T’uure, a naaru jelzőfénye – a Holy papok fegyvere

T’uure a Fény egyik legtisztább létező fizikai megtestesülése. A fegyveren keresztül áramló dinamikus energiák mind a fizikai, mind a pszichikai sebeket képesek meggyógyítani. Képesek reményt ébreszteni a túláradó sötétség idején, és képesek bátorságot önteni a halálra rémült szívekbe.

De talán T’uure legnagyobb hatalma abban van, amit a múltjából tanulhatunk. Ha csak egyetlen dolgot jegyzünk meg történetéből, az a következő legyen: ha csak egyetlen bátor lélek viseli is a Fényt, akkor is képes ezrek életét megmenteni.

1. rész

A draeneieknek számos legendájuk szól a jóakaratú naarukról. T’uure meséjénél kevesebbet kedvelnek jobban.

Mint minden más naaru, T’uure is arra esküdött fel, hogy megvédi az összes halandó civilizációt az univerzumban a sötétség karmaitól. Ez a nemes küldetés végül a szent lényt egy Karkora nevű világra vitte. A bolygó halandó lakóit a biztos megsemmisítés várta egy Dimensius the All-Devouring (Mindent-Elemésztő) nevű szörnyű lény kezétől.

Ahogy Dimensius void energiákkal borította be Karkorát, T’uure kiterjesztette a saját életerejét ahhoz, hogy megóvja a világot végzetétől. A naaru szilánkokra szakadt, és egy kolosszális holy novába gyulladt. Energiája Karkorára zuhogott, elmosva a voidot és elűzve Dimensiust a világról.

2. rész

A Leckék a Reményről és az Önfeláldozásról című draenei szent kötetből:

„T’uure széttört, de még törött állapotában sem csökkent Fénye. Minden darabja csillagként csillogott, magához vonzva a naarukat a teremtés legtávolabbi sarkaiból is. Összeszedték T’uure világító szilánkjait, és dalokat énekeltek az önfeláldozásról, amely megmentett egy világot.

A naaruk ezeket a darabkákat különböző népeknek ajándékozták, akikről úgy hitték, hogy megvan bennük a jóra való képesség. T’uure legnagyobb darabját a mi őseinknek adták: Argus ősi eredarjainak.

Úgy tartják, hogy ez az ereklye hullócsillagként zuhant le az égből. Az éj nappá változott, és T’uure dicsőséges Fénye egy teljes hétre aranyszínűvé festette az egeket.”

3. rész

Az eredarok nagytudású lények voltak, akik kedvelték a tanulást, és nagy kíváncsisággal tanulmányozták T’uurét. Az első, aki igazán ki bírta aknázni az ereklye jóságos erejét, a bölcs vezető, Velen volt.

Velen idejében egy különös átok terjedt el Arguson. Az áldozatok elméje megbomlott, emlékeiket elvesztették. Kevés dolog rémítette meg annyira az eredarok, mint az, hogy elveszíthetik az oly fontos tudásukat. Félelemmel és paranoiával reagáltak az átokra. Azért, hogy megakadályozzák, hogy mások is kapcsolatba lépjenek a fertőzéssel, több eredar is azt fontolgatta, hogy karanténba kell zárni az elátkozottakat, vagy száműzni kell őket Argusról.

De Velen nem szándékozott cserbenhagyni népét. Hatalmas kockázatot vállalva az elátkozottak között járkált T’uuréval a kezében. Velen az ereklye erejét szólította, és minden megbetegedett eredart meggyógyított.

4. rész

Kivonat a Llore történész által írt „Az Eredarok Megrontása és a Draeneiek menekülése” című műből:

„Amikor Sargeras Argusra érkezett, hogy megrontsa az eredarokat, szinte mindegyikük a hatása alá került. Velen és az ő követői voltak a kivételek. A naaruk segítségével sikerült elérniük, hogy elmenekülhessenek otthonukból. A távozás nem volt egyszerű. Démonok vártak a menekülő eredarokra minden sarkon.

Kétségbeesés szorította a lázadókat, és többen is azt fontolgatták, hogy feladják. Ezalatt a sötét és embert próbáló időben Velen felvette az Argusról elhozott T’uurét. Brilliáns energiái a lázadók előtt világítottak, és megújították megrendült önbizalmukat. Az ereklyétől felbátorodva Velen követői hittek abban, hogy képesek megtenni a lehetetlent, és sikerrel elrepülhetnek Argusról. És úgy is tettek.

Ettől a naptól kezdve a lázadók draeneieknek kezdték hívni magukat. Ezt a nevet ismeri ma mindenki Azerothon. De ha nem lett volna T’uure, akkor a draeneiek sem léteznének.

5. rész

A Genedar nevű dimenzionális hajó fedélzetén a draeneiek a csillagok közt repültek. A démonok szüntelenül üldözték őket, és eltökéltek voltak abban, hogy megbüntetik a korrupció elől elmenekült lázadókat.

Az elkövetkező évezred kemény volt a draeneiek számára. Nem pihenhettek. Az elkapás réme üldözte őket álmaikban. Hogy megvédjék magukat a Légiótól, sokan a T’uuréhoz és más, Argusról elhozott szent ereklyéhez fordultak. A draeneiek mélyen tanulmányozták ezeket a relikviákat és tovább erősítették kapcsolatukat a Fénnyel Velen és a naaruk iránymutatása alatt.

Egy Askara nevű tanítvány mindenki másnál ígéretesebbnek tűnt. Idővel majd ki fogja érdemelni a jogot, hogy T’uurét viselhesse, és ő lesz az egyik legnagyszerűbb gyógyító, akit a draeneiek valaha is ismertek.

6. rész

Askara az egész családját elvesztette Arguson, de a Genedar fedélzetén egy újra bukkant. A draeneieket fivéreinek és nővéreinek tartotta, és megesküdött arra, hogy mindent megtesz, amit tud, hogy megvédje őket.

Azonban sem fizikai erővel, sem a fegyverkovácsolás tehetségével nem volt megáldva. Helyette a Fény felé fordult. A holy mágiában való jártassága olyan nagyszerű volt, hogy Velen végül nekiadta T’uurét. Aspara minden ébren töltött órában az ereklyét tanulmányozta, és feltárta annak rendkívüli potenciálját.

Ezalatt az idő alatt Askarának egy látomása volt a jövőről. Látta, hogy népe menedékre lel majd a Légió elől. Egy új életre. Egy új világra, amit otthonnak hívhatnak.

De rejtélyes módon saját magát nem látta közöttük.

7. rész

A draeneiek számos különböző bolygót bejártak egy biztonságos menedék után kutatva, de ritkán maradhattak sokáig egy helyen, mert a Lángoló Légió tudomást szerzett ottlétükről. Mielőtt még a démonok megtámadhatták volna őket, a draeneiek a Genedar fedélzetén gyűltek össze, és újra eltűntek a csillagok között.

A Légió szüntelen üldözése depressziót és pesszimizmust szült sok draeneiben, és nem is szenvedtek csendben. Askara felkereste elcsüggedt testvéreit, és beszélt velük a problémáikról. Minden alkalommal magával vitte T’uurét, és az ereklye a holy mágia aurájával vonta be őt, amelytől a többi draenei lelke jobb kedvre derült.

– Igaz, hogy a Légió óriási és hatalmas, de ők nem állnak a Fényben úgy, mint mi – mondta gyakran Askara. – Nem számít, hogy milyen erős az ellenségünk, ha a sötétben járnak, mindig el fognak botlani és el fognak esni.

8. rész

A Shar’gel Második Napja című draenei szent kötetből:

„A Lángoló Légió ott hevert ránk várva Shar’gelen, és nézték, ahogy kiszállunk a Genedarból és betesszük a lábunkat a világra. Mi azt hittük, hogy találtunk egy helyet, ahol letelepedhetünk. Egy helyet, ahol mindent újrakezdhetünk.

Tévedtünk.

Fel portálok nyíltak csikorogva körülöttünk, és doomguardokat, felhoundokat és más szörnyűségeket ontottak ki magukból. A Légió seregei körülvettek minket, és elvágták a visszatérés útját a Genedarra. Azt hittem, nekünk befellegzett.

Aztán megláttam… őt. Megláttam Askarát.

Közénk és a démonok közé állt, T’uurét a magasba tartva. Fényvihar támadt körülötte, elvakítva a Légió szolgáit és oltalmazva minket fellel szennyezett pengéiktől. Ahogy keresztül verekedtük magunkat Genedarig, T’uure egyre fényesebb és fényesebb lett, egészen addig, amíg úgy nem világított, mintha Shar’gel második napja volna.”

9. rész

Amikor a Lángoló Légió körbezárta a draeneieket Shar’gelen, Askara végre megértette, hogy mit jelentett régi különös látomása a jövőről. Egy nap népe majd új otthonra lel, de ő nem fog csatlakozni hozzájuk. Az ő sorsa az, hogy haljon meg Shar’gelen azért, hogy esélyt adjon a többieknek, hogy megtalálhassák azt a menedéket.

Askara és hetven másik draenei jelentkezett önként, hogy elterelik a Légió figyelmét. Az ő vérük árán elég időt nyer a többi lázadó, hogy elmenekülhessenek Shar’gelről. A démonok és a bátor védők közötti harc az egyik legnagyszerűbb önfeláldozó esemény volt a draenei történelem során.

Démonok százai rontottak neki a hetvenegy draeneinek, mint fellel kovácsolt acélból álló faltörő kosok, de a védők nem hátráltak meg. Egyetlen lépésnyit sem. Minden alkalommal, ha valamelyik draenei a halál torkában volt, Askara megjelent. Keresztül vágtázott a harcvonalon és T’uure szent Fényével gyógyította a sebesülteket.

Askarának köszönhetően a hetvenegy védő ezer védő bátorságával és erejével harcolt. Neki köszönhetően a draenei nép megúszta a teljes megsemmisítést.

10. rész

A Shar’geli csata után T’uure a Lángoló Légió kezébe került. A démonok végigélték Askara hősies helytállását, és a nő hatalmas erejét a különös ereklyéhez vegyítették. A Légió csapatai egymással versengtek a relikvia feletti hatalomért, mielőtt még Kil’jaeden, a Megtévesztő végül eldöntötte volna, hogy kit illessen.

A fegyvert egy Lady Calindris nevű eredar papnőre bízta. A nő egyike volt azon kevés démonoknak, akik értették a draeneiek holy mágiáját. De még ennél is többet számított, hogy Calindrisnak mélyebb kapcsolata volt magával T’uuréval. Réges-régen Arguson a papnő volt az egyik gondozója az eredarok szent relikviáinak.

Évekbe telt, mire Calindris a saját akaratához tudta kötni T’uurét. Komor rituálék sorozata után a fegyvert saját maga sötét tükörképévé formálta. Ahol egykor T’uure reményt ébresztett, most félelmet keltett. Ahol egykor a fegyver gyógyított, most még több sebet ejtett.

11. rész

Lady Calindris élvezte, hogy T’uure az ő akaratának engedelmeskedik, és annak megrontott erejét ellenségeivel szemben alkalmazta. Gyűlölte a draeneieket, és a gondolat, hogy beszennyezte nagyra értékelt fegyverüket, vég nélküli örömmel töltötte el.

Calindris olyan ügyesen viselte T’uurét, hogy a démonúr Kil’jaeden egy különleges feladattal bízta meg. Ő fog majd a Légió börtönvilágain kínzóként szolgálni. Calindris tökéletesen megfelelt a szerepre. Művészetet csinált abból, hogy fájdalmat okozzon fogvatartottain, és T’uure képe töltse be a rabok rémálmait.

Askarához hasonlóan Calindris is kapott egy látomást a jövőből. Látta, hogy a Légió megtámadja Azeroth világát, és fel tűzben fürdeti meg. Különös módon azonban Calindris maga nem volt ott.

De T’uure ott volt. Egy idegen viselte a fegyvert dicsőséges eredeti formájában, és Fénye elvakította a Légió csapatait, úgy világítva a föld felett, mint egy második nap.

Add hozzá kedvenceidhez