A Warlords of Draenor és a történet hiánya (?)

A Wrath of the Lich King vége felé kezdtem el saját accounttal játszani, és teljesen noob játékosként minden erőmet összeszedve szinteztem, hogy elérjem a 80-as szintet, mire a Cataclysm kijön. Azerothot szerettem, Outland magasabb szintű területei már néha unalmasak voltak nekem, Northrend sztoriját viszont nagyon-nagyon szerettem, bár Icecrown Citadel kicsit sok volt. Még szintezés közben megcsináltam a Loremaster of Northrend achit. A Cataclysm volt az első kiegészítő, amit végigjátszottam. Miután elértem a 85-ös szintet, és megcsináltam a Loremaster of Cataclysm-et, ott volt a teljesen megújult Azeroth, hogy friss lendülettel fedezzem fel minden régi terület új történetét különböző altokkal. Bár a Cataclysm raidjeit, így az end contentet sose tudtam kijátszani, tennivalóm mindig akadt, ami a sztorit illette.

Aztán jött a Mists of Pandaria, és ha a lore-kedvelő játékos egy kicsit túl tudott nézni a pandákon, akkor egy kincsesbányára bukkant. Imádtam a questeket, imádtam az új fajokat és történeteiket, az apró sztorikat, amibe úton-útfélen belefuthattam. És bár a daily rendszer idegölő is volt, igenis rengeteg tennivalóm volt 90-es szinten, ha a sztori is érdekelt. Szerettem farmerkedni és megismerkedni a Tillerekkel, szerettem a Golden Lotust, akiknek szép fokozatosan bontakozott ki a történetük, szerettem a Shadow Pant is. Aztán jött az 5.1 és a Landfall, talán a legjobb quest-chainnel, ahol többször is visszanéztem youtube-on a játékbeli apróbb cinematicokat. Bár az 5.3 és az 5.4 nem tudott számomra felérni az 5.1-gyel, de volt történet, haladtunk valamerre, a szálak összeértek és Orgrimmar ostroma szépen lezárta a kiegészítőt, ahol fokozatosan építették fel az egyre feszültebbé váló háborút.

Bevallom, valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akik abszolút nem lelkesedtek már a cím hallatán sem a Warlords of Draenorért. És nem az időutazás miatt. Hanem azért, mert egyszerűen nem érdekelt ez az egész múltba révedezős téma, nem érdekelt, hogy a régi Warcraft játékok hangulatát kívánják visszahozni. Ennek ellenére ott voltam a startvonalon és allis karakteremmel igyekeztem megismerni ezt az új világot is. Először nagyon megörültem, hogy nem feltétlenül találkozok orkokkal, hogy megismerkedhetek a draeneiekkel és az arakkoákkal, és a Kirin Tor is itt van Khadgarral… aztán elértem a 100-as szintet és pár nap után úgy éreztem, hogy nekem sztori szempontjából nem tud ez a játék SEMMIT nyújtani. Tudom, garrison és társai, de én ki akartam mozdulni, repuzni, előrehaladni valami történetszálon. A kiegészítő kijötte után 1 hónappal már frozen volt az accom. És igyekeztem magamban keresni a hibát, nem hangoztatni sok helyen, hogy sztori szempontjából mi a véleményem, hiszen azért vannak itt érdekességek. De a MoP után, bevallom, ez nekem kevés.

Aztán a napokban olvastam Anne Stickney cikkjét a Blizzardwatchon. Ha van valaki, aki nagyon szereti ezt a játékot, aki a Blizzard legnagyobb lore-kilengéseit is igyekszik megmagyarázni és pozitív színben feltüntetni, akkor az ő. És mégis, amit ebben a cikkben leírt, az mintha egy az egyben az én gondolataimat tükrözné a WoDról. És úgy gondoltam, hogy kicsit provokáló leszek, és összefoglalom a cikket nektek, hogy utána ti is elmondhassátok a véleményeteket róla, sőt, egyenesen örülnék, ha meg tudnátok győzni arról, hogy Anne (és vele együtt én is) rosszul látjuk a dolgokat.

Ha az ember (mármint én) túltette magát azon, hogy csak orkok lesznek az ellenségek és egy elég bonyolult időutazós, dimenzió-ugrós csavarral kerülünk majd Draenorra, ami elvileg egy öngyilkos akció, akkor azért a béta alapján volt pár olyan történetszál belebegtetve, amit várt az ember. Nekem ilyenek voltak a draeneiek elsősorban, de nyilván mást meg esetleg a Frostwolves klán és Durotan érdekelt jobban. És a questelés nem is volt rossz: izgalmas sztorik, új és ismeretlen népek, belebegtetett ütős történetek; szóval volt pár nagyon jó pillanat a questelés során.

Az első dolog azonban, ami meglepett ezzel kapcsolatban, az az, hogy milyen gyorsan elértem a 100-as szintet. Általában nem hajtok arra, hogy én legyek az első, inkább a magam tempójában haladok, ha tetszik egy történet, akkor nem megyek másik zónába csak azért, mert szintet léptem és ott gyorsabban haladhatnék, hanem maradok és kijátszom a sztorit. Emlékszem, hogy Pandarián milyen lassan haladtam azzal az 5 szinttel, és bár tudom, hogy nyilván itt nem lehetett 10 szint kétszer olyan hosszú, mégis ledöbbentem a gyorsaságon. És főleg azon, hogy miután elértem a 100-as szintet és kijátszottam Nagrandot, ott álltam, hogy akkor most mit csináljak, hogy haladjak a történettel. Mert nem nagyon van tovább történet.

Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy nem lehet mit csinálni 100-as szinten. Lehet instákba, raidekbe menni (már aki tud és szeret), illetve lehet a garrisont fejlesztgetni, meg a legendary questchainnel haladni. Igen, tartalom az van, el lehet vele ütni az időt, ez azonban nem jelenti azt, hogy történet is lenne.

Ráadásul allis oldalról (még csak azzal értem el a 100-at), kicsit furcsán is álltam a történettel. Ugye az a kiegészítő lényege, hogy itt van ez az Iron Horde, meg itt vannak ezek a régi Warlordok, és ezek most meg akarnak minket támadni, és ami a legfontosabb, itt van Garrosh is, aki elmenekült Azerothról. Ehhez képest azután, hogy a kezdő, bevezető questchainben az összes Warlorddal találkozunk, és mindnek a kezéből épphogy csak kislisszanunk, a továbbiakban eléggé békén hagynak minket. Hiszen allisként hol találkoztam az Iron Horde-dal? SMV-ben Ner’zhullal, ami tényleg egy nagyon ütős történet lett, mindjárt a sztori elején. Majd egy keveset Spire of Arrakban, illetve Shattrath-nál, de ott is csak mintegy a végjátékra megérkezve. Orgrim úgy halt meg, hogy két szót nem tudtam meg róla. Aztán ott vannak Nagrandban, ahol a questelés csúcspontjaként megtámadjuk Garrosht, és egy cinematic keretében látjuk, ahogyan Thrall végez vele. És ennyi!

Persze, lehet mondani, hogy de hát ott vannak a follower missionök, akik az Iron Horde-dal harcolnak. De azok a followerjeim és nem én! Vagy ott vannak a garrison missionök, még a garrisonomat is megtámadják, számomra elég derült égből a villámcsapás módon. Vagy ott vannak a dungeonök és raidek, ahol Blackhandet kell megölnünk. Meg főleg ott van Khadgar és a legendary questchain, ahol Gul’dannal és a félelmetes Shadow Councillal kell szembenéznünk.

Csak van egy fontos bibi számomra. Állandóan beszélnek ezekről a személyekről, hogy milyen veszélyesek és ki kell nyírni őket, de a valóság az, hogy nem szembesülök a veszéllyel. Kiűztük őket mindenhonnan, Gul’dannal szinte nem is találkozunk, csak Khadgar erőlteti a dolgot.

Nagyon sokszor hallottam a Wowban, főleg még az első kiegek idején, hogy a legjobb tartalmakat max. szinten lehet csak elérni és kihasználni. Hogy ott történnek az igazán fontos dolgok, azok a tetőpontjai egy kiegészítőnek. És én itt állok 100-as szinten és azt kérdezem, hogy milyen fontos dolog történik velünk. Egyáltalán, minek vagyunk itt? Legyőztük Garrosh-t, egyáltalán minek folytatja még az Iron Horde a tevékenységét és mi a céljuk? Miért nem megyünk egyszerűen haza, elzárva az utat tőlük, hogy a mi Azerothunkra jöjjenek? Minek építünk ki itt ekkora bázisokat?

Ha a MoP-ra gondolok, ott láttuk a fő történetszálat. Kiszabadultak a moguk, veszélyben van Pnadaria és a pandarenek, emellett meg nyílt háború dúl az Alliance és a Horde között a területért és annak alapanyagaiért. Ha elérted a 90-es szintet, további történetszálak vártak rád. Bár baromi unalmas volt a 3. naptól kezdve a daily rendszer, ha elértél egy bizonyos reputation-szintet, a történet haladt tovább és volt jelentősége. Lehet, hogy lassú volt, unalmas, és sokaknak nem érte meg, mert előbb kiszedték instákból azt az itemlevelt, amit ezekkel a reputationökkel aztán kivásárolhattál, de ott volt mellé egy történet, egy mese, aminek a kedvéért sokan – köztük én is – hajlandóak voltak újra és újra ugyanazokat a lényeket legyőzni.

Ezen a rendszeren változtatott most a WoD, hogy elkerülje az unalmas daily repuzást. Csakhogy mintha a nagy garrison fejlesztgetés közben elsikkadt volna a történetszál. A Blizzardnál nyilván tudják, hogy hova akar ez a kiegészítő kilyukadni, hogy sztori szempontjából mi a célja. Lehet, hogy jön a Burning Legion, lehet, hogy mégis Azerothra tud utazni az Iron Horde, lehet, hogy valami egészen más a lényege ennek a mesének. Az nem gond, ha nem lövik el a puskaport az elején. De szerintem fontos, hogy mi, játékosok tudjuk, hogy egyáltalán haladunk valamerre. Hogy van célja annak, amit csinálunk. Hogy van oka annak, amiért itt maradunk ezen az alternatív Draenoron, ahonnan elvileg nincs visszaút, mert egy öngyilkos küldetés, valójában azonban bármikor hazamehetek egy portálon át Azerothra, és nemcsak játékmechanika miatt, hanem a sztori is tartalmazza. Hogy nemcsak nyaralni jöttünk ide, meg a kaland kedvéért, hanem nagyon fontos oka van annak, hogy itt vagyunk. Fontosabb, mint az, hogy esetleg kiszabadítsuk Neptulont a nagák fogságából. Fontosabb, mint az, hogy vannak még Old Godok, akiket le kellene győznünk Azerothon. Mert egyelőre túl vagyunk már a 6.1-es patch bevezetésén is, és nem látom ezeket a célokat.

Legutóbb a MoP bebizonyította, hogy ha a történetről van szó, rengeteg ötlete van a Blizzardnak, és képesek az RTS játékokon túl is ütős történeteket írni. Remélem, hogy a jövőben Draenornak is jut egy igazán ütős történet.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

4 thoughts on “A Warlords of Draenor és a történet hiánya (?)

  • 2015-03-04 at 4:21 du.
    Permalink

    Hmm… Ebből a szemszögből még sosem gondoltam végig a dolgot, de sajnos egyet kell értsek. A remek küldetéssorozat után tényleg kifújt a történet vonalvezetése. Talán majd egy későbbi patch folyamán, mikor új terület nyílik, lesz valami újdonság.

    Reply
  • 2015-03-04 at 10:38 du.
    Permalink

    Hali! Gondoltam kifejtem a véleményem, mert hát sokan panaszkodnak, de végre egy magyar is, akinek meg tudom fogalmazni a gondolataimat 🙂

    Rokonlelkek vagyunk, icc alatt kezdtem neki saját acc-al, szóval hasonló a szemszög. Kezdjünk hát neki.

    Az első ami szemet szúrt az írásodban, amit már sok helyen láttam: “egyszerűen nem érdekelt ez az egész … téma”. És dezsavűm van. Két éve pont ugyanezt hallottam a pandákról, hogy “jaj ez most miért kellett?”, “a panda csak egyetlen karakter a wc3-ból”.. és így tovább. Mégis az egyik legjobb kieg lett szerintem. Szóval pont a legrosszabb stratégia már csak a cím alapján kijelenteni, hogy na ez szar lesz… (tudom, nem ezt mondtad).

    “Mert nem nagyon van tovább történet” – mondod. Pandáriába mi volt a “tovább”? Leszámítva a napiküldiket? Semmi. Löwenlandung, a Donner Isel, Zeitlose Insel, ezek mind későbbi patch-ekkel érkeztek. Nem volt valami nagy sztori az elsőként kijött Pandáriában! Nem volt semmi max szinten, csak a napi küldik! Én nem tudtam friss 90-esként hogy merre halad a történet :O

    A lényeget is kimondtad 🙂 A MoP után ez neked kevés. A MoP egy felépített, lezárt történet. Az elején annyit tudtál, hogy van egy Anduin, akit megtaláltunk igazából, hazahurcolhatlánk, hisz ennyi volt a lényeg! A kölyök elveszett, visszahozzuk. De nem ez lett. Most pont ugyanez van! A történet első szeletét kaptad meg 🙂

    Amin megdöbbentem:
    “Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy nem lehet mit csinálni 100-as szinten. Lehet instákba, raidekbe menni (már aki tud és szeret), illetve lehet a garrisont fejlesztgetni, meg a legendary questchainnel haladni. Igen, tartalom az van, el lehet vele ütni az időt, ez azonban nem jelenti azt, hogy történet is lenne.”
    Ugye mond hogy félreértettelek! Kérlek mondd! A nagy loremeister nem csinálja a legenary küldiket? Mondd hogy csinálod! Abban van a lényeg! Amikor Khadgar-ral Nagrandban a dimenzióutazás nyomait kell vizsgálni, és kiderül, hogy egy bronzsárkány állt Garrosh szabadulása mögött, és ez az egész csak azért történt meg, mert Ő úgy akarta. És akkor máris ott vagyunk, hogy nagyobb erők mozognak a háttérben, mint hogy egy primitív harcos kiszabadul a börtönéből hogy vashordát alapítson.
    A legendary-ban van a sztori kvinteszenciája! Ez most nem olyan mint Furorion, hogy oda küld, ahová amúgy is mennél. Itt maga a küldisorozat is tartalommal bír.

    “Aztán ott vannak Nagrandban, ahol a questelés csúcspontjaként megtámadjuk Garrosht, és egy cinematic keretében látjuk, ahogyan Thrall végez vele. És ennyi!”
    Erre én: Megjössz Pandáriába, ott összeütközöl a hordával, és kiszabadul a Sha. Utána délen farmer pandákat segítesz, majd visszaversz egy mantissza-támadást, északon riksákat kísérgetsz, nyugaton a yaungolok és a mantisszák ellen küzdesz. És ennyi. Esetleg még elmehetsz sárkányt lovagolni/horgászni/mogukat-ölni, de több nincs.

    Nem tudom belegondoltál-e, hogy Gul’dan nem a vashordával van, hanem a Lángoló Légióval! Megölöd Garrosht, ki fog rád haragudni? A vashorda. Honnan fogsz embereket toborozni? Megvéded a draenei-eket, hogy szövetkezhess velük. És akkor a Lángoló Légió már téged is ki akar nyírni, SŐT a te dimenziódat, hiszen tőled jött Garrosh, aki az orkok gyarmatosítását megakadályozta, plusz te magad nem hagyod, hogy a főbb draenei városokat bevegyék. Szóval két fronton is folyik a háború, és a Lángoló Légió oldala még ki sem bontakozott igazán! Egy Archimonde vagy Kil’jaeden is beléphet még a képbe!

    “Állandóan beszélnek ezekről a személyekről, hogy milyen veszélyesek és ki kell nyírni őket, de a valóság az, hogy nem szembesülök a veszéllyel. Kiűztük őket mindenhonnan, Gul’dannal szinte nem is találkozunk, csak Khadgar erőlteti a dolgot.”
    Gul’dan-nak van olyan nagy hatalma, hogy protált nyithasson újra. Most mit ér az, hogy egy kaput leromboltunk? Építenek majd másikat! Ha a dimenziókat véglegesen el akarjuk szigetelni, Gul’dan-nak is vesznie kell. Ezt ő is tudja, ezért nem merészkedik elő.

    “Miért nem megyünk egyszerűen haza, elzárva az utat tőlük, hogy a mi Azerothunkra jöjjenek? Minek építünk ki itt ekkora bázisokat?”
    Magamat ismételhetem: Anduin megvan, menjünk haza és hagyjuk a pandákat!

    Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem sikkadt el semmilyen történet szál! Ez egy nagy könyv, aminek az első fejezetét olvassuk éppen. 🙂

    Bocsánat, hogy déged idézgetlek, és kicsit olyan, mintha mindenbe csak beleköték.. (utólag olvasva olyan hatása van) csak a reményt próbálom neked visszaadni, hogy itt még nincs veszve semmi.
    Fontos stratégia a blizzard részéről, hogy nyújtsa a dolgokat. Tudsz például a 12 garnison hadjáratról? Minden héten egy! Három hónap míg megismered a teljes tartalmat. Én pl már azt várom, hogy a karomdruidák mit fognak csinálni, mert ugye ők is ott vannak, és ők is akciózni fognak.
    A harc amúgy a vashordával folyamatos. Minden nap kapsz az asztalkádon egy küldit a garnisonban, és itt-ott a vashorda fenyegetését kell visszaszorítanod. Szóval én naponta küzdök meg a hordával. Aztán nagyjából hetente ők is megtámadják az én garnisonomat. Az én szemüvegemen keresztül eléggé hadiállapotok vannak. A dungeonokat imádom, amikor átszabadul sturmwind-be az a bestia, és a vonatos dungeon mindent visz! baromi jó ötletnek tartom. És ne hagyd ki a Raid-eket! Nem csak arról szól, hogy leöljük ami odabenn van. Cho’gal és a többi ogre közötti ellentét is ott látszik igazán. A gollam-ok is relytéjesek. Azt tippelem, hogy hasonló sorsra jutottak, mint a megtört draenei-ek.

    Én nagyon izgatott vagyok 🙂 Tele nyitott kérdésekkel! Nap mint nap küzdök, és az események szépen lassan haladnak, mint a valóságban. Alig várom hogy összegyűljön a 125 kő a raid-ekből (egy hónapja gyűjtöm), és újabb fejezetet tudok meg a sztoriból. Garona már felbukkant egyszer. Alig várom hogy többet tudhassak meg róla! Talaan dzsungel még nincs is a játékban! Nagyon várom a folytatást!

    Szóval nem kötözködni akarok, csak én nagy izgalmat élek át. Persze napi 1-2 órát játszom a WoW-al, amiben PvP, PvE, mesterség, repuzás, Garnison benne van, szóval nem egy életcélt várok a játéktól, de minden napra akad egy kis tennivaló, miközben nagy események vannak kialakulóban. Bánt, hogy benned nincs meg ez a kíváncsiság és izgatottság. Remélem, hogy ezzel az egy-két sorral sikerült némi kedvet adnom a játékhoz 🙂

    Legendary-t pedig tessék csinálgatni!

    Üdv:
    Fanta

    Reply
  • 2015-03-05 at 8:32 du.
    Permalink

    Szia!
    Nagyon szépen köszönöm ezt a kimerítő és igen tartalmas hozzászólást, nagyon örültem neki! 🙂
    Sok mindenben igazad van egyébként, ezt elismerem.
    Azt mondjuk nem írtam le, hogy sajnos jelenleg még napi 1-2 órát sem tudok játszani, tehát azért ez is visszatartó erő a havidíj megfizetésénél! 🙂
    Raidelni nem járok, nem vagyok annyira jó játékos, ráadásul bármennyire is hülyén hangzik, én szólóban szeretek wowozni (persze járok dungeonokba, meg a MoP raidjeit lfr-rel majdnem mind kijátszottam). Szóval a legendaryket soha nem csináltam, csak mindig elolvastam őket a neten, meg megnéztem róluk videókat.
    Egyébként egész kedvet csináltál, és végre nem az volt az egyetlen indok, hogy miért jó a Wod, mert orkok vannak benne és nem pandák 🙂
    Üdv: mgitta

    Reply
  • 2015-10-26 at 9:52 de.
    Permalink

    Én szerettem ezt a játékot nagyon. Sőt még most is elérzékenyülve állok hozzá, bár a Warlords segített múlt időbe helyezni az érzelmeimet. Olvastam azt a sok negatív véleményt a neten és nem hittem el. Ó képtelenség, hogy rossz legyen, na majd kipróbálom ősszel- gondoltam.

    És tessék: maximálisan egyetértek a cikkel, 10 napja vagyok aktív játékos és már most unom az egészet. Két, azaz 2 nap alatt lett meg a Loremaster és a maximum szint, ami botrányos. Ez így ebben a formában nem érte meg a kiadott pénzt. Roppant csalódott vagyok, az elégedetlenségem megkockáztatom, hogy a düh határán mozog. 🙂

    Soha nem voltam gyors szintező, elolvastam a quest szövegeket, a mozikat becsületesen végignéztem pedig Nagrandban már golyózott a szemem sok mindentől.

    A Thrall Garrosh elleni „heroikus” harc volt az egyik mélypont, amint tét nélkül gyepálják egymást „hőseink” a mezőn. Reméltem, hogy esetleg Thrall utoljára fűbe harap és ezzel a meseszövés megmenekül, de nem voltak elég tökösek kiírni a Zöld Jézust. Ó és az a ronda „emlékmű” nagyon kell a „csata” színhelyére. Ha esetleg arra járnék a jövőben (ami szerintem nem fog előfordulni), véletlenül se tudjam elfelejteni az egyik legindokolatlanabb csavart a történetvezetésben.
    A kevesebb több elvének alapján ha már szükséges, elég lett volna az elejtett fegyverét otthagyni, esetleg elpusztítani körülötte a pázsitot… Áh, de inkább nézegessük Garrosh intellektuális arcát innét kezdve amíg az utolsó szervert le nem lövik.

    Aztán egyszer csak ott álltam küldetések nélkül és letolt gatyával, mint az egyszeri jenki Vietnamban. Mit keresek én itt? Ez nem az én harcom. A jelenlétem indokolatlan a továbbiakban, oldják meg a helyiek! Én haza akarok menni és megnézni kijavították e már a parkot Stromwind-ben. (Nem javították ki. 2015 végét írjuk és a park még mindig romos. Just for the record.)

    Persze ott vannak a dungeon-ok, a raid-ek, a legenday quest és a nagybetűs GARRISON.

    A dungeon-ok szépek, kidolgozottak, részletgazdagok. Nem tudok rájuk rossz szót mondani, azon kívül, hogy nekem az alatt a 2 nap alatt sikerült felülgear-elnem őket (Timewalking segítségével) ezáltal csak becsületből mentem végig rajtuk egyszer-egyszer. Vártam hátha ott folytatódik valami a meséből, amit esetleg elszalasztok, de sokat nem tudtunk adni egymásnak.

    A Timewalking még annyiban tett rosszat Draenor hadurainak, hogy így volt alkalmam látni a hatalmas kontrasztot: honnét indultunk és hová tartunk. A régi dungeonok fele ennyi részlettel is csiszoltnak hatottak. A Wrath instái klasszikusnak tűntek fel a szememben, míg a Draenoriak hozzájuk képest barokkos túlburjánzásban szenvednek mind a mechanika mind a külcsín tekintetében.

    Illetve egy apróság: nagyra értékelem a beépített mozikat, de sokat levon az értékükből, ha én megállok nézelődni, közben meg a csapatkám szépen előrekocog, és én védhetetlenül lemaradok tőlük. Aztán jön az anyázás, a türelmetlenség, a Wow-os közösség hírhedt rákfenéje.
    Szerintem a videóbetétek az outdoor küldetéseknél vannak jó helyen, illetve a raidek végén.

    A repülés nem zavar, hogy nincs. Önmagában. Viszont itt azt éreztem, hogy egyetlen ok miatt nem tették bele: hogy elhúzzák a fejlődést. A repülés felszabadítása történhetett volna egy küldetéslánc alapján, annyi módon megvalósítható lett volna, csak ne így. Mintha egy répát lóbálnának az egyszeri játékos lova előtt – tessék szaladjál utána, ott a tartalom, csak még nem farmolsz eléggé! Apropó farm… ha már ördögöt emlegettünk.

    A sokat emlegetett legendary quest nem vagyok róla meggyőződve, hogy „eltartja magát”.
    Nekem megvolt a klasszikból a tekergetős pap bot (Anathema-Benediction), a hunteremnek a mai napig equip-elve van az Ancient Sinew Wrapped Lamina. Harcedzettnek is mondható elmével készültem fel a legnagyobb ökörségekre, amit elém tolhatnak.
    És mit kapok? Farmoljál kristályt. Farmoljál több kristályt. És ha unod magad kristályfarmolás közben farmoljál egy kis kristályt.

    (Legalább megfőzhetném őket alkimistaként, mint a Breaking Bad-ben az amfetamint. :))

    Egészen egyszerűen nem gondolhatják komolyan, hogy egyik lépéstől a másik lépésig újra elég lesz a gyűjtögetés, mint cél? Úgy látom van akinek nagyon bejött a Timbermaw Hold Reputation módszer.
    Ennél még az is jobb volt mikor a hunterem Felwoodban verte a fejét minden második fa törzsébe, kezében az Ancient Petrified Leaf-fel. “Good luck, ; It’s a big world.” 🙂

    „Minden nap kapsz az asztalkádon egy küldit a garnisonban” – Helyben vagyunk! A garrison-tól azt reméltem, hogy valami személyes teret kapok. Ehelyett ha beteszem a lábam rámrontanak az alparasztjaim a problémáikkal és mikromanagelhetem a kis életüket abban az időben, amit nekem kéne felfedezéssel meg hasonlókkal töltenem. Szerintem ők sokkal jobban érzik magukat, mint a szegény parancsnokuk.
    Legalább kapnék értük egy title-t, mondjuk: ” – a könyvelő”.

    Komolyan a harmadik nap végén, az 5 darab 100-as szintű follower-rel és rengeteg kisebbel, akikről azt sem tudtam kicsodák már kedvem sem volt visszamenni a kalyibámba. Száműzöttként bolyongtam és végül hazamentem az Old World-re.

    Ebben a kiegészítőben ami jó, az a marketingmunka, de az hibátlan. Oktatni kéne reklámsulikban. Más kérdés, hogy az ilyen felhájpolt lufi az előfizetéses rendszerben működő rendszereknél nem biztos, hogy működni fog. Én mindenesetre most lekapcsolom az accomat.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .