszatérni, elő kell majd lépnie az árnyakból és vezetnie kell, egy penge megsebzi majd a világ szívét, és annak vérét majd a kezében tartja, végül pedig megdönt egy királyt és szétszakítja majd az eget. Arra kérte Sylvanast, ha mégis úgy döntene, hogy szövetségre lép vele, akkor egy val’kyrral üzenjen. Ezt követően Sylvanast visszaküldte Azeroth-ra, azonban, hogy ne vegyék észre Shadowlandsben, hogy neki ilyen ereje van, az egyik val’kyr, Annhylde vette át Sylvanas helyét.

Sylvanas végül akkor döntött a Jailerrel való szövetség mellett, amikor a Lángoló Légió támadása után Vol’jin utolsó szavaival éppen őt bízta meg a Warchief szerepével (Vol’jin fülébe Mueh’zala suttogta a sorsdöntő szavakat). Ekkor küldte el egyik val’kyrját, Signét, hogy tájékoztassa a Maw urát arról, hogy kész segíteni neki tervei megvalósulásában. Első feladata Sylvanasnak az volt, hogy keresse fel Helyát, aki szintén a Jailer szövetségese volt és szerezze meg tőle a Soulcage-et, amellyel a val’kyr Eyirt az uralmuk alá vonhatják. Sylvanas teljesítette is volna a küldetést, ha végül nem lép közbe és töri össze a Soulcage-et Genn Greymane.

A terv valósággá válik

A Lángoló Légió legyőzésével Azeroth hősei Argus világlelkével is végeztek. Ahogy azt a Jailer és a nathrezimek évezredekkel ezelőtt eltervezték, Argus halálmágiával átitatott lelke a Shadowlandsben kötött ki az Arbiter előtt, azonban egy ekkora lény lelkét nem bírta el a rendszer, és az Arbitert ez teljesen megtörte. Ennek következménye az lett, hogy az Arbiter már nem tudta betölteni feladatát és valamennyi lélek a Maw-ban kötött ki anélkül, hogy életét vizsgálat alá vetették volna és jogos túlvilági helyét kijelölték volna.

A Jailer terve kezdett működésbe lépni. Mostantól minél több lélekre és animára volt szüksége, ezért utasította Sylvanast, hogy szerezzen neki minél több lelket. Sylvanas ekkor Warchiefként belekezdett egy újabb háborúba a Horda és a Szövetség között, valamint felgyújtotta Teldrassilt. Minden tettének a célja az volt, hogy minél többen meghaljanak a harcok során. A Maw-ba küldött lelkekből aztán a Jailer sokakat képes volt Mawsworn seregébe toborozni, és mikor elég erősnek ítélte meg a saját hatalmát és seregét, utasította Sylvanast arra, hogy vegye el a Lich Kingtől a Helm of Dominationt és azt szakítsa szét, ezzel megbontva az Azerothot a Shadowlandstől elválasztó határvonalat. Sylvanas Windrunner eleget is tett a kérésének, az Icecrown Citadelhez ment, ahol legyőzte a Lich Kinget, felszabadítva ezzel Bolvar Fordragont ez alól a teher alól, majd megtette az elképzelhetetlent: széttépte a Helm of Dominationt, ezzel beteljesítve a Jailer utolsó jóslatát, hogy megdönt egy királyt és egymaga szétszakítja az eget.

Zovaal tervének megvalósulásához szüksége volt Shadowlands 5 pecsétjére ahhoz, hogy megnyithassa az utat a Sepulcher felé. A saját pecsétje és szövetségese, Denathrius pecsétje rendelkezésére állt, azonban a további három pecsét megszerzéséhez fondorlatra volt szükség. Saját seregével továbbra sem volt képes a Maw-t elhagyni, ezért olyan tiszta lelkekre volt szüksége, akik képesek lesznek majd ezeket megszerezni a többi Örök Lénytől. Sylvanast bízta meg azzal, hogy kutasson fel számára megfelelő tiszta lelkeket, amit a Banshee Királynő meg is tett azzal, hogy elrabolta Thrallt, Baine Bloodhoofot, Jaina Proudmoore-t és Anduin Wrynnt – Tyrande Whisperwindnek azonban sikerült legyőznie elrablóit. Az elrabolt lelkeket aztán a Jailer kezdte kezelésbe venni azért, hogy kiválaszthassa közülük a legmegfelelőbbet terve végrehajtásához.

Ekkor azonban megjelentek a hősök Azeroth-ról….

Folytatása következik…

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .