Shadowlands története 1. – Előzmények

A Shadowlands történetét bemutató sorozat 1. részében a Shadowlands kiegészítő előzményét mutatom be, amit valójában a kiegészítő utolsó patchében ismertünk meg teljes egészében. Ebben a részben szó lesz Shadowlands létrejöttéről, a Jalier /Fegyőr/ történetéről és arról, mennyi esemény kapcsán fonódott már össze Azeroth sorsa a Shadowlands-szel és végül, hogy hogyan jutottunk el a kiegészítőt felvezető patch kezdetéig. Figyelmeztetés! Lesz jópár olyan részlet, amely retcon lesz a korábban megismert lore-hoz kapcsolódóan.

Shadowlands létrejötte

Az első dolog, ami a játékosközösség egy jelentős részét kiakasztotta, az mindjárt Shadowlands létrejöttéhez köthető, ugyanis ezzel a 2016-ban kiadott Warcraft Krónikákat máris átírták. A Warcraft Krónikák ugyanis azzal kezdődik, hogy kezdetben volt a Fény és volt a Void és a kettő ütközéséből jött létre a világegyetem és az azt alkotó erők. A Shadowlands során azonban megtudjuk, mielőtt lett volna Fény és Void, azelőtt voltak… az Elsők (First Ones).

Hogy kik is pontosak az Elsők, őket ki vagy mi alkotta, kicsodák, merre vannak, mit csinálnak, azt nem tudjuk, csak azt tudjuk, hogy ők alkották meg nemcsak Shadowlandset, de az összes többi dimenziót is, vagyis ők alkották meg ezt az osztott erőkön és dimenziókon alapuló univerzumot automák segítségével. Shadowlandset egy Zereth Mortis nevű helyen alkották meg, mint a Halál Birodalmát, ahova a halandó lelkek kerülnek haláluk után, és amelyet egy Veil (Fátyol) választ el a fizikai univerzumtól. Valószínű, hogy az összes többi dimenziót is ilyen Zereth nevű helyeken alkották meg, de annyit még tudunk, hogy ezeknek a Zereth-eknek a közös nexus pontja a Sepulcher of the First Ones, vagyis az Elsők Síremléke, ahol megtalálható, hogy hogyan teremtették meg az univerzumot az Elsők.

Az Elsők a Shadowlands irányítására Eternal One-okat, vagyis Öröklényeket jelöltek ki, akik együtt a Halál Pantheonját alkották (kísértetiesen hasonló a Titánok Pantheonjához, akik valószínűleg a fizikai univerzumot, az Order területét irányítják). Az Eternal One-ok az alábbiak voltak: Zovaal, Kyrestia, Primus, Winter Queen (Télkirálynő) és Sire Denathrius. Mindegyikük Shadowlands egy-egy területét irányította, és mindegyikük kapott 1-1 Sigilt, vagyis Pecsétet az Elsőktől, amelyek közösen megnyitják az utat Zereth Mortisba. Ezután az Elsők távoztak és megtiltották az Eternal One-oknak, hogy Zereth Mortis területére belépjenek.

Shadowlands felépítése

Shadowlands sokszámú és különféle területekből, különálló birodalmakból áll össze, ahova a lelkek aszerint kerülnek, hogy életükben mit tettek. Elvileg végtelen számú birodalom létezik Shadowlandsben, amit a Zereth Mortisban található Forge of Afterlife hoz létre. A legnagyobb birodalmaknak, amelyeket az Eternal One-ok irányítanak, saját Covenantjuk van, amelyek ősi és nagyerejű rendek.

Kyrestia, az Elsőszülött az Öröklények közül a legelkötelezettebb és legelszántabb, aki Archonként Bastion birodalmát és a Kyrian Covenantet irányítja. A kyrianok szárnyas, angyalszerű lények, akiknek feladata, hogy a halandók lelkeit halálukkor elkísérjék Shadowlandsbe, emellett követekként, hírnökökként szolgálnak. Kyrestia teljes mértékben hisz és kitart Bastion szigorú törvényei előtt atekintetben, hogy kiből válhat Felemelkedett Kyrian (Ascended).

A Winter Queen, vagyis a Télkirálynő birodalma Ardenweald, a nyugalom és a hibernáció birodalma, amely az élet és a halál örök körforgásának egyik fogaskereke. Ez az a hely, ahol a Vad Istenek (Wild Gods) és a természet más teremtményei haláluk után kerülnek, ahol regenerálódnak és álmodnak, mielőtt újjáéledhetnének a halandó földeken.

A Primus birodalma Maldraxxus, amelyet a Necrolordok irányítanak, és amelynek lakói Shadowlands seregét alkotják. A sereget még az Elsők tartották fontosnak annak érdekében, hogy esetleges külső fenyegetésekkel szemben megvédjék Shadowlands-et.

Sire Denathrius alapította meg a Venthyrek birodalmát, Revendreth-et, ahova azok a lelkek kerülnek, akik életükben súlyos bűnöket követtek el, de még van remény számukra, megbánhatják bűneiket, bűnhődhetnek értük, ebben nyújtanak nekik segítséget a Venthyrek. Amennyiben mégsem képesek bűneiket megbánni, a bűnhődés nem segít rajtuk, akkor az ő útjuk a Maw-ba (Bendő) vezet, amely egyfajta pokolként a menthetetlen lelkek végső gyűjtőhelye.

Shadowlandset a halandók lelkének esszenciája, az anima táplálja és működteti. Az anima 2 elemből tevődik össze, az egyik a Spirit (lélek), a másik pedig a Decay (bomlás), és ezek mértéke attól függ, hogy a halandó mennyire volt jó életében, mennyire vitt véghez jó dolgokat, ilyenkor sok anima volt található benne. Az anima annyiban hasonló a manához, hogy a halál mágia alkalmazása során ehhez nyúlnak a mágia használói.

Zovaal, az első Arbiter

Az Arbiter hivatott arra Oribos városában, hogy eldöntse, hogy egy halandó a halála után mely túlvilági birodalomba is kerül. Ehhez végigveszi mindazon dolgokat, amiket az elhunyt életében tett, mérlegeli őket és kijelöli a számára legmegfelelőbb birodalmat, amin később változtatni már nem lehet. Az első Arbiternek Zovaalt jelölték ki, aki hosszú időkön át tett eleget feladatának, ennek során pedig szembesült azzal, hogy a rendszer alapvetően hibás (vajon hol találkoztunk ilyen személlyel korábban?), és hamis az Elsőknek azon állítása, miszerint a halandók szabad akaratból cselekedhetnek. Zovaal ugyanis arbiteri munkája során azzal szembesült, hogy a halandók tetteit sokszor nem a szabad akarat, hanem a körülmények, a véletlen, vagy más személy is befolyásolja, így sokszor maga is igazságtalannak tartotta a rendszert, amely körülmények mérlegelése alapján véglegesen döntött. Másrészt úgy látta, hogy az osztott erőkön (Fény, Void, Élet, Halál, Rend, Káosz) alapuló univerzum gyenge egy általa előre látott közelgő fenyegetéssel szemben. Ezért úgy döntött, az lesz a legjobb, ha az Elsők munkáját átírják és az egész univerzumot újratervezik (Sargeras 2.0) Zovaal először szép szóval próbálta meggyőzni társait arról, hogy adják át neki Sigiljeiket, Pecsétjeiket és nyissák meg az utat Zereth Mortis felé, hogy aztán a Sepulcherben mindent átírjanak. Miután társai nem voltak meggyőződve az igazáról és nem akarták átadni a pecséteket, Zovaal erőszakhoz folyamodott és társai ellen fordult.

Zovaal büntetése

Zovaalt a többi Eternal One csak közös összefogással tudta legyőzni. Engedetlensége büntetéseként elvették tőle az Animáját és a Sigiljét, így keletkezett a lyuk a szíve helyén, valamint arbiteri szerepét is, és a pokol Shadowlands-féle változatába, a Maw-ba (Bendő) küldték Jailernek, vagyis fegyőrnek. Primus a Domination mágia segítségével bebörtönözte a Maw-ba, amit az Ardenwealdben található Heart of the Forest is megerősített, hogy a Jailer soha ne tudjon se kiszabadulni, se elhagyni a Maw-t, ahova azokat a lelkeket küldték, akiket menthetetlennek tartottak, mint olyan bűnösök, akik semmilyen feloldozásban nem részesülhetnek. Hogy elkerüljék, hogy más is lázadni kezdjen, egy érzelemmentes gépezetet bíztak meg az Arbiter szerepével.

Az idők során Zovaal nem tett le tervéről, és csak nőtt benne a bosszúvágy is társaival szemben, akik bebörtönözték. Először a Domination mágiát igyekezett kiismerni, amellyel Primus leláncolta. A Domination mágia egyfajta rúnákkal operáló halál-mágia, amelynek célja a másik akaratának teljes elnyomása. Miután Zovaal ezt kitanulta, sikeresen kiszakította láncait a helyéről, majd elkezdte kiépíteni a maga birodalmát és seregét a Maw-ban. Tehette mindezt úgy, hogy a többiek nem sok mindent gyanítottak, hiszen a Maw-ból senki soha nem került ki, így lassan maga a Jailer is egyfajta népmesei gonosz lett, akivel rémisztgették egymást Shadowlandsben. Zovaalnak mindez kapóra jött, így először a Maw-ba került lelkeket taszította az uralma alá és hozta létre belőlük a Mawswornok seregét, majd más szövetségesek után nézett.

Ilyen szövetségese volt a loa Mueh’zala, aki többek között alkut kötött Azeroth-on Odyn Őrzővel: az Őrző egyik szeméért cserébe beleshet Shadowlandsbe. Odyn ennek eredményeként alkotta meg a kyrianek mintájára a val’kyrokat, míg szeméből a Jailer létrehozta az Eye of the Jailert, vagyis a Fegyőr szemét, amelynek segítségével mindent láthatott a Maw-ban, nem maradhatott rejtve előtte szinte semmi, és feltételezhető, hogy a többi birodalom működésével is tisztában volt ezáltal.

Egy idő után a Primus gyanakodni kezdett arra, hogy valami nincs rendben a Jailer körül, és elhatározta, hogy elhagyja birodalmát, Maldraxxust és a Maw-ba utazik. Utazása előtt azonban néhány óvintézkedést tett: egyrészt hátrahagyott egy üzenetet arra az esetre, amennyiben nem térne vissza birodalmába, másrészt a Sigiljét a Korthiában, a Titkok Városában élő attendánsokra, kísérőkre bízta, hogy ne lehessen könnyen megtalálni. Gyanúja azonnal beigazolódott, ahogy a Maw területére lépett: Zovaal leszakította láncait és a Domination mágiát a Primus ellen fordítva bebörtönözte őt és megfosztotta emlékeitől. Ettől kezdve a Primust arra használta, hogy múlt nélküli és névtelen Runecarverként fegyvereket, rúnákat és más eszközöket kovácsoljon neki és szövetségesei számára.

A nathrezimek és a Lich King

A Shadowlands másik nagy retconja a nathrezimekhez kapcsolódik (akiket már így is retconoltak korábban): szóval ezekről az eddig démoninak, a Twisting Netherből származó lényeknek gondolt rémurakról most kiderült, hogy valójában a Shadowlands szülöttei: méghozzá Sire Denathrius alkotta meg őket, aki valamikor az idők folyamán csatlakozott Zovaalhoz, és titokban őt támogatta. A nathrezimeket az univerzum kémjeinek alkotta meg, hogy a különböző kozmológiai erőkhöz elküldve segítsék elő Zovaal és Denathrius törekvéseit. A nathrezimek közül sokan a Twisting Netherbe tartottak, ahol annyi fel mágiával érintkeztek, hogy végül maguk is démonokká váltak teljesen. (Ugyanakkor ez az eredet-történet megmagyarázza, hogy miért ismerünk egy Lighttal ötvözött nathrezimet is Lothraxion személyében.)

A Twisting Netherben lévő nathrezimek örömmel csatlakoztak Sargeras Lángoló Légiójához, és ők hívták fel Sargeras figyelmét Argusra, amely Azeroth-hoz hasonlóan szintén egy világlelket rejtett magában. A nathrezimek azt javasolták Sargerasnak, hogy Argust halál-mágiával ötvözze a segítségükkel, mert így a Twisting Nether fel mágiáját megerősítve a halál mágiával sokkal gyorsabban újraélesztheti démoni seregét. Sargeras meg is fogadta a tanácsukat, így lett Argus a Lángoló Légió hajtómotorja.

A nathrezimek voltak azok is, akik Kil’jaedennek egy Lich King létrehozását javasolták, és ennek érdekében két fegyvert adtak át neki: a Frostmourne-t és a Helm of Dominationt. Mindkét ereklyét a rejtélyes Runecarver készítette a Jailer parancsára: a rejtélyes Domination mágiát és rúna-mágiát használva ezeknek az ereklyéknek a viselőit terveik szerint nem csupán Kil’jaeden, hanem majd a Jailer fogja tudni irányítani. Csakhogy nem számítottak arra, hogy mindhárom halandó, aki viselte a Helm of Dominationt, olyan erős saját akarattal rendelkezik, hogy nem voltak hajlandóak a Jailer parancsának eleget tenni: Ner’zhul, Arthas Menethil és Bolvar Fordragon mindhárman ellenálltak a sisakból suttogó erőnek, hogy Azeroth-ot és a benne rejlő világlelket a Sahdowlands fegyőrének kezére játssza.

Alku Sylvanas Windrunnerrel

Éppen ezért a Jailernek új, megbízható szövetséges után kellett néznie. Amikor Arthas legyőzése után Sylvanas Windrunner, a Banshee Királynő elkeseredettségében levetette magát az Icecrown Citadel tetejéről, a Jailernek esélye nyílt arra, hogy a val’kyrek segítségével meggyőzze Sylvanast arról, hogy csatlakozzon hozzá. Tanulva korábbi hibájából, ezúttal nem Domination mágiát alkalmazott, hanem arra játszott, hogy meggyőzheti a Sötét Úrnőt arról, hogy terve az egész univerzum érdekében áll.

A val’kyrok a halott Slyvanasnak megmutatták, hogy mi vár rá Shadowlandsben: Bansheeként elkövetett szörnyű tettei miatt az örökkévalóságig a Maw foglya marad. Sylvanast felháborította ez a sors, hiszen a Lich King irányítása alatt követte el szörnyű tetteit, nem önként választotta a Banshee létet. Azon pedig még jobban felháborodott, amikor megmutatták neki, hogy a szülei és testvére halálában szerepet játszó troll vezér, Zul’jin Revendreth-be kerül bűnhődni és vele ellentétben neki még lehetősége van bűnei megváltására. Mindezt tetézte az a tény, hogy hiába vannak Shadowlandsben a szülei és meghalt öccse, Lirath is, a Maw-ba történő száműzése azzal jár, hogy soha nem találkozhat velük.

Sylvanas mélységesen felháborodott Shadowlands ilyen elrendezésén, és azon, ahogy az Elsők megalkották az univerzumot. Dühében rögtön csatlakozott és alkut kötött a Jailerrel, aki azt ígérte neki, hogy az univerzum újrarendezése során az egyének szabad akaratán lesz a hangsúly és mindenki szabad lesz. Ezt követően a Val’kyrok segítségével Sylvanas visszatért Azeroth-ra az élők közé.

Az események beindulnak

Miután a szükséges előkészületeket megtette, a Jailernek már csak várnia kellett a katalizátorra, ami beindítja tervét az univerzum újraalkotására. Ez a pillanat pedig akkor érkezett el, amikor Azeroth halandó hősei Argusra kerültek, hogy ott személyesen harcoljanak meg Sargeras-szal, a Lángoló Légió vezetőjével, aki szintén az alapvetően hibás elrendezésű univerzumot akarta megváltoztatni tervével. A Lángoló Légió legyőzéséhez szükség volt annak hajtómotorját, Argus világ-lelkét is megölni. Amikor ez bekövetkezett, a Jailer régóta előkészített terve beindult: a halál-mágiával felturbózott világ-lélek szó szerint belecsapódott Shadowlandsbe. A fel-mágiával és halál-mágiával ötvözött világ-léleknek nem lett volna szabad Shadowlandsbe kerülnie, azonban a nathrezimek mesterkedésének köszönhetően mégis itt kötött ki. Hatalmas energiájával azonban az Arbiter nem tudott mit kezdeni, és tösszetört, megállt működni.

A Jailer csak erre várt. Az Arbiter hiányában minden Shadowlandsbe érkező lelket a Maw-ba szállíttatott a hozzá csatlakozott Forsworn Kyrianek segítségével. A halandók lelkének esszenciájával, az animával megerősíthette saját seregét, míg Shadowlands többi részén az anima-hiány, az aszály súlyos károkat kezdett okozni.

Ez volt az a pillanat, amikor az immár Warchief Sylvanasnak a Jailer kiadta a parancsot: minél több lelket Shadowlandsbe juttatni, erre pedig a háborúnál semmi sem volt alkalmasabb. Sylvanas Windrunner felégette Teldrassilt és kirobbantotta a Negyedik Háborút, amelynek során nem érdekelte, hogy a Horda vagy a Szövetség szenvedett-e nagyobb veszteségeket: a cél csupán a minél több áldozat volt, hogy a Jailer serege és ereje tovább erősödhessen. Mindennek tetőpontja az volt, amikor Sylvanas Windrunner felfedte magát: az Icecrown Citadelbe ment, ahol Bolvar Fordragontól megszerezte a Helm of Dominationt és széttépte azt, felszabadítva a sisakban lévő rengeteg halálmágiát, melynek eredményeként a Shadowlandset Azeroth-tól elválasztó Veil, vagyis Fátyol szétszakadt. Emellett Sylvanas elrendelte, hogy Azeroth öt hősét elrabolják és a Shadowlands-be vigyék, hogy ott a Jailer felhasználhassa őket a maradék Sigilek megszerzéséhez. Így Anduin Wrynnt, Thrallt, Baine Bloodhoofot, Jaina Proudmoore-t is szárnyas lények ragadják el, Tyrande Whisperwindet pedig szintén megkísérelték elrabolni, de az éjelf papnő sikeresen legyőzte támadóit és elmenekült.

Azeroth vezetőinek és bajnokainak lépnie kellett. Maguk mögött kellett hagyniuk Azeroth-ot és belépniük a rejtelmes Shadowlands birodalmába, ahol nem is tudták, milyen veszélyek és világméretű játszmák várnak rájuk…

Add hozzá kedvenceidhez