T&K – A gnómok kultúrája
A gnómok egyszerűen képtelenek összpontosítani. És így fogalmaztam meg a legegyszerűbben.
Ez a koncentráció-hiány megmutatkozik mindenben, amit egy gnóm csinál, még abban is, ahogy az életét éli. Egy gnóm otthonban (ami egyben műhely is, ha szabad megjegyeznem) szerteszét hever ezer meg ezer kicsi bigyó – számtalan szerkentyű meg bizgentyű –, amivel a ház fel van szerelve. A padlók tele vannak hánykolódó, halomban álló könyvekkel, az asztalokat tervrajzok borítják, és a gnómokat mindenféle bigyók borítják be mindennek a közepén. Napokon keresztül ugyanabban a ruhában járnak, a hajuk helyrehozhatatlanul csimbókokban lóg, és valószínűleg enyhén rosszul tápláltak. Gyakran kicsi robot csirkéket hallasz kotkodácsolni, miközben olyan feladatokat végeznek, amikre egy bádogosnak igazán nincs ideje. Oké, mégse volt igazam; nem azt akartam mondani, hogy a gnómok nem tudnak koncentrálni – a gnómok képesek teljes heteket eltölteni azzal, hogy a szerkezeteiken dolgoznak és még kalandorokat is felfogadnak annak érdekében, hogy a következő hatalmas találmány elemeit megtalálják!
Ó, és készülj fel a sok robbanásra. A bádogosság nem egy egzakt tudomány, ahogy arra rájöttem. Ugyanakkor a gnómoknál kevesebb a robbanás, mint a goblinoknál. Eltérően a legközelebbi versenytársaiktól, a goblinoktól, a gnóm találékonyság nem csupán a technológia kihasználásában merül ki. Egy gnóm mindenben valami újat, nagyszerűt akar produkálni, legyen az egy új varázslat, találmány, vagy az evés új módja. Szent meggyőződésük, hogy egy kis tervezéssel és leleményességgel bármilyen akadály legyőzhető, és az élet könnyebbé változtatható. Miért lóbálnád a fűrészt magad, amikor egy automata karral is irányíthatsz egy forgó fűrészpengét? Miért idéznél szimplán egy arcane rakétát, amikor megidézheted a Blamblaster féle Pusztulás és Megsemmisítés Szuper-Robbanékony Önirányító Lövedékét? A gnómok találmányai tükrözik a személyiségüket: rikítóak, ragyogóak, csiricsárék és nincs ki mind a négy kerekük.
Gyakran a gnóm feltalálók párosával dolgoznak valamilyen misztikus oknál fogva, amelyet ők maguk sem értenek teljesen. Bármelyik utazásomat nézem, csak nagyon elvétve láttam őket magukban, és úgy tűnik, hogy létezik náluk egy ilyen különös őrült-fiú/józan-fiú kapcsolat. Az egyik mindig a szerkezet határait próbálgatja ismeretlen szélsőségek között, amíg a másik mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza a katasztrófát. Ezek a párosok felelnek általában a legjobb találmányokért. Csak a példa kedvéért: két ilyen páros építette meg a földalatti vasútat Vaskohó és Viharvárad Erődje között. Igazán hasznos, ha engem kérdeztek.
A gnómoknak nincsenek királyaik és királynőik legalább 400 éve már. Ehelyett hivatalnokokat választanak. Ezek a férfiak és nők magas rangot viselnek, mégis a hatalmuk csak a hivatali idejük tartamára terjed ki, utána visszatérnek a dolgozók közé. Az uralkodó viseli a Fő Bádogos címet, jelenleg Meknyomaték Gelbin. Bár ő még mindig a gnomeregani bomba robbanása után szerzett sérüléseitől szenved, a géniusza még mindig elég erős ahhoz, hogy megtarthassa a címét. Ő egy jó ember. Több estét is töltöttem vele, de pusztán az új találmányokról cseverésztünk.
A gnóm községek teljesen véletlenszerűen alakulnak ki. Nincs két ház, ami ugyanúgy nézne ki, és az utcák labirintust képeznek, ahogy kanyarognak a műhelyek, otthonok és tanácstermek között. A gnómok kiterjedt családi kapcsolatokat tartanak fenn, bárkit családtagnak számítanak, aki elég sokáig őgyeleg körülöttük. Egy egyszerű háztartás akár 20 gnómot is számlálhat, és elméletileg még több gnómot össze lehet zsúfolni. Ajtóik még a kívülállók számára is nyitva állnak, és tűzhelyeiken mindenkinek fő egy-két jó falat. Az ajándék teljesen általános dolog, bármilyen kis indokért szívesen megajándékoznak. Minden különcségük ellenére ők a legboldogabb lények, akikkel valaha találkoztam.
Mindezeken kívül, a gnómok az életet annak legkisebb szelvényeiben is értékelni tudják. A gnóm életfelfogásban a barátok a legfontosabbak. A kezdetektől fogva vidámak és társaságkedvelők voltak, mindenkihez úgy közelednek, ahogy maguk is szeretnék, hogy kezeljék őket. Szeretetük a társaság és az élet iránt a mulatságaikban mutatkozik meg leginkább, ahol a hangos zene, a fényes tűzijátékok és a szüntelen éneklés addig tart, amíg az utolsó gnóm talpon van. Az ételeik … egy élmény, annyit mondhatok. Mindenki hoz magával valamit, ezzel hatalmas fazekakat töltenek meg. Sajnos minden gnóm hozzáadja a saját kreativitását az ételeihez is, és így az eredmény egészen meghökkentő. Egyszer áldozata voltam egy májashurka, nyers halfej és saláta mártásnak … három óráig párolták, amíg kihozták egy vékony ragadós tésztával. Ez egy élmény volt – ahogy a következő két óra is, miközben a testem kivetette magából a mérgező anyagokat. Ettem már pár borzasztó ételt életemben, de ez vitte a pálmát. A szakács egyszerűen vállat vont, és megevett belőle egy jókora tányérral. És még azt mondják, hogy nekünk van vasból a gyomrunk.
Most menj, és ölelj át egy gnómot. Meg fogja hálálni.
(Forrás: Wow RPG Alliance Player’s Guide 146-147.p.)
Add hozzá kedvenceidhez