Sylvanas Windrunner haragja
A legutóbbi írásban megismerkedtünk Sylvanas életével, halálával és hogy hogyan lett Banshee Királynő. Sylvanas története azonban nem ért véget a rémurak (dreadlord) legyőzésével és Undercity megszerzésével. Miután Varimathrast, a Nathrezimet maga mellé állította, lépéseket tett annak érdekében, hogy hatalmát bebiztosítsa, mind a maga, mind a népe érdekében. Az egykori hűséges nemes elf (high elf), aki feláldozta magát Quel’Thalasért, majd a Lich King és választott lovagja, Arthas Menethil bábja lett, eltökélte, hogy megtartja ő és népe függetlenségét azokkal szemben, akik irányítani vagy elpusztítani akarják őket. És bár élőholtként kevésbé irányították az érzelmei, azért igyekezett szövetségeseket szerezni az elkövetkező időkre.
Egy háborús világban
Miután sikerült bebiztosítania uralmát Undercity felett, Sylvanas mérlegelte a lehetőségeit. Habár Lordaeron egykori lakói, akik szerencsésen túlélték a Légió és a Scourge támadását, nem voltak abban a helyzetben, hogy visszaszerezhessék városukat, Sylvanas tudta, hogy ez azért nem egy állandó állapot. Hiszen a Scourge és az Átkozottak Szektája (Cult of the Damned) még a felét sem tudta kiirtani a lakosságnak. Igaz, a túlélők nagy része vagy Kalimdorra menekült Jaina Proudmoore-ral, vagy délre, Stormwindbe. Gilneas bezárkózott hatalmas falai mögé, Kul Tiras már nem küldött hajókat ki a világba, Arathi és Alterac romokban hevert, és Silvermoon nemes elfei szinte teljesen elpusztultak, így Slvanas volt a hatalom északon. De nem számíthatott arra, hogy ez így is fog maradni – végignézte, ahogy Anasterian önteltsége elpusztította népüket, és nem akarta követni egykori királyát.
Abban, hogy szövetségeseket szerezzen, végül Mulgore taurenjei segítettek, és így csatlakoztak a Hordához. Archdruid Hamuul Runetotem és az Elder Crone, Magatha Grimtotem mindketten az ő érdekükben emeltek szót, és bár Thrall Hadúr nem bízott bennük, azért mégis érzett egyfajta hasonlóságot köztük és az orkjai között, akiket csak veszélyes szörnyetegnek tartottak. A Horda és a Forsakenek közötti tárgyalások végül oda vezettek, hogy a Banshee Királynő csatlakozott a Hordához, amit ő egyfajta mellvédnek tekintett a délen maradt Alliance csapatok agressziójával szemben.
Ezalatt az idő alatt szerzett tudomást Sylvanas a lerombolt Napkút (Sunwell) körüli eseményekről, és az áruló, Dar’Khan Drathir visszatéréséről – akinek az árulása a nő halálához és bansheeként való felélesztéséhez vezetett. Sylvanas most egyszer és mindenkorra végzett vele, és közben elkezdett beszélni egykori népének tagjaival, akiket most Lor’themar Theron és Halduron Brightwing irányított.
A Sötét Portál (Dark Portal) újbóli megnyitásáig Sylvanas és Varimathras együtt irányították Undercity-t és úgy tűnt, hogy megelégedtek annyi területtel, amennyit hatalomra kerülésükkor megszereztek, hiszen ez is magába foglalta az egykori Lordaeron nagy részét, valamint területeket Gilneasból és Alteracból. Ha voltak is területi ambícióik ebben az időszakban, azt titokban tartották.
Terjeszkedés és bosszú
Amikor a vérelfek (blood elves) kilátástalan helyzetben találták magukat, Sylvanas volt, aki azt javasolta, hogy csatlakozzanak hozzájuk és ő segíteni fogja őket. Egészen odáig ment, hogy Forsaken tanácsadókat küldött északra, hogy segítsenek a vérelfeknek leszámolni a maradék Scourge seregekkel, habár Lor’themar soha nem hagyta, hogy túlságosan szívélyes legyen vele, vagy túlságosan megbízzon benne. Ezalatt az idő alatt Sylvanas még teljesen tudatában volt és támogatta a Royal Apothecary Society-t (Királyi Patikárius Társasság) abban a kutatásban, amelyben igyekeztek az élőholt járványt teljesen megismerni, amely a Scourge tagjaival tette őket hasonlatossá. Ez egyébként egy jó döntés volt, hiszen amikor a Lich King felébredt Fagyott Trónján (Frozen Throne), akkor Grand Apothecary Putress volt az, aki segített pontot tenni az Alliance és a Horda városait támadó járvány támadások végére.
Igaz, hogy a Királyi Patikáriusok számos népből tagjait fogták el, köztük embereket és gnómokat, hogy szörnyűséges kínok között végezzenek rajtuk kísérleteket. Sylvanas tisztában volt ezzel és jóvá is hagyta azt, mert abban reménykedett, hogy egy újfajta járvány megoldaná a Forsakenek legnagyobb gyengeségét: azt, hogy nem tudnak szaporodni. Az egyetlen mód, amellyel új Forsakenekre tehettek szert, az a Plaguelands (Járványföldek) és a Tirisfal Glades (Tirisfali Tisztások) járvánnyal fertőzött talajai voltak, de ezek véges források voltak. Sylvanas egy olyan fegyvert szeretett volna, amellyel nemcsak elpusztíthatja ellenségeit (és szövetségeseit, ha arra kerülne a sor), de át is formálná őket.
Mikor bizonyossá vált, hogy a Lich King visszatért, Sylvanas nem vesztegette az időt, és Forsaken seregeit északra küldte, hogy támadják meg a Scourge-öt. Már régóta várt erre a bosszúra, és Putresst, valamint a királyi patikáriusok többségét is északra küldte, hogy harcoljanak a gyűlölt Scourge-dzsel szemben.
Sajnos Putress nem volt teljes szívvel hűséges Sylvanashoz: Varimathrasnak sikerült is felbujtania. Wrathgate-nél Putress a Lich Kinget felelősségre vonó Alliance és Horda csapatokra egyaránt ráeresztette a járványt. Amikor ezzel végzett, akkor azokon alkalmazta, akik hűségesek voltak Sylvanashoz, arra kényszerítve a Banshee Királynőt, hogy Thralltól kérjen segítséget – aki csodával határos módon meg is adta neki. Egy Horda sereg élén lerohanta Undercityt és végzett Varimathras-szal, elpusztítva a rémurat (mint most már tudjuk, nem örökre), hogy aztán egy Alliance csapattal találja magát szembe, akik pedig Putresst vadászták le és ölték meg a Wrathgate-i akciója miatt.
Feszült találkozás volt ez Thrall és Stormwind királya, Varian között – aki egyébként Lordaeronban nőtt fel, és ezért különösen rosszul esett neki, hogy most a városban a Forsakenek uralkodtak –, amelynek Jaina Proudmoore vetett véget. A kár azonban már megesett. A Horda és az Alliance közötti kapcsolat megromlott, és Sylvanas helyzete, mint Banshee Királynő, megingott. Kénytelen volt elviselni a Kor’kron őrök látványát a városban, amely a feltétele volt annak, hogy visszakaphassa hatalmát Putress puccskísérlete után.
A Jégkoronán és túl
Sylvanast azonban csak a célja érdekelte: bosszút állni Arthas Menethilen, aki megölte őt, élőholt lénnyé változtatta, aztán pedig elszökött Kel’Thuzaddal. Amikor az Argent Crusade megindította az ostromot Icecrown (Jégkorona) ellen, Sylvanas egy kisebb csapattal együtt behatolt a Pit of Saronon keresztül a Halls of Reflectionbe, ahol nekiment Arthasnak, vagyis akkor már a Lich Kingnek. Nem tudta elpusztítani őt, de sokat megtudott a hatalmáról és Azeroth-ra vonatkozó terveiről.
Arthas végső elpusztítása után Sylvanas eljutott a citadella tetejére, ahol felfedezte, hogy valaki más ül a Fagyott Trónon, aki ráadásul a Helm of Dominationt is viselte. Ahogy azt Uther szelleme elmondta neki, mindig lennie kell egy Lich Kingnek. Sylvanast teljesen elcsüggesztette, ahogy elszalasztotta lehetőségét a bosszúra, és már nem látta értelmét további létének. Az orom szélén csüngve, amelyről lezuhanva az alatta található szaronit sziklák elpusztították volna őt, Arthas egykori szolgái, a Val’kyrok jelentettek meg előtte. A megállapodás, amelyet egymással kötöttek, nemcsak hogy megmentette őt, de új értelmet adtak a Forsakenek létének is.
Zuhanás és felemelkedés
Amikor Sylvanas levetette magát a halálba a Jégkorona Citadella tetejéről, volt egy látomása arról, hogy mi lenne népe sorsa, ha a halottak között maradna. Látta, ahogy elégnek a tűzben, ahogy az ork hadúr, Garrosh Hellscream egóját és hiúságát szolgálják, aki a Forsakeneket csak aberrációknak tartotta, akiknek a halála elfogadható ár volt a győzelemért cserébe.
Talán különös, hogy valaki, aki kész volt véget vetni a saját szörnyű létének, ezt sértésnek tartotta, és mégis, Sylvanast még élőholtként is hajtotta a kötelességtudata. Ez a kötelességtudat volt az, ami arra késztette, hogy szálljon szembe Arthas-szal, és majdnem sikerrel járt. Árulás miatt bukta el a győzelmet és az életét is.
Éppen ezért, amikor megkötötte egyezségét Arthas Val’kyrjaival és visszatért az életbe, azt azzal a céllal tette, hogy alattvalóival szemben teljesítse kötelességét. Hiszen ők legalább osztoztak vele elszigeteltségén, fájdalmán és horrorján amiért azzá vált, akivé. Éppen ezért az a Sylvanas, aki visszatért Undercitybe, már nem az a Sylvanas volt, aki elment Northrendre.
Forrás: Blizzardwatch
Add hozzá kedvenceidhez