CikkekHivatalos történetek fordításaiWoW: Dragonflight

Wrathion örök érvényű esküje /Christie Golden novellája/

Kaptunk egy új novellát (angolul a hivatalos oldalon olvasható), amely a Shadowlands után játszódik és a Dragonflight kiegészítőt vezeti fel, a főszereplője pedig Wrathion. Ebben a posztban ennek a történetnek a rövid ismertetését olvashatjátok.

5 évvel a Negyedik Háború lezárása után

A történet Wrathion visszatérő rémálmával kezdődik. A fekete sárkány a Wailing Cavernsben van, ő a fekete sárkányok Aspektusa, de egyszercsak a teste elkezd megolvadni, fémdarabkákká válnak a pikkelyei, és körülötte a többi sárkány (köztük fekete sárkányok is), rátámadnak. A fejében Deathwing hangját hallja, amint azt mondja, hogy úgyse tud más lenni, mint ő, nem fog szabadulni az ő árnyékától. Wrathion riadtan ébredt fel Pandariában (úgy látszik, ez az otthona) és azon morfondozik, hogy vajon mennyire lesz valóság és igaz ez az álom. Közben furcsa szorítást érez a mellkasában. A szobájában ott hever egy tekercs, benne egy meghívó Thalyssra és Lor’themar Theron esküvőjére.

Wrathion úgy dönt, hogy elmegy az esküvőre, habár úgy gondolja, csak formaságból hívták meg azért, mert segített N’Zoth legyőzésében. Az esküvő egy igazi Horda-Alliance összeborulás. A blood elf és Nightborne vezetőkön kívül a Horda részéről ott van a többi nép vezetői is: Thrall a családjával (megtudjuk, hogy Durak mellett a 2. gyermekét Rehzének hívják), a trollok részéről Talanji, Zekhan és Rokhan, a Forsakeneket Lilian Voss és Calia Menethil képviseli, akiket Derek Proudmoore kísér, a taurenek részéről pedig Baine és Mayla jönnek kart karba öltve.

Az Alliance vezetők részéről már nem mindenki van itt: a night elfek teljesen távol tartják magukat (Wrathion ügynökeitől úgy tudja, hogy valami titokzatos dolgon munkálkodnak), ahogy Genn Greymane se maga jött, hanem inkább diplomatikus módon a feleségét, Mia királynőt küldte el, viszont jelen van Turalyon és Alleria a fiúkkal, Aratorral együtt, valamint Kul Tiras képviseletében Taelia Fordragon. És itt van a teljes Bronzebeard család is, viszont nincs jelen Anduin, aki továbbra is rejtőzik valahol.

A szertartás egyszerű, de megható, Lady Liadrin ezúttal papnői minőségében vezeti a szertartást és adja össze a két elfet, akik stílszerűen – miután egy versíró versenyt követően vallottak szerelmet egymásnak – most is versben mondják el esküjüket. Wrathion kívülállónak érzi kicsit magát, mivel nem tartozik senkihez és semmihez, ráadásul érzékeli is, hogy fekete sárkányként furcsa szemmel néznek rá. De úgy érzi, joga van itt lenni, és hátha valakitől valami információ morzsát megtud a Sárkány-szigetekről, amely után oly régóta nyomoz és amiről vagy nem tudnak, vagy nem hajlandók beszélni róla. Ysera meghalt azelőtt, hogy beszélhetett volna vele, Kalecgos csak annyit bírt kideríteni, hogy valamilyen mágia zárta el, Nozdormu fogadni sem volt hajlandó őt, míg Alexstrasza közölte, hogy a sziget egyszerűen elveszett már számukra, nincs többé.

Wrathiont felvidítja, hogy Magni, akivel az N’Zoth elleni harc során ismerkedett meg, nagyon barátságosan fogadja, ahogy egész családja, akiknek bemutatja őt: Muradinnak, Brannak és Moirának. Moira magával hozta fiát, Dagrant is, aki tőlük távolabb egy nagy fa alatt a fűben beszélget Aratorral egy vastag kódex társaságában. A látvány Wrathiont ismét arra emlékezteti, hogy neki egyetlen barátja sincs, és aki lehetett volna (Anduin), azt is sikerült elárulnia. Közben a fejében megint megszólal Deathwing hangja, miközben megint előjön a furcsa szorító érzés a mellkasában.

Wrathion már épp indulna, amikor Baine és Mayla szólítják meg. Beszélgetésük közben Wrathionnak feltűnnik, hogy nem messze tőlük egy fekete bőrű tauren áll. Amikor megkérdezi Baine-t, hogy ismerik-e a taurent, Baine lehajtott fejjel válaszol, hogy ő Kurog, a sámán, Magatha Grimtotem klánjából és nyilvánvalóan meghívás nélkül érkezett az eseményre. Kurog feléjük is tart és hangosan kijelenti, hogy mennyire lealacsonyítják Lor’themarék magukat azzal, hogy sárkányokat (a többes szám oka, hogy Kalecgos is jelen van), köztük ráadásul egy fekete sárkányt is meghívtak. Wrathion érzi, hogy kezd feldühödni és forrongani, azonban visszafogja magát és Baine-nel együtt közlik a sámánnal, hogy semmi keresnivalója nincs itt, ezért távozzon.

Kurog természetesen nem távozik önként, tovább piszkálja Wrathiont és azzal piszkálja, hogy semmi természetes nincs abban, ahogyan ő létrejött, hiszen sárkányfiókák holttestét is felhasználták hozzá. Wrathion csak egyre dühösebb lesz, mivel hallja, hogy a tömegben is van, aki a sámánnak ad igazat, de közben elraktározza magában, hogy milyen különös, hogy egy tauren sámán tud arról, hogy ő hogyan jött létre. Kurog tovább hergeli Wrathiont azzal, hogy hiába menti meg Azerothot esetleg százszor is, soha nem lesz annak természetes része, mindig egy kívülálló, egy száműzött lesz, soha nem vetkőzi ezt le magáról.

Wrathion ettől teljesen bedühödik, érzi, hogy átveszi az uralmat a dühe és felkapja Kurogot, miközben üvölti, hogy egy pillanat alatt meg tudja ölni, de mintha furcsán más, mélyebb lenne a hangja. Wrathiont Kalec állítja meg, mielőtt valami őrültséget csinálna, csendesen a vállára teszi a kezét, és a fekete sárkány érzi, hogy meg kell nyugodnia. Ledobja Kurogot, aki ettől nekiesik az esküvői tortának és tönkreteszi azt. A felfordulásra már megjelenik Thalyssra is, aki azonnal felszólítja Kurogot, hogy távozzon az esküvőjéről. Kurog még búcsúzóul az egész násznép előtt kijelenti, hogy hamarosan mindannyian megismerik a taurenek igazi erejét.

Wrathion őszintén sajnálja a dolgot, elnézést kér az ifjú pártól, majd odébb áll. Suramar parkjában aztán csatlakozik hozzá Kalecgos is, aki szintén kívülállónak érzi magát, ráadásul átérzi Wrathion helyzetét, mert ő se sokáig volt Aspektus, Deathwing legyőzése után pedig a kék sárkányok szétszóródtak, még csak egyben sem tudja tartani nemzetségét. Miközben beszélgetnek arról, hogy úgy tudják, elődeik egykor nagyon jó barátok voltak, Wrathion észerveszi, hogy Kalecgos ugyanúgy dörzsöli a mellét, mint ő. Rákérdez, és kiderül, hogy a kék sárkány az utóbbi időben egyre gyakrabban érzi ugyanazt a szorító érzést a mellkasában, mint Wrathion. A két sárkány ezért felkerekedik és egy portálon át Wyrmrest Temple-be mennek.

Northrenden a Temple körül már nagyon sok sárkány gyülekezik, és hozzájuk hasonlóan sokan a mellkasukat dörzsölgetik. Ezek szerint ez egy általános tünet és mind arra várnak, hogy mit tudnak erről mondani vezetőik. Wrathion nem is habozik, Kalecgos-szal együtt a Temple felső részére mennek, ahol már ott van Alexstrasza Nozdormuval és Merithrával. Wrathion nem pazarolja az időt holmi formaságokra, köszönésre, rögtön Alexstraszának szegezi a kérdést, hogy mi történik velük, magyarázza el. Alexstrasza csak mosolyog Wrathion viselkedésén és különös dolgot tesz: a sárkányhoz lép és minden köztük lévő ellentét és bizalmatlanság ellenére egyik kezével megsimogatja Wrathion arcát, aki maga számára is különös módon hagyja ezt.

– Ifjú sárkány – mondja a Sárkányok Királynője, miközben mindentudóan összenéz Nozdormuval, – meghallottad a hívást… és feleltél rá.

Wrathion nem értette. – A hívást?

– Igen, a hívást – felelte Alexstrasza és a körülöttük állókhoz fordult. – Amire már hosszú ideje vártunk. Mindannyiunkat – itt vagy a világon bárhol – elért a hívás és a szívünkkel mi meg is hallottuk. A Sárkány-szigetek vár minket, hogy visszatérjünk.

– De… – rázta meg a fejét Wrathion. Továbbra sem értette.

– Wrathion – felelte a vörös sárkány gyengéden – honvágyat érzel.

A fájdalom. A kétségbeesett vágyakozás valami iránt, ami neki sose volt.

Honvágy?

A Sárkány-szigeteket sose tagadták meg tőle. A sziget csak várt. Várt rá és a többi sárkányra Azeroth-on. A népére. Wrathion nem volt száműzött. Itt befogadták. Ide tartozott.

Wrathiont reménnyel és örömmel tölti el ez a hír. Ezek szerint van neki is otthona, a sárkányok közé tartozik és elhatározta, hogy hamarosan nemzetsége is lesz. Azt pedig megfogadja magában, hogy ő lesz az, aki nem válik Deathwinggé és a jövőben ő fogja írányítani a fekete sárkányokat.
– VÉGE –
FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .