Insták története – Darkheart Thicket

Darkheart Thicket a Val’Sharah-ban található Világfa, a Shaladrassil gyökereinél helyezkedik el. A világfa – melyet egy zöld sárkány őriz – átjárást biztosít Azeroth és az Emerald Dream között, ráadásul ennek a fának a tövében bocsátott örök álmot a szatírokra Malfurion Stormrage. Az Old Godokkal és a Burning Legionnel is szövetségben álló Xavius Shaladrassilon keresztül kezdte meg a Nightmare második térhódítását Azeroth-ban és az Emerald Dreamben.

A Shaladrassil árnyékában található Darkheart Thicket, ez az egykor buja növényzettel teli erdő, amelyet most a Nightmare vesz teljesen körül. Ahol egykor a legidősebb és legnagyszerűbb druidák ápolták a fákat, meditáltak a hatalmas világfa alatt, most a korrupció és az őrület az úr. A sűrű, kusza bozótos mélyén Xavius, a Nightmare Lord azon munkálkodik, hogy megtörje legnagyobb áldozata akaratát. Xavius ide, ebbe a rengetegbe vitte Malfurion Stormrage-et azután, hogy Tyrande Whisperwindet választás elé állította.

Miután Tyrande vezetésével megszerezték a Tears of Elune-t, a night elf főpapnő arra kérte Azeroth bátor hőseit, hogy segítsenek férjét, Malfuriont kiszabadítani a gonosz Xavius fogságából, még mielőtt túl késő lenne. Xavius és Malfurion Stormrage rivalizálása egészen a War of the Ancientsig (Ősök Háborúja) nyúlt vissza. A háború során a fiatal druida ölte meg Xaviust, majd Sargeras szatírként feltámasztotta. Xavius akkor Tyrande Whisperwindet ejtette foglyul. Miután Malfurion Stormrage másodszor is legyőzte, fává változtatta. Ez azonban szintén nem bizonyult  a legjobb megoldásnak, mert a fát gyökerein keresztül az Old Godok tudták megkörnyékezni, és rávették, hogy segítsen nekik a Nightmare elterjesztésében az Emerald Dreamen, majd azon keresztül egész Azerothon. Az ősi rivalizálást azonban nem tudta elfelejteni, ezért Xavius az első adandó alkalommal foglyul ejtette Malfurion Stormrage-et. Egy öt főből álló csoport indult el, hogy kiszabadítsa az Archdruidot.

– Azok, akik szembeszállnak velem, csak egyre közelebb kerülnek a fájdalmas véghez – hallatszott Xavius hangja a sűrűből, ahogy elindultak az erdő közepe felé.

– Mondja Xavius árnya – felelte gúnyosan Malfurion, hogy elbizonytalanítsa fogvatartóját.

– Maradj nyugton, féreg! – kiáltotta Xavius. – Hamarosan veled is leszámolok!

Közben az öt fős csapat igyekezett átverekedni magán a Nightmare fertőzése alá került egykori druidák és természeti lények támadásain. Mivel tudták, hogy azok számára, akiket teljesen elnyelt a Nightmare, nincs remény, ezért kénytelen voltak megölni mindazokat, akik szembeszálltak velük.

Archdruid Glaidalis

Így járt az egykori fődruida, Archdruid Glaidalis is, aki az egyik legtehetségesebb alakváltó druida volt egész Azerothon, és Moonglade bölcsei gyakran küldték el hozzá az ígéretes tanítványokat. De sajnos a természethez való ilyenfokú közelsége volt az oka annak is, hogy az egyik első volt, aki a Nightmare ölelésének áldozata lett. Rémálmában egy öt fős csapat támadt rá, akik szétterjesztették a Nightmare-t szeretett erdejében.

– Betolakodók… Érzem a Nightmare szagát a véretekben. Távozzatok az erdőből, vagy szenvedjetek a természet haragjától! Ti vagytok azok, akik megfertőztétek ezeket a fákat a Nightmare-rel.

Mikor végre megölték őt, Glaidalis akkor eszmélt rá az igazságra:

– Most már látom… én voltam a bemocskoló… a Nightmare… többé nem ködösíti el gondolataimat.

– Mázli – hallották ismét Xavius hangját. – Élvezzétek ki, és imádkozzatok, hogy ne velem nézzetek szembe legközelebb.

– Elég felkészültek lesznek rá, mivel igazi erőd  a Nightmare-ben nyugszik – felelte rá Malfurion.

– Csendet, nyápic! Ha újra kinyitod a szád, üvölteni fogsz a kegyelemért!

Oakheart, a Völgy Apja

A következő nagyobb ellenfél egy igazi ősi lény, egy ancient volt, Oakheart, aki magának Shaladrassilnak az egyik hajtásából származott. Az ancient túlélte a Sunderinget, a Cataclysmet és számtalan más veszélyt. A történelem viharait úgy volt képes túlélni, hogy magának az Emerald Dreamnek a mélyéről volt képes erőt meríteni. Ez lett azonban a veszte is, amint az Emerald Dreamet elérte a Nightmare fertőzése.

A hősök kénytelen-kelletlen, de végül legyőzték ezt a hatalmas lényt is.

– Milyen kár, hogy ilyen sokáig eljutottatok csak azért, hogy aztán Xavius kezétől haljatok meg! – szólalt meg ismét a már jól ismert hang.

– Üres fenyegetés – válaszolt rá Malfurion Stormrage. – Nincs hatalmad efelett a birodalom felett, Nightmare Lord.

– Merész szavak egy fogolytól. Erőmnek csak egy árnyképe is elég volt ahhoz, hogy legyűrjön téged.

Dresaron

A hősök útja során az újabb jelentős akadályt Dresaron jelentette. Fiatal zöld sárkány korában a Shaladrassil árnyékában felnövő whelpingeket óvta. Most azonban ő is a Nightmare foglya volt, akit elnyelt a félelem és a gyűlölet ködje. Hatalmas szárnyait kitárva bomlasztó levegőt fújt ellenfeleire, szabadon engedve haragját mindazokra, akik a közelébe kerültek.

Shade of Xavius (Xavius képmása)

Miután a zöld sárkánnyal is végeztek, a hősök végre eljutottak a Heart of the Dread, vagyis a Rettegett Szívéhez, ahol Xavius képmása várt rájuk a foglyul ejtett Malfurion Stormrage-dzsel együtt.

– Mi ez? Ne nevettessetek! – kiáltott rájuk Xavius, amint megtámadták őt. Azshara Királynő egykori tanácsadója, aki Sargeras-szal kötött egyezsége részeként lett Azeroth első szatírja, most a Nightmare-ből merítette erejét. – Lassan, fájdalmasan fogtok elenyészni.

A hősök azonban kitartóak voltak, és erőfeszítéseiket lassan siker koronázta, sikerült legyőzniük Xavius képmását.

– Nem győzhettek le… egy istent – mondta még bukásában is. – Ez valami… hiba. Nem, nem! Nem vagyok hajlandó… elfogadni…

Malfurion Stormrage végre kiszabadult az őt szorosan körülvevő indákból. Hálásan fordult az őt megmentő csapathoz:

– Megérdemelt győzelem! Ugyanakkor ébernek kell maradnunk. A Nightmare mélyén Xavius továbbra is él. Az ellenség, akivel ma harcoltatok, csak az árnya volt.

Természetesen Tyrande Whisperwind is örömmel üdvözölte azt, hogy férje kiszabadult ősi riválisa fogságából.

– Hála legyen Elune-nak, és mindennek, amit fénye megérint… Malfurion életben van. Már azt hittem, magányosan fogom eltölteni további napjaimat, azokról a döntésekről álmodva, amelyeket végül nem hoztam meg. Köszönön, hogy visszahoztátok nekem a szerelmemet.

Add hozzá kedvenceidhez