A Crucible of Storms és N’Zoth lehetséges célja
Az alábbi írás az egyelőre még csak PTR-n elérhető Crucible of Storms raidről szól, és azzal kapcsolatban tartalmaz spekulációkat. SPOILERES TARTALOM!
Xal’atath húzása
Xal’atath, az értelemmel rendelkező Shadow Priest Artifact fegyver a 8.1.5 patchben visszatér. Miután Sargeras kardja mérgének kiszívásával teljesen felemésztettük erejét, a nagákhoz került, és tőlük szerezzük vissza. Xal’atath azzal bíz meg minket, hogy gyűjtsünk össze három fontos relic of powert, vagyis hatalmi relikviát: a Void Stone-t, vagyis Void Követ, a Trident of Deep Oceant, vagyis a Mély Tenger Szigonyát és a Tempest Crownt, a Tempest Koronát. Mindegyik egy kicsit segít neki visszanyerni elvesztette erejét, és még azt is lehetővé teszik számára, hogy egy Void Elfhez hasonló alakot vehessen fel. A három relikviát együtt felajánlja N’Zoth-nak a Precipe of Oblivionnál… de amit valójában felajánl az Old Godnak, az mi magunk vagyunk. Xal’atath ugyanis alkut kötött N’Zoth-tal, hogy elvisz hozzá minket, játékosokat a szabadságáért cserébe, és bár ő maga szabadon távozhat, a pengét magát ott kell hagynia N’Zoth parancsára; tudjuk, hogy később majd Sylvanas kezébe kerül ez a penge, de hogy véletlenül, vagy szándékosan, az egyelőre titok. Ugyanakkor ez utalhat arra is, hogy Sylvanas is része az Old God nagyszabású tervének.
Ezt követően mi játékosok megkapjuk a „Gift of N’Zoth”-ot, vagyis N’zoth ajándékát, amely egy pislogó szemgolyó a fejünk tetején. Miután visszatérünk a fővárosunkba, a játékosok választási lehetőséget kapnak az ajándékkal kapcsolatban:
-
Ha megtartjuk, az örökre megbélyegez minket, és lehetővé teszi, hogy láthassuk, hogy a többi játékos és az NPC-k közül kik fogadták el ezt az ajándékot, ahogyan ők meg minket láthatnak majd.
- Ha eltávolítjuk az ajándékot, akkor nem fogjuk látni ezeket a jeleket, ugyanakkor kapunk egy tárgyat, amivel rövid időre mégis visszaállíthatjuk az ajándékot.
Azt egyelőre nem tudjuk, hogy ennek az ajándéknak lesz-e jelentősége a jövőben, eltekintve attól, hogy egy titkos csoport jöhet létre azokból, akik azt választják, hogy segítenek N’Zoth-nak és megtartják az ajándékát – lesz néhány meglepetés is, hogy kik fogadták el. Mivel a Crucible of Storms már a 8.2: Ride of Azshara patch felvezetéseként fog szolgálni, elég valószínű, hogy az ajándék elfogadásának lesznek még hatásai.
Befejezetlen történet
Bár egyelőre nem tudjuk, hogy a most már Xal’atath-tól szétválasztott Blade of the Black Empire (a Fekete Birodalom Pengéje) hogyan kerül Sylvanas Windrunnerhez, azt tudjuk, hogy a Warchief kellően tiszteli hatalmát ahhoz, hogy saját maga viselje. Ahogy a Blade-ről beszél, ismerős mondatokat hallhatunk majd, amelyek nyugtalanító módon az Old Godok suttogásaira hajaznak.
Xal’atath… lenyűgöző fegyver. Hallottam a történeteket hőstetteiről. Sajnálatos dolog, hogy most békésen nyugszik valahol. De ami alszik, az fel is ébredhet. Ez a penge több egyszerű tőrnél. ez egy fáklya, amely megvilágítja előttünk az utat (torch, that shall light our path forward). Hamarosan hívatni foglak, bajnok. És együtt fogjuk kormányozni a Hordát valódi sorsa felé.
Az Alliance azt hiszi, hogy Rastakhan legyőzésével és a Zandalari flotta megtizedelésével megtörtek minket. Hogy a Horda hamarosan szétesik. Bolondok. A fiú-király hazudik magának és a népének. A legcsekélyebb fogalma sincs arról, hogy igazából mivel áll szemben. A háború egy élő dolog. Vonaglik, növekszik, kígyózik és forgolódik, amíg el nem éri végső formáját. Ez a háború most ismét új formát fog ölteni. És ez a penge lesz az, amely megmutatja utunkat a győzelem felé.
Hogy mi lesz a három relikviával, amit N’Zoth számára bemutattunk, az egyelőre rejtély, de nem elhanyagolhatóak, hiszen veszélyes dolgokról van szó. Tudjuk, hogy erővel ruházták fel Xal’atathot, és bemutatták őket N’Zoth-nak, bár a valódi felajánlás során feledésbe merültek. De ott maradtak a Shrine of the Storms alatt, és ezt tudják a frakciók is, hiszen kapunk olyan feladatot, hogy hatoljunk be a Crucible of Stormsba annak érdekében, hogy ne lehessen őket a szövetségeseink ellen használni.
Habár láthattuk, hogy a különböző hataloméhes csoportosulások hogyan kezelik az Azerite-ot, és nyilvánvaló, hogy bármilyen erős eszközt bevetünk háborúk során, amit találunk, szóval biztos, hogy jó ötlet bárkinek is megszereznie ezeket a nagyerejű relikviákat?
A Restless Cabal (Nyugtalan Cselszövők)
Zaxasj és Fa’thuul feladata úgy hisszük az, hogy visszaszerezzék a relikviákat N’Zoth számára. Miután visszahozták őket a Crucible-be, láthatjuk, hogy a Cabalt bízták meg azzal, hogy őrizzék, átmenetileg felerősítsék a relikviákat, habár valódi céljukat egyelőre még nem tudjuk. A Restless Cabalt a mélyből hívták elő, hogy visszaszerezze ezt a három ősi nagyerejű relikviát, és N’Zothot kell szolgálniuk és az ő akaratának kell megfelelniük. Zaxasj ígéretekről és hatalomról beszél, míg Fa’thuul brutális erővel csap le ellenfeleikre. Az ellenük való csatározás során, időről-időre aktiválják a Relics of Powert, hogy előnyöket biztosítsanak maguknak és visszavessék a támadókat. Valamint egy relikvia aktiválásával valami szörnyű lényt is megidéznek.
Szóval ezekkel a relikviákkal olyan lények idézhetők meg, akik „feltárják minden dolog végzetét”, és „látomásokat mutatnak a megsemmisülésről”, ennek ellenére továbbra is jó dolognak tartjuk, hogy ezeket visszaszerezzük egymással vetélkedő frakcióink számára?! Egyik mondatot sem először halljuk egyébként a játék során.
-
„End of All Things”, vagyis „Minden dolog vége”: így hívták Argus pusztító képességét is, valamint a Cataclysm pre-launch eventje során a baljós Doomsayer röplapok is arról beszéltek, hogy „Mit jelent számomra Minden dolog vége?”, amely egy új életformát jelentett a halálon, a félelmen és a halandóság erőtlenségén túl.
- Felidézhetjük Star Augur Etraeust is, aki nemcsak hitegetett minket a Legion pusztításával, hanem egy sötét és baljós jövőt is mutatott számunkra, miközben olyanokat mondott, hogy „nem tudjuk elkerülni a megsemmisülést!” és „valóságunk valódi szörnyűsége”. Mindeközben irányíthatatlan jelenségeket idézett meg a Voidból.

Uu’nat, Harbinger of N’Zoth (N’Zoth hírvivője)
Miután a Restless Cabalt legyőztük, a padló megadja magát, miközben kövek hullanak ránk a mennyezetről és hatalmas csápok bukkannak elő a földből. A játékosok lezuhannak Azeroth sötét mély üregei felé. Legalul megtaláljuk a három relikviát – és most még több erőtől ragyognak.
Az átjáró végén Uu’natra találunk, aki N’Zoth számos pislogó szemének egyikéhez beszél, miközben a három relikvia N’zoth felé lebeg a levegőben. Ezeket a relikviákat aztán felhasználhatjuk az Uu’nat elleni harc során. Míg az előző ellenségeknél a Cabal irányította a relikviákat, ez alkalommal közvetlenül mi, a játékosok használhatjuk ki azok erejét. Ez persze következményekkel járhat, hiszen a játékosokat eláraszthatja a saját mágiájuk, és még egymást is felrobbanthatják.
Vajon miért hagyja N’Zoth, hogy használjuk ezeket a relikviákat azok után, hogy először bemutattuk a számára, majd eljövünk, hogy visszalopjuk őket tőle. Még jobb kérdés, hogy egyáltalán minek vagyunk itt. Mert bár feltételezhetően a raid célja az, hogy megszerezzük ezeket a nagyerejű relikviákat, N’Zothot látszólag nem zavarja, hogy megöljük a bábjait; sőt, úgy tűnik, a szolgákat sem zavarja egyáltalán, hogy megöljük őket, hiszen egyszerre magasztalják fel erőfeszítéseinket és siránkoznak a kudarcainkon!
Amikor egy játékos meghal, Uu’nat méltatlannak nevezi őt. Amikor az egész parti meghal, Uu’nat kijelenti mesterének, hogy nem ők azok, akik után kutatnak. Hogy majd találnak másokat, hogy megnyissák az utat. És amikor legyőzzük Uu’natot, akkor kijelenti, hogy méltók vagyunk… de mire? Hogy N’Zothot szolgáljuk? Ez is a nagy cselszövésének egy része lenne? Talán ez egy teszt, hogy láthassa, képesek vagyunk-e kontrollálni a relikviák erejét, a szörnyű pusztítást, amit okoznak anélkül, hogy a kockázatos mellékhatások áldozatai lennénk. Ha N’Zoth-nak segítségre van szüksége a Black Empire (Fekete Birodalom) újjáélesztéséhez, öntudatlanul is partnerek vagyunk abban, hogy ezt a veszélyes mágiát megtanuljuk használni.
És egy másik jó kérdés, hogy miért vagyunk készek ilyen gyorsan használni ezeket a relikviákat – vajon egyszerűen csak még több erőt akarunk? Hiszen hihetetlenül veszélyesnek tűnik a használatuk, ha azt vesszük figyelembe, hogy a legutóbbi alkalommal, amikor használtuk őket, sikeresen megidéztük velük N’Zothot, felszabadítottuk Xal’atathot, és egy Old God ajándékával lettünk gazdagabbak! Nem ez az első alkalom, hogy veszélyes fegyverekkel játszadozunk, hiszen a Legion során számtalan Artifact fegyver volt veszélyes, de itt kicsit magasabb a tét, hiszen olyan relikviákat veszünk magunkhoz, amiket az Old Godok faragtak azután, hogy szabadjára engedték a pusztítást.
Talán úgy érezzük a harc hevében, hogy nincsen más választásunk, mint a relikviák erejéhez nyúlni annak érdekében, hogy legyőzzük az Old Godok szolgáit. De lehet, hogy mindez N’Zoth mesteri tervének része? ezek a relikviák meglehetősen veszélyesnek tűnnek számunkra, és egyáltalán honnan szerzik az erejüket?
Rossz kezekbe kerülő relikviák
Uu’nat legyőzése után a játékosok a háromból két relikviát, a Void Stone-t és a Trident of Deep Oceant szerezhetik meg, de mindkettő használatának megvannak a maga árnyoldalai. Talán N’Zoth maga is azt akarja, hogy megszerezzük a relikviákat, tudva, hogy túlságosan is bízunk magunkban és túlbecsüljük az erőnket. Ez megtörtént a Legion idején is, amikor hősiesen a fegyvereinkbe szívtuk Sargeras romlottságát, amivel elértük, hogy a fegyverek instabillá, majd használhatatlanná váltak. Talán most majd arra használjuk, hogy akaratunkon kívül is eltávolítjuk N’Zoth egyik ellenségét, majd az Old God őrülete vesz erőt rajtunk.
However, the third relic, the Tempest Crown is still unaccounted for, missing from the boss loot tables. While the fate of the relic is explained in a cutscene or hidden quest, it could also be tied to this whisper from N’Zoth, indicating that there’s more to the story.
A fátyol vékonyodik. Az ő (férfi) koronája nyitja majd meg az utat.
Vajon azzal, hogy a Black Empire pengéje Sylvanas kezébe fog kerülni, lehetséges, hogy a korona Anduin királyhoz, a fiú-királyhoz kerül, aki már számos hazugságot mondott? Ez azt vetítené előre, hogy a két nagyerejű relikvia egyszer egymás ellen fog feszülni? Mindenesetre a kettő igen hasonlóan néz ki egymáshoz, és a középpontjukban lévő kék kristály pedig kísértetiesen hasonlít a Lich King Helm of Dominationjében világító kristályra.
Bár a hagyományos értelemben győzelmet aratunk a Crucible of Stormsban, N’Zoth hűséges szolgáit győzzük le és a magunk számára szerzünk meg értékes relikviákat, de lehet, hogy ezzel önmagunk sírját is megássuk, és egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy minket rontson meg az Old God. Nehéz lerázni magunkról azt az érzést, hogy N’Zoth többet tud, mint mi, és úgy tűnik, hogy inkább segítünk neki tervei előbbre vitelében, és hogy mindazok a kis figyelmeztetések, amelyeket az elmúlt évek során figyelmen kívül hagytunk, most egyszeriben súlyos értelmet nyernek.
Crucible of Storms
A crucible of Storms egy próba, kihívások sorozata, amelyeken átverekedve magunkat bizonyíthatjuk rátermettségünket. Azért jövünk ide, hogy megszerezzük a három relikviát, amiket valójában mi hozunk ide első körben. Az egésznek csapda-jellege van, mintha csak bábuk lennénk egy sokkal nagyobb játszmában, amelynek még a tábláját sem látjuk. Azt hisszük, hogy nyertünk azzal, hogy megöltük őket, és megakadályozzuk, hogy a relikviák visszakerüljenek mestereikhez, de mi van, ha… ehelyett N’Zoth letesztelte, hogy vajon elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy megvédjük a relikviákat?
A Restless Cabal során tapasztaljuk, hogy N’Zoth szolgái folyamatosan csúfolnak minket, gyengének és méltatlannak neveznek minket, miközben mesterük igazságát és erejét dicsőítik. Világos, hogy nincsenek tőlünk elragadtatva, de a kérdés megmarad: miért vannak itt? Azért idézték meg őket, hogy találják meg a relikviákat, de azokat már mi megtaláltuk és idehoztuk. Játékos szempontból persze érthető: most ők őrzik azokat a relikviákat, amiket meg akarunk szerezni, ezért gondolkodás nélkül ölni kezdjük őket. Xal’atath egyszer már megjegyezte szárazon, miután a Legion összes raidjét teljesítettük, hogy egyetlen viselője sem ölt annyit az útja során, mint mi tettük, és csodálja kitartásunkat. Azt hisszük, hogy egy hős szerepét játsszuk, de egy másik nézőpontból szemlélve kifejezetten vérszomjasak vagyunk. Talán ez az, ami felkeltette elsődlegesen N’Zoth figyelmét is.
Amikor meghalunk, a Restless Cabal érdekes észrevételt tesz: „Az álmuk véget ért… és a világ már az övé, hogy megszerezze.”
Az álmokról tett megjegyzés igen érdekes, hiszen gyakran visszatérő motívuma az Old Godok suttogásainak, egyrészt N’Zoth szunnyadt a börtönében, másrészt gyakran az álmokon keresztül jelentkező kívánságokat használják ki az Old Godok. De emlékezhetünk pár mondatra Yogg-Saron Puzzle Boxából is:
- Megint ugyanaz az álmod volt? Egy hétszemű fekete kecske, amely kívülről figyel.
- Az elsüllyedt városban fekszik és álmodik.
- Álmodsz, amikor alszol, vagy csak elmenekülsz a valóság szörnyűségei elől?
Az alvó királyság
A Xal’atath küldetés során N’Zoth kijelenti, hogy azok, akik alszanak, fel fognak ébredni. Ezt általánosságban az Old Godokra szoktuk érteni.
A Restless Cabal párbeszédei során azt is megtudjuk, hogy ez egy kétirányú folyamat. Azt mondják, hogy „ő felébred, és azok majd szunnyadni fognak helyette”, amely utalhat arra, hogy nemcsak felébred valami, hanem ébredésük megfordítja a helyzetet, és helyettük mások lesznek bebörtönözve. Kik vannak jelenleg ébren? Mi, halandók, akiket megajándékozott N’Zoth. Az egyik Island quest (Wriggling Mass) során egy hasonlóan baljós jövőről szőtt látomásban azt láthatjuk, hogy helyet cserélünk valamivel, ami Y’Shaarjnak tűnik, hiszen őt ábrázolják gyakran a fekete hétszemű kecskeként.
A fekete kecske elpusztulása emlékeztethet minket a Warbringers:Azsharában látott képekre, amikor egy haldokló hal feküdt egy pocsolyában és feltekintett Azsharára és az ő mágikus védőpajzsára. Azshara tükröződik a pocsolyában, míg a hal pedig az ő szemében. Ahogy a védőpajzsa kezd szétesni, a látvány a hal szemében tükröződő Azsharáról egy összedőlő védőpajzzsal keretezett Azsharára váltanak, ami lassan egyre sötétebb lesz.
Az alvó és elsüllyedt szavak persze Yogg-Saron puzzle dobozában is megjelentek, méghozzá Ny’alotha leírásaként, ahol csak alvó lények élnek.
- Ny’alotha földjén csak alvás létezik.
- Ny’alotha alvó városában csak őrült dolgok járkálnak.
- Az elsüllyedt városban fekszik és álmodik.
Il’gynoth, az Old Godok szolgája az Emerald Nightmare-ben, szintén említést tett erről a helyről, amikor legyőzése után ezt mondta: N’Zoth… elutazok… Ny’alothába…
Elég valószínű, hogy ha egyszer N’Zoth kiszabadul, akkor mi leszünk azok, akik átvesszük az ő helyét, de a többes szám használata arra utal, hogy nem csupán N’Zoth szabadul ki. Gakori utalásokat találhatunk a Black Empire-re is, az Old Godok civilizációjára hatalmuk teljében, amelyet a Titánok Pantheonja tört szét, amikor az Old Godokat először bebörtönözték. Az utalások azt is jelenthetik, hogy egy ősi erőt élesztünk újjá. És tudjuk, hogy a Warcraftban a halál ritkán jelenti a tényleges véget. A Black Empire-hez hasonlóan a halál birodalmára is több utalás történt ebben a kiegészítőben, gondoljunk csak Bwonsamdira, a Halál lorájára, a Shadowlandsen keresztül utazó Vol’jinra, vagy Sylvanas azon küldetésére, hogy uralkodjon a halál felett.
Ha Ny’alotha, az alvó város az, ahol a Black Empire rettegett maradék része nyugszik, és amennyiben a Circle of Stars teljes lesz, ezek a lények visszatérnek és átveszik a mi helyünket… az egyik lehetséges kimenetel, hogy mi a hősök esünk fogságba Ny’alothán. Ha nem is vesszük szó szerint a suttogásokat, akkor is bevégezhetjük a Shadowlandsen, a Halál birodalmában, ami lehet, hogy még rosszabb!
Uu’nat Próbatétele és ajándéka
A Crucible of Storms végső próbatétele Uu’nat, N’Zoth hírvivője, amelyet közvetlen N’Zoth nyugtalanító szemei előtt vívunk. A feladatunk világos – használjuk ki a relikviák erejét és győzzük le Uu’natot, miközben elkerüljük N’Zoth őrjítő suttogásait és szemének sugarait, hogy végre miénk legyen a jutalom. De egyre inkább az érződik, hogy N’Zoth pontosan ezt akarja; hogy lássa, ahogy harcolunk, átvesszük az irányítást a relikviák mágiája felett és a viharok urai leszünk.
Miközben Uu’nat ellen harcolunk, N’Zoth félelmetes suttogásait is halljuk; közvetlenül hozzánk beszél, rejtélyes jelekről és sötét ígéretekről suttog. Leanne Rasmussen, egy NPC, akivel a Xal’atath küldetéssorozat során találkozunk, és God Touchednak, vagyis Isten Által Megjelöltnek van nevezve, előzőleg már megkérdezi, hogy hallottuk-e a suttogásokat, amelyek a kezdet és a vég dolgairól beszélnek. Lehet, hogy Leanne Rasmussen és azok a játékosok, akik elfogadják N’Zoth ajándékát, hallhatják ezeket a szörnyű álmokat és a végtelen lehetőségeket. Emlékezzünk rá, hogy a Crucible szó nemcsak próbát jelent, hanem egy olyan eseményt is, amely visszafordíthatatlanul átformál egy dolgot valami újjá. Azok, akik belépnek a Crucible of Stormsba, lehet, hogy véglegesen átformálódnak, mert megérinti őket N’Zoth, és az őrülete átformálja őket.
A Restless Caballal ellentétben Uu’nat úgy tűnik, hogy teljesen képben van azzal, hogy csak azért van itt, hogy teszteljen minket, hiszen dicsőíti győzelmünket, ha legyőzzük.
Uu’nat: Ezek a hitvány halandók beszennyezik szentélyedet, mester. Süllyesszük el őket és mossuk el az ellenállást!
N’Zoth: Türelem… türelem. Még méltónak bizonyulhatnak az ajándékomra. Megízlelem álmaikat… és húsukat.
Uu’nat: Legyen, ahogy parancsolod! Vagy szolgálnak… vagy meghalnak!
Uu’nat: Mester… ők… méltók…
Uu’nat: Minden… fel fog… ébredni…
N’Zoth: Igen… tényleg ti vagytok azok, akiket keresek. Azok, akik megfordítják az árhullámot (a dolgok állását).
N’Zoth: Fogadjátok el minden ajándékok legnagyszerűbbjét. Az én álmom a tiétek lesz. A csillagok köre hússá válik.
N’Zoth: Ő(nő) majd mutatja az utat. gyertek… gyertek. Közeleg az óra, amikor minden szem felnyílik.
Újra valaminek a felébredéséről beszél N’Zoth szolgája, miután legyőzzük, ami nyilván nem sok jót sejtet a világunk számára. Ami még rosszabb, hogy úgy tűnik, ők meg vannak győződve arról, hogy mi vagyunk ennek az eseménynek a katalizátorai, és ahelyett, hogy gátolnánk őket, N’Zoth szolgáinak legyőzésével éppen a céljuk elérését segítjük elő! Miközben azt gondoljuk, hogy Uu’nat legyőzése jelentős csapás N’Zoth számára, úgy tűnik, ezt egyikőjük sem bánja; vajon Uu’nat halála valóban számít, ha minden alvó dolog fel fog ébredni? És emlékezzünk csak Xal’atath szavaira a Legion során: „ahogy korábban is gyakran előfordult, még a vereség is végül N’Zoth malmára hajtotta a vizet.”
N’Zoth láthatólag örül annak, hogy teljesítettük a próbát, hiszen a legnagyszerűbb ajándékkal ruház fel minket, és kijelenti, hogy a jövőben tervei vannak velünk, hiszen mi leszünk azok, akik „megfordítjuk az árhullámot”. N’Zoth bátorít minket, siettet, hogy engedjünk haragunknak, osztozzunk álmában, mi is használjuk az árny-mágiát és hatoljunk egyre beljebb a Crucible-ben. N’Zoth meglehetősen nagylelkűnek hangzó kijelentése, miszerint egyedül csak ő képes megmenteni minket attól, ami rá ránk, magyarázatul szolgálhat arra, hogy néhány játékos miért fogadja el N’Zoth ajándékát a Xal’atath sztoriszál végén; ahogy a frakciók közötti háború egyre mélyül, a jövő sivárnak tűnik, tehát logikusnak tűnhet egy újabb, nagyerejű lénnyel szövetségre lépni.
Megfordítani az árhullámot – felkészülés Azsharára
A Trial of Valor a Legion során hasonló szerepet töltött be, mint a Crucible of Storms – egy rövid átvezető raid két nagyobb raid és patch között; ugyanakkor a hasonlóság azt is sugallja, hogy a történet tovább folytatódik, nemcsak két patch közötti filler. A Trial of Valor egy teszt volt Odyn számára, hogy vajon le tudjuk-e győzni Helyát. A Battle for Azeroth-ban azt hisszük, azért megyünk a Crucible of Storms-ba, hogy N’Zoth-tól megmentsünk bizonyos relikviákat… de igazából azt csináljuk, amit ő akar, és egy okos tesztet követünk, amely próbál a tipikus raid motivációnkra hatni.
Nem ez az egyetlen alkalom, hogy átvernek minket a 8.1.5 patch során – a legutóbbi Brawler’s Guild történetben kiderül, hogy Zkohl’krothaa, a Lelkek Felemésztője megeszi az elesett bunyózók lelkét és Shadreen, a látszólag barátságot Void Ethereal Telogrus Riftben pedig megszervezi a Guild quartermasterjének meggyilkolását és arra utasítja ügynökeit, hogy minden lépésünket figyeljék meg a Brawler’s Guildben, kezdve azzal, hogy hogyan harcolunk, egészen addig, hogy hogyan öltözünk. Ha megérti, hogy hogyan gondolkodunk és harcolunk, a Void pontosan tudni fogja, hogyan manipuláljon minket.
A Relics of Power nagyon fontosnak és nagyerejűnek tűnik, de lehet, hogy ez is figyelemelterelés. Megtaláljuk őket szerte a világban, és bár van bennük valamennyi mágia, nem tűnnek túl veszélyesnek ott, nem tűnnek úgy, mint amik egy Old God relikviái lennének. Amikor Xal’atath oldalán először helyezzük el őket N’Zoth elé a Crucible-ben, gyorsan el is felejtődnek, hiszen kiderül, hogy Xal’atath valójában minket cserél el a szabadságáért – ami arra utal, hogy mindvégig mi voltunk a felajánlás az Old God számára!
Csak azért tartjuk fontosnak a relikviákat, mert azt mondták nekünk, és ez pont belejátszik a frakciónk jelenlegi stratégiájába – nagyerejű tárgyakat felkutatni annak érdekében, hogy a mi oldalunkra billenjen át a hatalmi túlsúly. Éppen ezért lehetséges, hogy mindez egy átverés, valójában teljesen jelentéktelen tárgyakat lát el erővel, hogy becsaljon minket a Crucible-be… hogy őt szolgáljuk. N’Zoth lehet, hogy csak tesztel minket, hogy mennyire tudunk az ő erejével bánni, és az, hogy a három tárgyból kettőt megszerezhetünk a raid végén, és nem lesznek belőlük áll-leesős pusztító mágiával rendelkező varázstárgyak, hanem egyszerű használati tárgyak lesznek, még több kérdést felvet. Az Uu’nat elleni harc során N’Zoth azt suttogja, hogy „minden döntésünkkel még inkább a szolgáivá válunk”, ami szintén felveti, hogy valójában egy Old God által kitervelt próbán veszünk részt. De vajon miért van szüksége ránk N’Zothnak és mi következik; vajon csak azt a célt szolgálja, hogy meggyorsítsa az ő ébredését, vagy valami mást is?
Tudjuk, hogy a Crucible of Storms után Azshara’s Eternal Palace-je lesz a következő raid, benne Azsharával mint végső boss-szal. Bár N’Zoth megmentette Azsharát és az ő népét, majd átformálta őket nagává és hatalommal ruházta fel őket, a kettejük egyezsége meglehetősen nyugtalanító… vajon N’Zoth úgy döntött, hogy Azshara már nem hasznos a számára továbbiakban? Vajon N’Zoth tesztje a Crucible of Stormsban azt a célt szolgálja, hogy megmutassuk, képesek vagyunk felvenni a harcot Azshara királynővel, hasonlóan ahhoz, ahogy Odyn letesztelt minket, mielőtt szembeszálltunk volna Helyával?
Amennyire tudjuk, Azshara hűségesen szolgálta N’Zothot, az alkujukat azonban az ő szája íze szerint kötötték meg; hiszen ő képes azóta is szabadon mozogni, míg N’Zoth továbbra is a börtönében maradt, és tízezer év hosszú idő ahhoz, hogy a neheztelés igazán elmérgesedjen. Lehet, hogy Azshara ugyanúgy egy öntudatlan báb N’Zoth számára, mint mi magunk, és ha úgy érzi, a Királynő már nem hasznos számára, vagy egyenesen veszélyt rejt azon terve számára, hogy felélessze a Black Empire-t, akkor Azshara karizmája és hatalomvágya lehet a végzete. Lehet, hogy Azshara egy nagyerejű Királynő, de a sakkban a Király a legfontosabb szereplő.
Il’gynoth próféciája, miszerint: „Harmadik halálának órájával sietteti eljövetelünket”, számos női karakterre utalhat, akár Azeroth-ra, akár Alleriára, akár Sylvanasra; de Azsharára eddig nem is gondoltunk. Először a Sundering során vesztett el mindent, és lett egy királyság nélküli királynő. A süllyedése egy másik suttogásra utalhat – „hogy megtaláld őt, merülj el a csillagok körében” – aztán pedig „újra meghal”, amikor nagává változik. Mi van, ha egy harmadik halálra van szükség ahhoz, hogy siettesse a Black Empire eljöttét, és N’Zoth velünk akarja elvégeztetni ezt a munkát? Vagyis velünk akarja megfordíttatni az árhullámot?
N’Zoth: Igen… valóban ti vagytok azok, akiket keresek. Azok, akik megfordítják az árhullámot.

