A Scourge Ura

A Lich King Kil’jaeden kegyetlen bosszúja révén, egyetlen céllal született: hogy irányítsa a Scourge néven ismert élőhalott hordát.

Ner’zhul egy ork sámán volt, magasra tört, a Draenoron élő ork klánok hadfőnöke lett … és egyidejűleg a mélybe zuhant, mint a Burning Legion (Lángoló Légió) szolgája. A Második Háború után Ner’zhul – saját halálát látomásban látva – kétségbeesetten új kapukat nyitott más világokra, amelyeket az ork Horda lerohanhatott volna, azonban ez a mágikus erő darabokra tépte a bolygót. Ugyan megúszta a szülőbolygója pusztulását, bemenekülve a legközelebbi kapuba, de balszerencséjére egyenesen Kil’jaeden karmaiba került, aki hosszú ideje manipulálta a sámán látomásait, ezáltal elvezetve a sötét útra, és most megbüntette a bábját: elpusztította a testét és bezárta a lelkét egy jégtömbbe, amit Frozen Throne néven ismerünk. Így született meg a Lich King, egy lélek, akit azért hoztak létre, hogy irányítsa a Scourget, egy élőhalott sereget, amely a Lángoló Légiót szolgálja, mint annak fegyvere Azeroth ellen.

A kapott parancsok ellenére a Ligh King azt tervezte, hogy megszabadul a Légió befolyása alól. A Harmadik Háború idején a bukott Lordaeroni hercegből, Arthas Menethilből,  a leghűségesebb halállovagja lett. Amikor a Lich King veszélyben érezte magát Illidan, az Áruló seregei által, Arthas elutazott a fagyos Northrendre, egészen a Frozen Thronehoz, széttörte a jeget a mestere körül, felvette a Lich King sisakját és egyesült vele. Évek múlva, a Szövetség és a Horda eltökélték, hogy elpusztítják a Lich Kinget, azonban felfedezték, hogy mindig kell legyen egy vezére a Scourge-nek, különben elszabadulnak. A bátor Bolvar Fordragon önként jelentkezett erre a feladatra, annak szentelve életét, hogy ő legyen az elátkozottak börtönőre.