Vérpatás Baine – Ahogy előttünk apáink 1. rész

Vérpatás Baine – Ahogy előttünk apáink

írta: Stevie Nix

Egy öreg, rozoga kordé gurult lefelé az úton a Nagykapu felé, ahol egy kisebb őrjárat várta, hogy őrizze a távolban lévő zeppelin-torony felé vezető úton. Ott az általa cipelt vizet szétosztják majd a Durotarban fekvő ork települések között, amelyeket a leginkább érintett az aszály. A fiatal kodo meghúzta a kordét, amely bágyadtan folytatta jól megszokott útvonalát, felkúszott a dombon, majd eltűnt a látóhatáron.

Egy kimerült goblin figyelte a kordé távozását. A saját szekerének is ott kellene lennie éppen a karaván mögött, de ott ragadt a vizes kútnál, mivel a patakocska kihalt és a szél hajtotta pumpa hasztalanul pumpált.

– Siessél már vele, rendben? Utol kell érnünk őket, ha szeretnénk, hogy egy őrjárat kísérjen végig az utunkon. – A goblin idegesen dobbantott egyet, miközben felindultságát egy fiatal orkon vezette le, aki a forgattyúval küzdött.

– Nyugi, Izwix – mondta mellette egy ork harcos, miközben leheveredett a fűbe. – Mit tudna kezdeni velünk pár kicsi Szövetséges fajankó? Ha csak megmozdulnak, kapnak egy fejszét a fejük búbjára. – Ezzel megragadta a közelben lévő bokor egyik gallyát, és piszkálni kezdte a fogait.

– A Szövetség fenyegetést jelent, Grotz! – csattant fel a goblin. – És inkább egy őrjáratot szeretnék, mintsem hogy a te korlátolt képességeidre hagyatkozzam… vagy az övére – mondta, és a bokrokban lapuló bérgyilkosra mutatott.

– Ne aggódj miattam, Izwix – mondta Dras, aki hirtelen előjött búvóhelyéről. – Aki közeledni mer hozzám, kap egy böllérkést a hátába. Jöjjenek csak a Szövetség korcsai!

Izwix felsóhajtott. – Mit tettem, hogy ezzel a kettővel ragadtam itt… ha? – A kút körüli bokrok megrezzentek, miközben felemelte a fejét. – Mi volt ez?

Mindenki a hang felé fordította a fejét; Grotz megragadta a fejszéjét és felállt. A hang elnémult. Óvatosan előrelépett, ahogy egy fodrozódó hullámzás kezdődött a sövény egyik végén, és egészen a másik végéig tartott. Minden bokor vadul rázkódott. Izwix óvatosan ellépett, és a vizeskordéhoz kötött kodo felé lépegetett. Dras idegesen pattintgatta a késeit, ahogy a levelek zizegése felerősödött.

Tucatnyi lándzsával és más fegyverrel, valamint összetákolt pajzzsal felszerelt disznó-szerű lény ugrott elő és körülrajzotta a csapatot. Egy-ketten Grotz fejszéjének áldozatai lettek, mielőtt legyűrték volna, és Izwix menekülni akart. Dras menedéket keresett, és eközben nekifutott a főtámadónak. A quilboar vadul az ork felé hadonászott, és végül sikerült elérnie az ork fejét.

A karaván többi tagja egymás után esett el, a kút körül a fű hamarosan vérvörösre színeződött. Izwixnek sikerült kioldania a kodot, felugrani a hátára és megsarkantyúznia, mielőtt egy lándzsa leterítette volna a bakról. A kodo tovább baktatott előre, mielőtt a quilboarok kifosztották a szekeret és eltűntek volna arra, amerről jöttek, vissza a Szedrespengéjű Szurdokba.

***

Nem sokkal a támadás előtt Vérpatás Baine, a tauren törzsek főtörzsfőnöke Dörgő Meredélyben lévő jurtájában találkozott Pokolsikoly Garrosh-sal és a fődruida Rúnatotem Hamuullal. Ez nem egy szokványos találkozó volt: Baine úgy döntött, hogy nem fog bosszút állni Garroshon Vérpatás Cairne halála miatt az egységes Horda vezetőség érdekében. Baine tudta, hogy a Hordának egy erős irányító személyre van szüksége a túléléshez, és Garrosh képes megadni népének a kellő motivációt. A találkozó ugyanakkor nem alakult jól. Garrosh, aki korábban óvatos volt Baine apjának megölésében játszott szerepe miatt, újra csak zúgolódott és harciaskodott, és túl sok követeléssel érkezett Mulgore-ba.

Szenvedéllyel teli hangok szálltak fel és ültek le a dohos levegőben. Az általában csendes és zárkózott Hamuul felemelte a hangját, hogy a válaszoljon az előtte álló fiatal, csökönyös és pimasz orknak. A tauren szemében sok kívánnivalót hagyott maga után, ahogy Garrosh vezette a Hordát, és Hamuul még mindig nem bírta elhinni, hogy Vérpatás Cairne, a leghatalmasabb tauren vezető egy ilyen fióka előtt esett el. Baine tanácsadójaként Hamuul az Orgrimmarnak nyújtott vízkészletekről kezdte meg a tárgyalást. Eddig a beszélgetés nem alakult jól.

Baine mindezt sztoikus nyugalommal szemlélte, majd egyik kezével megfogta buzogányát, mielőtt a másik kezét udvariasan felemelte volna, hogy félbeszakítsa őket. Egy pillanattal később a másik kettő elcsendesedett és Baine-re néztek.

– Garrosh, azt mondod, vízre van szükséged, de mi van a Délidüh Folyóval és a környező folyómedrekkel? Azok nem nyújtanak annyi vizet, amennyire szükséged van?

Gúnyos mosoly hagyta el Garrosh ajkait. – Elvileg igen, de szennyezett lett a víz. Öntözésre használjuk, de inni nem tudunk belőle, és ez jelentős megterhelése jelent a városunkban és ahol ezeken a földeken az orkok otthont építenek.

Egyenesen Garrosh szemébe nézve Hamuul megkérdezte: – És mi okozza a szennyeződést?

Garrosh megcsikorgatta fogait. – Az Azsharában folyó goblin műveleteknek úgy tűnik, hogy… mellékhatásai vannak. Ez a szennyeződés, amit az ásatásaik okoztak, beleivódott a földbe, és a folyó délre hozta, ahol mi szenvedjük meg a következményeit.

Baine szemei egy pillanatra találkoztak Hamuuléval. – Akkor miért nem utasítod egyszerűen a goblinokat, hogy hagyják abba? Adj egy kis időt a földeknek, hogy begyógyuljanak, majd később folytathatják. Tervezéssel és előrelátással a goblinok folytathatják a műveleteiket korlátozott formában, miközben a földet sem sértik meg túlságosan.

Garrosh ököllel az asztalra csapott. – Nonszensz! A goblinok ténykedése alapvető a háború hatékonyságához, és nem fogom aláásni a Horda biztonságát. Mulgore-nak bőven van vize, és ez lesz az a víz, amely ellátja Orgrimmart és a környező településeket.

– Egyet kell, hogy értsek Baine-nel, és te is tudod, hogy igaza van – mondta csöndesen Hamuul. – A goblinoknak vissza kell venniük a tempóból, vagy máshova áttenni a székhelyüket, hogy a föld meggyógyuljon és a folyó felépüljön.

– És miért érne a ti véleményetek többet, mint az a sok ezer, amelyet nap mint nap hallgatok? – húzta össze a szemeit Garrosh. – És ez nem kérdés volt, hanem állítás.

A vita újra kezdődött. Hamuul és Garrosh addig kiabáltak egymással, amíg Baine felbőszült, és így kiáltott: – Elég! Ez a civakodás nem vezet sehova!

Mindketten félbehagyták a mondatot és meglepetten néztek a kirobbanó Baine-re, aki sokkal nyugodtabb hangon folytatta: – Garrosh, megkapod a vizedet. De egy hivatalos tauren képviselőt akarok, aki a jövőben tanácsadóként kíséri figyelemmel a goblinok munkáit.

Garrosh hidegen végignézett Baine-en. – A fene vigyen el! Az én kötelességem, hogy a Hordában mindenkit épségben és biztonságban tartsak. Nem fogom hagyni, hogy a vezetői posztomat és az indítékaimat megkérdőjelezzék. – Ezzel kirontott a sátorból, miközben a válla felett visszakiáltott. – Hamarosan küldöm a követemet, hogy megbeszélhessük a szállítmányok menetrendjét!

Hamuul a távozó alakot figyelte és azt mondta: – Bárcsak meghallana más hangot is a sajátján kívül…

Baine szomorúan elmosolyodott, Hamuul vállára tette hatalmas kezeit. – Ajd neki időt, Hamuul. Az olyanoknak, mint Garrosh, az idejük gyrosan elmúlik. Vagy meglátja az okokat, vagy saját magát akasztja fel a végén. Csak ez a két lehetőség vár rá a jövőben. És bármelyik eset is áll fenn, a türelem a legnagyobb szövetségesünk.

Hamuul megrázta a fejét, mintha ki akarná tisztítani. – Mi már az orkok eljövetele előtt is léteztünk, ha emlékszel rá. Lehet, hogy az apád tartozik ezzel Thrallnak azért, amit tett a népéért, de ez egy új Horda. Hallottam, hogy mit suttognak a taurenek. Néhányan azt kérdezik, hogy vajon ez a Horda tényleg olyan, hogy a részeseinek kellene lennünk – horkantott fel. – A Horda sok mindent tett, és sokkal tartozunk neki, de be kell vallanod, hogy néha az érzelmeik hagynak kívánnivalót maguk után.

Baine levett egy térképet a polcról és Mulgore ismert vízkútjai után kezdett kutatni. – Ahogy mondtad, az apám lehet, hogy tartozik Thrallnak, de ő abban a Hordában hitt, aminek a formálásában ő is részt vett. Bár az apám eltávozott, és ezekkel a változásokkal kell szembenéznünk, én még mindig hiszek a Hordában.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .