T&K – Ironforge törpjeinek történelme

Ironforge – az én saját népem. Végre a saját húsomról és véremről beszélhetek. Habár egy csöppet ideges vagyok, hogy a törpökről kell beszélnem. Egy kicsit rosszul érint. Mindenki másról azt mondhatok, amit akarok, de a saját embereimről? Kicsit olyan, mintha pletykálnék.

Talán furcsának találjátok, de mi, törpök nem sokat tudunk a saját népünkről. Igen, igen, bevallom, tényleg nem. Mit gondolsz, miért van olyan sok felfedező rajtam kívül? Saját magunkról szeretnénk többet megtudni, és nap mint nap új dolgokat fedezünk fel önmagunkkal kapcsolatban. Itt most elmondom neked, amit én tudok…

Nagyon, nagyon régen – igazából évezredekkel ezelőtt – mi, törpök előbújtunk a földből, ahova a titánok telepítettek minket. Előtte „földszerzet” (earthen) volt a nevünk, ahogy az a pár hieroglifa, amit megtaláltunk,  említ bennünket. A titánok azért hoztak minket létre, hogy ügyeljünk a földalatti birodalmakra. Azokban az időkben a földszerzeteknek kőből volt a testük, nem kellett lélegezniük és ásó és csákány nélkül tudtak alagutat fúrni. Ugyanakkor valami történt, ami megváltoztatott minket, és olyan halandókká váltunk, amilyenek most vagyunk. Talán az Ősök Háborúja (War of the Ancients) volt az oka, de valószínűleg soha nem fogjuk biztosra tudni.

Mindenesetre feljöttünk a földfelszínre, és új otthon után kutatva vándoroltunk. Az az idő, amikor a titánoknak szolgáltunk, lejárt, tehát valami új dolog után kellett néznünk. Elneveztük az általunk felfedezett hegyvidéket Khaz Modannak, ami „Khaz Hegy”-ét jelenti ősi nyelven. Miért? Hát, mi is csak nemrég jöttünk rá, hogy volt egy titán kovács, Khaz’goroth, a Formáló, aki részt vett Uldaman felépítésében – és talán a törp faj létrehozásában. Az ő neve volt az egyik, amit Uldaman ősi leletei megemlítenek. Vagyis már az ősi időkben valaki hátrahagyott jeleket arról, hogy mi titánszülöttek voltunk, mintha egyszer majd elfelejtenénk – elfelejtettük; de már kezdünk emlékezni, ha lassan is.

Habár halandók voltunk és tökéletesen alkalmasak arra, hogy a földfelszínen éljünk, még mindig a felszín alatti sötét helyek vonzották a népünket. Így behatoltunk az egyik óriási hegybe, hogy létrehozzunk egy hatalmas kohót Khaz’goroth tiszteletére. Ez a kohó napjainkig fennmaradt, habár számos fejlesztésen esett át az évek folyamán. A város is erről az építményről kapta a nevét – Ironforge, vagyis Vaskohó.

Amikor létrehoztuk Ironforge-ot, sejtelmünk se volt róla, hogy rajtunk kívül mások is léteznek a világon. Nem volt írott nyelvünk – minden csak szájhagyomány útján terjedt. Természetesen a tények legendák lettek, és a legendák elfeledetté váltak. A korai törpök szívét annyira betöltötte a bányászat és a kovácsolás, hogy a múltra való elmékezés nem tűnt fontosnak. Nagyon, nagyon tehetségesek voltak az ércek felolvasztásában és a dolgok készítésében, de ez volt minden. Ugyanakkor abból, amit ezekről a korai napokról tudunk, úgy tűnik, hogy a népem boldog volt.

Aztán egy nap, pár ezer évvel ezelőtt, megjelentek az első emberek Ironforge kapui előtt. Ezt onnan tudjuk, hogy az emberek azóta is mesélnek arról a napról, amikor  egy alacsony, köpcös, szakállas kovácsmester néppel találkoztak,  akikkel a kézművesség és a történetmesélés szeretetét megoszthatták. Törpök, így neveztek el minket, és így ismernek minket ma is, habár akkor még nem tudtuk, hogy a szó igazából „aprót” jelent. Ah persze, lehetett volna rosszabb is – hívhattak volna minket „szakállas-embereknek” vagy „kőfejűeknek”, vagy valami hasonlónak.

Ebben az időben ismertük meg az írás művészetét, mert ember tudósok bukkantak fel, hogy tanulmányozzanak minket és jegyzeteket készítsenek. A tűz nevében, egyébként mik voltak azok a pici, fekete jelek, amiket az összes pergamenre tettek? Biztosan nem rúna-jelek! Akárhogy is, az emberek megtanítottak minket az ő írásmódjukra, ami sokkal egyszerűbb volt a rúnáknál; és az évek folyamán, ahogy a tudósok elmondták, átformáltuk a nyelvüket a saját szájízünk szerint. Ezért olyan a Törp Nyelv, mint egy különös egyvelege a titán írásjeleknek és az emberi betűknek. És most, hogy már könnyebben tudtunk írni-olvasni, ez a képesség már nem kizárólagosan az írnokoké volt, hanem a köznép körében is elterjedt.  Ekkor kezdtük el leírni a történeteinket és a történelmünket, így a tudásunk jelentős része ettől a ponttól származik.

A legtöbb, amit a korai történészeink leírtak, az eladási feljegyzések, kézműves sémák és más jelentéktelen badarság, amikkel most nem foglak titeket untatni. Egyetlen jelentős történelmi esemény zajlott ekkoriban, és ez a Három Pöröly Háborúja (War of the Three Hammers).

Itt van, hogy mi történt azokban a napokban, 250 évvel ezelőtt. Ironforge hatalmas város volt egy terjedelmes hegybe vájva, de megvoltak a maga határai. Addigra mi törpök egy kicsit megsokasodtunk a magunk jólétében. Ezekben a napokban Anvilmar Király uralkodott, egy jó és bölcs törp, aki mindent megtett a béke érdekében. A népesség száma ugyanakkor problémát jelentett, és néhány klán azt választotta, hogy a város fő határain kívül telepszik le. A Bronzebeard klán, akit a legszorosabb kötelék fűzött a királyhoz a rokonság és a történelem okán is, elfoglalta a fő birodalmi birtokokat Ironforge-on belül. A Wildhammer klán a városon kívül élt, a csúcs közelében lévő hegyoldalakban és sziklabérceken. És még ott volt a Dark Iron klán, akik a város alatti legsötétebb mélyedésekben éltek. Ugyanakkor, végső soron mindhárom klán maga akart uralkodni Vaskohóban, és amikor Anvilmar végül meghalt, az erőtlen béke darabokra esett.

Hatalmas polgárháború kerekedett – a Három Pöröly Háborúja. Dicsőséges volt, ahogy a történészek mondani szokták. Végül a Bronzebeard klán győzedelmeskedett, száműzve a másik két klánt Ironforge-ból. A Wildhammer klán egyetértett azzal, hogy a saját útját járja, emelt fővel viselte a vereséget, és Grim Batol hegycsúcsán új királyságot alapítottak. A Dark Iron klán ugyanakkor meglehetősen haragtartó maradt. Thaurissanban alapítottak egy erődítményt, amit a saját hitvány vezetőjükről neveztek el, és egy új hadsereget kezdtek kiépíteni, amellyel egész Khaz Modant maguknak követelhetik.

Néhány évvel később támadásba lendültek. Feltételezték (valószínűleg helyesen), hogy a Wildhammer klán Ironforge segítségére sietne, ezért a Dark Iron klán mindkét erődítményt megtámadta. A Dark Iron klán gonosz, veszedelmes erőket irányított, és egyszerre esett neki a két városnak. Habár a támadás meglepetése és vadsága majdnem mindkét város védelmét szétzúzta, a Bronzebeard klánnak sikerült összeszednie erejét és visszaszorítani a betörőket. A Dark Iron klán visszavonult Thaurissanba, hogy megvárja a Wildhammerek fővárosánál győzedelmes erők támogatását, miután Grim Batolt egy könnyű célpontnak tartották.

Valóban, Grim Batol kapuja leomlott, de a hatalmas hős, Khardros Wildhammer átlovagolt a támadókon, hogy megölje a sötét inváziót vezető boszorkány-királynőt. A Wildhammer klán visszaszorította a dühös Dark Iron erőit, akik a visszavonulásukkor beleütköztek a Grim Batol megsegítésére érkező Ironforge erőibe. Ez újra megpecsételte a Bronzebeard klán és a Wildhammer klán hosszan tartó barátságát; mindkét hadsereg délnek indult, hogy elpusztítsa Thaurissant és a Dark Iron fenyegetésnek egyszer és mindenkorra véget vessen. De a Dark Iron klán vezetője dühében előhívta földalatti börtönéből Ragnarost, a Tűzurat. A Redridge Mountains hegyei kettétörtek és a Blackrock Mountain emelkedett ki a mély, földalatti lávából. A törp seregek visszahátráltak, miután nem akartak szembeszállni Ragnaros haragjával, míg a Dark Iron klán a Tűzúr akaratának szolgálójává vált.

Ironforge-ot újjáépítették, de Grim Batol, megszennyezve a háborúban elszabadult sötét erőktől, lakhatatlanná vált. A Wildhammeröket Ironforge-ba hívták, hogy ott éljenek, de ezt Khardros Király visszautasította, mivel nem akart a múlt árnyékában élni. Helyette Aerie Peaken  alapított egy új királyságot, ahol az embereivel együtt a felszínen él, összhangban a maguk körül élő természettel. Hogy a népeket közel tartsák, Ironforge törpjei megépítették a Thandol Spant, de végül a törpjeink közötti szakadék egyre szélesebb lett. Manapság Ironforge és Wildhammer törpjei csak távoli unokatestvérek, akiket csak az köt össze, hogy mindketten a törp fajhoz tartoznak.

Azóta Ironforge törpjei számos háborúban vettek részt, de a város a stabilitás sziklája maradt. Semmilyen veszély, külső vagy belső, nem fenyegette jelentősen. Biztos vagyok benne, hogy ez is az egyik oka annak, hogy sokakat közülünk elfogott a mehetnék.  Egy olyasfajta törpnek, mint én, napjainkban egy átkozottul unalmas hely.

(Forrás: Wow RPG Alliance Player’s Guide 140-142.p.)

Add hozzá kedvenceidhez