A mogu és a trogg

Réges-régen a hegyek alatt élt egy lény, amelyet troggnak hívtak. A hegy barlangjai és járatai között vándorolt, mindent megvizsgált és megszagolt, és elégedett volt. Aztán egy nap találkozott egy moguval.

– Milyen erős karjaid vannak – mondta a mogu a troggnak. – A varázslatommal még erősebbé teszem, hogy legyőzzék ellenségeimet.

– És milyen jó orrod is van – mondta a mogu a troggnak. – A varázslatommal még hatalmasabbá teszem, hogy kiszagolja az ellenségeimet.

– És milyen jó az irányérzéked – mondta a mogu a troggnak. – A varázslatommal soha nem felejtesz el egyetlen ösvényt sem, így kiismerheted az ellenségeim útjait.

A mogu az Örök Virágzás Völgyének vizét használta ahhoz, hogy ebből a lényből fegyvert kovácsoljon.

Amikor a füst felszállt és a köd eloszlott, mit látott a mogu? Egy grummlit, aki vigyorogva állt előtte.

– Az erős karjaiddal, a kifinomult orroddal és a kiváló irányérzékeddel – mondta a mogu a grummlinak – vidd el ezt az élelmet a keleti farmoktól a nyugati falhoz. Találj meg minden utat a kettő között, és jelents nekem minden ellenségről, akit meglátsz.

És így a grummli elindult erős karjaival, kifinomult orrával és ösvényt soha nem felejtő eszével, hogy „ellenséget” keressen, ahogy a mogu mondta. Elszállította az élelmet, és felfedezte az utakat, de nem talált egyetlen ellenséget sem.

– Mi hír az ellenségeimről? – kérdezte a mogu a grummlit. – A hegyszorosokban rejtőztek el? A folyó melletti barlangokban bújtak el? A farmok földjein bújkálnak?

A grummli csak pislogott és gondolkodott. Gondolkodott, gondolkodott és végül így szólt:

– Szagoltam az orrommal és néztem a szememmel, azonban egyetlen ellenségedet sem vettem észre. A hegyekben hozeneket láttam, aptó alagutakat fúrva. A folyó melletti barlangokban a vizekkel beszélő jinyukkal találkoztam. A földeken pandarenekkel, akik furcsa táncot jártak…

A mogu eltűnődött a dolgon, majd megnyugodott.

A mogu a grummlit még sokszor elküldte, és az valahányszor visszaérkezett, mindig ugyanezeket kérdezte tőle. És a grummli válasza is mindig ugyanaz volt.

Amit a mogu nem vett észre, az az, hogy a hozenek azért építették az alagutakat, hogy a moguk védelmi vonala mögé férkőzhessenek. A jinyuk azért hallgatták a vizeket, hogy rögtön tudják, hogy hol válaszolnak először a moguk a felkelésre. És a pandarenek nem táncoltak, hanem a fegyver nélküli harcra képezték ki magukat.

Amikor a lázadás elkezdődött, a mogu majd’ felrobbant dühében.

– Azt mondtad, hogy egyetlen ellenségemet sem találtad! – mondta a mogu a grummlinak.

A grummli hatalmas vigyorral az arcán így válaszolt a mogunak:

– Azt láttam, amit látni akartam. Te azt hallottad, amit hallani akartál.