A Winterskorn háború
A Loken árulása utáni időkben azok a Titán-koholtak, akiket száműztek Ulduarból, Észak-Kalimdorban szóródtak szét. A robosztus óriások fokozatosan a régió körüli hegyekbe és tengerekbe húzódtak vissza, így tűntek el a szemek elől. Az earthenek a világ mély helyeibe ásták be magukat, ahol a troggokként ismert brutális és torz fajjal viaskodtak az uralomért. A vrykulok közül többen is a felszínen maradtak és apró klánokba tömörültek. Voltak közülük, akik nomádokként vándoroltak a kemény északi földeken. Mások a vidék erdős területeinek közelében telepedtek le.
Halvány béke állt fenn ezek között a Titán-koholt csoportok között, de nem sokáig. Idővel gonosz erők érkeztek ezekre az egykor őrzők által védett területekre, hogy maguknak követeljék a hatalmat. Kettő közülük Loken saját teremtménye volt, a brutális tűz-óriások, Volkhan és Ignis.
Volkhan és Ignis az Ulduart körülvevő Storm Peakset hódításra alkalmas területnek látták. De ahhoz, hogy megszerezzék ezt a földet, egy seregre volt szükségük. Ezért az óriások a harcias vrykulokból álló Winterskorn klánhoz fordultak.
Habár sok vrykul kedvelte alapvetően a harcot, a legtöbben mégis elkerülték, hogy nyíltan szembeszálljanak egymással. A Winterskornok kivételnek bizonyultak. Ezek a vrykulok egy erőszakra és aggresszióra épülő kultúrát alakítottak ki, köszönhetően részben annak, hogy hittek abban, hogy egy nap az Érdem Csarnokába (Halls of Valor) kerülhetnek. Élvezték a konfliktusokat, legyenek azok belső csetepaték saját klántársaikkal szemben, vagy a közeli titán-koholtak csoportjával.
Volkhan és Ignis erőszakkal átvették az irányítást a Winterskorn klán felett, és tovább szították a bennük izzó harci kedvet. Az óriások a vrykulok fémes bőrét megbűvölt páncéllal erősítették meg. Volkhan és Ignis emellett olyan erős fegyvereket kovácsoltak, amelyek képesek voltak összezúzni a többi titán-koholt fémes és sziklás bőrét.
De ahogy ez az új sereg készen állt a nagy hódításra, furcsa anomáliák kezdtek megjelenni a Winterskornok között. A vrykulok fémes bőre törékennyé és gyengévé vált. Elkezdtek rajtuk kiütközni a Hús Átkának első tünetei.
Volkhant és Ignist azonban ez sem tántorította el hadjáratuk véghezvitelétől. De tudták, hogy mostantól nem támaszkodhatnak kizárólag a Winterskornokra a győzelem tekintetében. Ezért, hogy megerősítsék seregüket, Volkhan és Ignis hatalmas olvadt gólemeket és saját maguk tervezte vas szerkezeteket öntöttek ki.
Ez a masszív Winterskorn sereg először a jó természetű earthenek ellen vonult, megtámadva őket földalatti rejtekeikben. Az earthenek teljesen felkészületlenek voltak egy ilyen túlerőben lévő és szervezett erővel szemben. Egész barlangrendszereket irtottak ki az utolsó élő teremtményig. A túlélőknek egy kis csoportja megmenekült a vérengzés elől, és elmentek, hogy segítséget kérjenek Tyrtől, Archaesatól és Ironayától, akik eddig elkerülték Loken haragját.
Tyr és társai felbőszültek azon, amit megtudtak, ezért rögtön az earthenek földalatti otthonához utaztak, hogy segítsenek a jóindulatú titán-koholtaknak. Tyr maga vezette a legbátrabb eartheneket a Winterskornok elleni csatákba, míg Archaedas és Ironaya védelmi eszközöket építettek, hogy kivédhessék a jövőbeni támadásokat. Idővel az earthenek és szövetségeseik visszaszorították a Winterskornokat.
Habár a Storm Peaks meghódítására vonatkozó kísérletük kudarcba fulladt, Volkhan és Ignis nem nyugodtak bele a vereségbe. Visszatértek izzó kohóikhoz és egy új sereget hoztak létre, amely még a korábbinál is hatalmasabb lett. Mivel a gólemek és a szerkezetek önmagukban nem voltak elegendőek, Volkhan és Ignis megbűvölt hurkokat hoztak létre, amelyekkel proto-sárkányok egész nemzetségét képesek voltak foglyul ejteni. Ezeket a lényeket aztán nem hátasokként, hanem háborús fenevadakként használták. Az óriások gyúlékony fegyverekkel szerelték fel szárnyas szolgáikat, hogy félelemmel töltsék el az earthenek szívét.
A Winterskornok következő brutális támadása szétzúzta az earthenek védelmét, és elűzte őket menedékükből. Az earthenek szétszóródtak a jeges hegyi átjárók között, azonban nem tudtak elmenekülni ellenségeik elől. A vyrkulok és a gólemek a földön hajszolták az eartheneket, míg a proto-sárkányok az égből tették ugyanezt. Még Tyrnek, Archaedasnak és Ironayának is menekülnie kellett a Winterskornok haragja elől.
Mivel tudta, hogy ő és társai egymaguk képtelenek legyőzni a Winterskornokat, ezért Tyr segítségül hívta az öt Sárkány Aspektust. A nemes Aspektusok éktelen haragra gerjedtek a sok halott titán-koholt láttán. Haragjuk csak tovább nőtt, amikor megtudták, hogy proto-sárkányokat is foglyul ejtettek. Habozás nélkül felrepültek és a Winterskornok soraira zúdították erejüket.
Ahogy a Galakrond elleni csatában is tették, az Aspektusok összedolgoztak, hogy legyőzzék a vrykul sereget. Alexstrasza mágikus tűzfalakkal tartotta vissza a Winterskornokat. Malygos kiszívta a gólemekből és a szerkezetekből az őket tápláló mágiát, ezzel használhatatlanná tette őket. Széttörte a proto-sárkányokat fogva tartó megbővült hurkokat is, így szabaddá váltak a vadak. Neltharion hegyeket emelt ki a földből, hogy összezárja és egy helyre gyűjtse a vrykulokat és óriás mestereiket. Végül Ysera és Nozdormu ereik egyesítésével egy olyan varázslatot hoztak létre, amely végleg lezárta ezt a háborút.
Ysera és Nozdormu a Winterskornokat egy émelyítő ködbe burkolták, amelytől a titán-koholtak mély álomba merültek. Ezeket a magatehetetlen lényeket aztán sír városokba zárták el Észak-Kalimdorban. De ez nem a Smaragd Álom békés álma volt. Ehelyett egy időtlen, tudattalan mély alvásba merültek a következő évezredekben.
Az évezredek során a hús átka tovább terjedt az alvó Winterskorn vrykulok között. Amikor végül felébredtek, szinte mindegyikük húsvér lénnyé mutálódva találta magát.
Add hozzá kedvenceidhez