Tauren lore és karakterfejlõdés

A taurenek ugyanolyan ősi nép, mint a night elfek és a trollok, ha a történelmi múltat vesszük figyelembe. És a night elfekhez hasonlóan ők is keresztülmentek jó pár drasztikus társadalmi változáson az elmúlt harminc évben. Az Eastern Kingdoms létezéséről nem is tudtak egészen addig, amíg a Harmadik Háború során onnét hajókkal meg nem érkeztek Kalimdorra. És mivel semmit sem tudtak az Első vagy a Második Háborúról, ezért hamar összebarátkoztak az orkokkal, akik Thrall vezetésével egy új otthont és egy jobb sorsot kerestek maguknak.

És habár nem tudtak a tenger túloldalán zajló eseményekről, eddigre a taurenek már néhány változást megértek. Cairne Bloodhoof megpróbálta egyesíteni a klánokat, és mindannyiukat ősi szülőföldjükre, Mulgore-ra hívni. Ezek a változások és az utána következő események nyomot hagytak a taurenek gondolkodásában – lássuk is, hogy hogyan.

A kezdeti tauren történelem

A taurenek nomád életmódot folytattak egészen a Harmadik Háborúig. Az, hogy Cairne Bloodhoof egy helyre próbálta meg egyesíteni a klánokat, nem igazán politikai, mint inkább biztonsági kérdés volt. Kalimdor kentaurjai aggresszívek, erőszakosak voltak, és állandó háborúban álltak a taurenekkel. Azzal, hogy egyetlen biztonságos helyet igyekeztek létesíteni a törzsek számára, Cairne abban reménykedett, hogy egy erős, egységes ellenállás jöhet létre a kentaur veszéllyel szemben.

Ezzel Cairne Bloodhoof alapvetően átformálta a taurenek életvitelét. És a nagyon-nagyon fiatal taurenek kivételével a többiek valószínűleg emlékeznek arra, hogy milyen volt, amikor Thunder Bluffot felépítették. Arra is emlékeznek, hogy milyen volt az élet Thunder Bluff előtt. És lehet, hogy kedvelik Bloodhoof új irányát, de az is lehet, hogy inkább a régihez ragaszkodnának.

De annak a hirtelen változásnak, hogy az eddig folyamatos mozgásban lévő, egy helyen hosszabb ideig soha nem állomásozó törzsek egyetlen városban telepedjenek le, mindenképpen volt hatása a taurenekre. Az, hogy állandóan más tauren törzsek közelében vannak, lehetőséget adhat a tanulásra, a másik jobb megértésére. De állandó vitaforrás és kellemetlen helyzetek kiindulópontja is lehet.

Taurenek és a Horda

Miközben Cairne megpróbálta egyesíteni a taureneket Mulgore-ban, összetalálkozott Warchief Thrallal. Amikor a Horda bajnokai nem sokkal később kimentették a törzsfőnök fiát, Baine-t a kentaurok fogságából, Cairne népével együtt felesküdött a Hordára. Így nemcsak egyesítette a tauren törzseket, de hirtelen új szövetségeseket is szerzett nekik, akikkel meg kellett próbálni valahogyan kijönni.

Így ezzel a cselekedetével ismét csak a változás egy új útját jelölte Cairne a tauren társadalom számára. Ez alkalommal új szövetségeseket szerzett, vagyis a tauren törzseknek nemcsak egymással, de más, ismeretlen népekkel is meg kellett tanulniuk együtt élni. Néhány néppel egész jól boldogultak, míg másokkal… nem igazán jól.

Ezt ismét lehet egy lehetőségnek felfogni a tanulásra, de ennek az ellenkezője is igaz. És ahogy még újabb és újabb népek csatlakoztak a Hordához, az még újabb arcokat és személyeket hozott. Vajon a taurenek örülnek új szövetségeseiknek? Megbíznak bennük? Vagy visszasírják azokat a napokat, amikor Kalimdor síkságain vándoroltak és csak saját magukban bízhattak?

Törzsi háború

Természetesen vannak példák arra, hogy nem mindenki volt elégedett Cairne Bloodhooffal és az p újfajta szemléletével. A Cataclysm során az első sorból ülve nézhettük végig, hogy milyen potenciális katasztrófát rejt magában ennyi új szövetséges. Amikor a Cairne és az új Warchief, Garrosh Hellscream közötti feszültség a tetőfokára hágott, a mak’gora során Cairne egy mérgezett fegyvernek köszönhetően vesztette életét. És ekkor akcióba lépett a Grimtotem klán és átvették az irányítást Thunder Bluff felett – a puccs során pedig Baine Bloodhoof is majdnem életét vesztette.

Szerencsére Baine képes volt visszaszerezni apja otthonát, és elfoglalhatta helyét, mint High Chieftain. Baine minden porcikájában az apja fia, és apja elképzelései szerint vezeti a taureneket. És ahogy Garrosh Hellscream egyre durvábbá és brutálisabbá vált, Baine egyre kevésbé bízott Hellscream új rendszerében. És amikor eljött az idő, Baine Vol’jin és a lázadók mellé állt, hogy együtt vessenek véget Hellscream uralkodásának.

Ezek az események mind mély nyomot hagytak a taurenekben – a High Chieftain halála, és egy másik felemelkedése. A Grimtotemek látványos ellenségeskedése, akik nem törődtek Cairne elképzeléseivel, és egy erőszakos puccskísérletet hajtottak végre. Lehet, hogy vannak olyan taurenek, akik ezek alapján elgondolkodnak azon, hogy tényleg annyira jó dolog-e az összes törzsnek együtt élnie, vagy valóban erősebbek lesznek ettől a tapasztalattól.

Érvek és ellenérvek

És igen, lehet, hogy vannak taurenek, akik már magát azt megkérdőjelezik, hogy miért kellene a Hordában lenniük. A történelem magáért beszél – és a jelenkori történelem tele van erőszakkal és brutalitással. Vajon jobb volt a kentaurok ellen harcolni, mint Hellscream seregében meghalni? Tényleg jobb a Hordához tartozni, és nem csak saját magukra utalva élni? De ha még tovább megyünk – nem lenne jobb mégis minden törzsnek a saját, külön életét élni?

Ugyanakkor a taurenek nagyon sokat tanultak a szövetségeseiktől. A segítségükkel új területeket fedezhettek fel – olyan területeket, ahol távoli rokonaikkal találkozhattak, akiknek mind megvan a saját egyedi történelmük. Egy olyan nép számára, akiknél a történelem főleg a tábortűznél elmondott mesék és szájhagyomány útján terjedt, a bizonyíték, hogy ezek a mesék valósak, igazán lenyűgöző.

Lehet, hogy szelíd óriásoknak tűnnek a taurenek, azonban meglehetősen mozgalmas időszakokat élünk az utóbbi években, és azért a taurenek történelme sem annyira szelíd és nyugodt. De most már Kalimdor pusztaságain túl az egész világ elérhető számukra.

Forrás: Anne Stickney – Tauren lore and character development /Blizzardwatch/

Add hozzá kedvenceidhez