Nazjatar története – 8.2. patch
A mai téma Nazjatar története lesz a 8.2 patch során, amelyet Nobbel87 foglalt össze kiválóan a videójában, illetve a Wowheaddel közösen egy cikk is született róla, ebben a bejegyzésben ennek a cikknek a fordítását olvashatjátok el.
Megérkezés Nazjatarban
A 8.1.5 patch során Azeroth hősei közelről találkozhattak az Old God N’Zoth-tal. A Blade of the Black Empire-ből, vagyis a Fekete Birodalom Pengéjéből kiszabadult Xal’atath, a pengét pedig a Horda tagjai szedték össze és vitték el Sylvanas Windrunnerhez, a Warchiefhoz. Ahogy a pengét bemutatták Sylvanasnak, halvány mosoly jelent meg a nő szája szegletében. Egy rövid pillanatra úgy tűnt, még a szemei is sötétebbek lettek. Ez a penge lesz az iránytű, amely a győzelem felé vezeti őket, és ezért Nathanos ismét szólította a Horda bajnokait.
A Warchief egy mindennél fontosabb küldetéssel bízta meg Bajnokát. Nem kérdés, hogy sikerrel fognak járni, de hogy biztosan minden akadályt elhárítsanak az útból, Nathanosnak ismét a Horda hőseinek különleges képességeire lesz szüksége. Habár a Horda flottája megtizedelődött, amikor a Szövetség megtámadta Dazar’alort, a Horda mégis vitorlát bont. Ez azonban nem marad észrevétlen a Szövetség előtt, akik úgy hiszik, az ő túlerőben lévő seregük számára könnyű fogás lesz a Horda hajója. Egyetlen csapással kívánnak megszabadulni az ellenség megmaradt flottájától és ezzel együtt egyszer és mindenkorra megszabadulni a mocsok Blightcallertől…
Ebben a videóban nagyon sok minden történik. Nathanos vezeti a Horda flottáját és az ellenségeit erre a pontos helyre. Ezért persze, hogy elgondolkodik rajta az ember, hogy vajon tudta-e, hogy ez fog történni. Vajon Sylvanas és Azshara összedolgoznak? N’Zoth irányítása alatt tartja a Banshee Királynőt, vagy a penge súgta, hogy erre a helyre menjenek és itt valami nagyon-nagyon szuper dolog fog történni? Ezt egyelőre nem tudjuk, de az talán kijelenthető, hogy a penge valóban iránytűként működött és a penge kapcsolatban áll N’Zoth-tal. Az Old God amúgy is elég nyugtalan és ki akar szabadulni a börtönéből. Már nagyon-nagyon régóta ez a célja, jóval korábbról, mint ahogyan Azsharát és követőit maga mellé állította 10.000 évvel korábban.
Egy másik dolog: a királynő tulajdonában van a Tidestone of Golganneth. Ez volt az egyik Pillar of Creation, vagyis Teremtés Oszlopa, amelyet összeszedtünk a Legion során annak érdekében, hogy lezárjuk az átjárót Sargeras sírjánál. A Tidestone megszerzése érdekében először Azsunába mentünk, ahol találkoztunk az elátkozott Farondis herceggel és népével. A herceg fel akart lázadni Azshara és az ő tervei ellen a Tidestone segítségével. Azonban Azshara megtudta ezt és nem volt túlságosan boldog tőle. Összetörte a Tidestone-t és egy elátkozott Azsunát hagyott maga mögött – aztán sok-sok évvel később megjelentek Azeroth hősei és összegyűjtötték a darabkákat. A nagák ellopták a Tidestone darabkáit, majd mi visszaloptuk tőlük és aztán felhasználtuk a sír bezárásához. Most pedig, a Battle for Azeroth-ban, Azshara csapatai elmentek a sírhoz, a Tomb of Sargerashoz, amit otthagytunk, és magukkal vitték a Tidestone-t.
Ez szintén számos kérdést felvet, az első és legfontosabb: hogyan történhetett ez meg? Sajnos nem igazán magyarázzák el. Jó lett volna egy mini scenario, ahol esetleg nagákká változhattunk volna és teljesítjük ezt a küldetést a királynő számára, de az egyetlen magyarázat, amit kapunk az az, hogy a királynő azt mondja, ő nem hagyja őrizetlenül, mint mi. Más kérdések is felvetődnek: Miért nem vitte magával a többi Pillart is? Újra nyitva van az átjáró a Legion számára? És ez volt vajon a terv mindvégig, hogy összegyűjtjük a Pillarokat, ők meg majd felhasználják a saját céljaikra?
A bázis kiépítése
Úgy tűnik, Nathanost nem igazán izgatja, ami történt, és továbbra is minden erejével azon munkálkodik, hogy Sylvanas misszióját végrehajtsa. Reméljük, hogy idővel mi is megtudjuk, mi is a helyzet a Warchieffel igazából. Egyelőre Oculeth van olyan kedves, hogy egy átjárót nyit számunkra a vízesésen keresztül, ahol aztán Lor’themarral találkozunk, aki továbbküld minket Thalyssrához. A nagák foglyul ejtettek néhány Hordás katonát, rácsatlakoznak a ley vonalakra és valami elátkozott szertartáson munkálkodnak, amit megakadályozunk azzal, hogy megöljük Tidemistress Ethendrisst.
Az Ashvane-nel való újbóli találkozunk ismét több kérdést is felvet. Hogyan került Ashvane össze a nagákkal? Újfent nem kapunk rá tiszta választ. Legutóbb a Horda war campaignje során találkozunk vele, amikor kiszabadítottuk börtönéből és egy titkos találkára vittük Sylvanashoz. Most pedig hirtelen itt bukkan fel. Lor’themar úgy tűnik, nem tudott róla, és hozzánk hasonlóan ő is meglepődik, hogy a nő a nagákkal áll szövetségben. (annyiból nem meglepő, hogy a Kul Tirasi küldetések alatt már volt utalás egy esetleg kapcsolatra a nagákkal – a szerk.)
Az elfek, legyenek akár night elfek, Nightborne-ok vagy blood elfek, szinte mindannyian sok szállal kötődnek ehhez a helyhez. Amikor Azshara Királynő azon terve, hogy a Lángoló Légiót megidézi erre a világra, kudarcot vallott, a Well of Eternity elképesztően instabillá vált, és elnyelte a földet. Azsharát, a népét és a királyságukat a tenger fenekére húzták. Akkor kötöttek alkut N’Zoth-tal, aki nagákká formálta őket. A tenger méléyn a nagák egy új várost, Nazjatart építették fel maguknak, ami eredetileg egy kicsit közelebb volt a Maelstromhoz, az egykori Well maradványához.
A Hordának lesz egy új barátja is Neri Sharpfin személyében, méghozzá nem egyedül, hanem az Unshackled társaságában. Neri volt az első kelfin, aki kiszabadult a nagák fogságából és egy új otthont épített magának és a többi szökevénynek. A tengeri óriások, makurák és gilgoblinok, akik szintén szembeszálltak a nagákkal, most mind összefogtak, és közösen szerzik vissza szabadságukat fogvatartóiktól.
A Szövetség is túlélte természetes a Nazjatarral való ütközést. Náluk Genn Greymane, Jaine Proudmoore és Shandris Feathermoon vezeti a túlélőket. Ők is kimentenek a nagák által elfogott társakat, megakadályozzák, hogy a nagák csatlakozzanak a ley vonalakhoz és a Tidemistress rituáléjának is véget vetnek. Ashvane utasítja a nagákat, hogy vessék be ellenünk az azerite fegyvereket, mint ahogyan a Scepter of Tides egy illúziójával is találkozunk. Őt hívják Sharas’dalnak, amit maga Azshara viselt, és a Restoration Sámánok artifact fegyvere volt a Legion során, ezért is különös, hogy miért találkozunk vele itt.
A Szövetség új barátja Okani, aki a Waveblade Ankoan tagja, akik egy ősi mélytengeri harcos faj, akik az óceán legmélyebb és legveszélyesebb területein haladnak át. A Jinyuk úgy tartják, hogy azoktól a murlocoktól erednek, akik utat találtak a Vale of Eternal Blossoms szent vizeihez. Azok nagyerejű energiái átformálták őket, és lettek belőlük a jinyuk, majd egy részük elhagyta Pandariát, és ők lettek az Ankoanok. A klánjuk generációk óta harcol a nagákkal, de csak nemrég jutottak el odáig, hogy magát Nazjatart támadják. A gonosz királynő megölte a vezetőjüket, és most klánjuk becsülete megkívánja, hogy megbosszulják halálát, vagy közben meghaljanak.
– Azshara talán a leghatalmasabb varázslónő, akit ez a világ valaha ismert. Nem tévedhettetek ide, erre a helyre véletlenül. Ő akarta, hogy itt legyetek.
– De miért csalt ide minket? Miért nem hagyta, hogy egyszerűen csak vízbe fúljunk és így végezzen velünk?
– Van itt valami, amit még nem tudunk. Rá kell jönnünk, hogy mit akar Azshara.
A Heart of Azeroth esszenciái
Jainának és Oculeth-nek egyaránt a Heart of Azeroth erejére van szükségük ahhoz, hogy egy portált nyithassanak számunkra haza. Ha már szóba került a Heart, Magni Bronzebeardnek sikerül kiderítenie, hogy ide keveredtünk Nazjatarba, és közli velünk, hogy a MOTHER elkészült a számításaival. A Chamber of Heartot rendbe hozták, azonban Azeroth-nál még mindig fennáll a végzetes hiba. Ezért úgy kell módosítanunk és tökéletesítenünk a Heart of Azeroth-ot, hogy különböző forrásokból esszenciákat gyűjtünk össze hozzá. Az első esszenciáért Highmountainbe utazunk, Neltharion’s Lairbe, ahol meg nem fertőzött fekete sárkány barátunkkal, Ebonhornnal találkozunk. Együtt alkalmasnak bizonyulunk arra, hogy megszerezzük a megtisztított ében pikkelyt, miközben Wrathion egyik ügynöke, egy Blacktalon Watcher figyel minket. Wrathionról utoljára egy Island Expedition küldetés során hallottunk, amely szerint a Dragon Isles-on, vagyis a Sárkány Szigeteken van éppen. Nazjatarban egy másik Blacktalon Watchert is észre lehet venni, ami remélhetőleg azt jelenti, hogy vagy Wrathionnal, vagy a Dragon Isles-lal hamarosan találkozunk…
De visszatérve Nazjatarba: nem rejtőzködhetünk örökké. Meg kell támadnunk Azshara palotáját és rá kell jönnünk, milyen védelmi mechanizmusokat akar bevetni ellenünk…
Küldetések Nazjatarban
A Tidestone-t megközelíteni, amíg védelemmel van ellátva, öngyilkos küldetés. Ennél okosabbnak kell lennünk, fel kell készíteni csapatainkat és ki kell találnunk, hogy hogyan juthatnánk túl Azshara védelmi rendszerén. Neri is hasznát tudja venni a segítségünknek, mivel egy ideje már nem hallott a felderítőiről. Zank’ir Slave Penst figyelték meg, ahova a nagák a társaikat elhurcolták. Valami történik ott, és hamar rájövünk, hogy épp idejében jöttünk, hogy meg tudjuk menteni Poent és közeli barátját, Makot. Innentől kezdve a Hordás hősök három követő – Neri, Poen Gillbrack és Vim Brineheart – közül választhatnak, hogy kit vigyenek magukkal kalandjaikra.
A Szövetség teljesen hasonló dolgokat tesz, kivéve, hogy nekik az Ankoák sámánját, Farseer Orit és ifjú tanítványát, Odarit kell megmenteniük, akik az elemek nyugtalanságát mentek el kivizsgálni, de nem tértek vissza. Kiderült, hogy a nagák megtámadták őket, és az elemek teljes káoszban vannak. A Farseernek muszáj befejeznie a szertartást, amit elkezdett, ezért ki kell szabadítani őt ketrecéből. Miután őt is és Orit is visszavittük a bázisunkra, a Szövetséges hősök Ori, Unter Akana és Bladesman Inowari közül választhatnak követőt maguknak.
Attól függően, hogy kit választanak követőnek, eltérő küldetések várnak a hősökre. Ezek során nagákat, ritka lényeket, murlocokat és hydrákat kell ölni. Vannak olyan kövek, amelyek segítségével rejtett kincsek fedezhetők fel. Érceket kell összegyűjteni, növényeket kell táplálni ahhoz, hogy ritka fajokat megidézhessünk. Azshara masszív naga seregek gyűjt, hogy készen álljon a támadásunkra…
Neptulon, a hullámvadász, a vizek elementál ura nem boldog attól, amit Azshara a birodalmában tesz, ezért saját seregének nagyerejű tagjait küldi, hogy móresre tanítsák a nagákat. Van egy murloc kereskedő játék, és Mad Mardivas a legféltettebb kincseit olyan mini játékok mögé rejti, mint a Bejeweled vagy Uncross the Wires, miközben laboratóriumában meg tudjuk idézni néhány teremtményét. Ezeket a teremtményeket a Warcraft 3-ban használták már a naga egységek, de eddig a WoWban nem szerepeltek. Most ez megváltozott, és kiderült, hogy valójában Professor Elrynától erednek, aki a helyi Rabid Hillstalkereket módosította Azshara parancsára.
Mindenki meghozta a maga döntését
Van egy mellékszál Nazjatarban, amiről feltétlenül szót kell ejteni, mielőtt még visszatérnénk a főszálra. Nazjatar nagy része úgy néz ki, mintha az óceánfenéket kiemelték volna a felszínre anélkül, hogy azon túl sok mindent változtattak volna. Az egyetlen kivétel az Eternal Palace-hoz közel található, ahol sokkal több nyomát láthatjuk a nagák építészeti stílusának.
Keletre pedig ott vannak Zin-Azshari, Azshara dicsőségének romjai, amelyet eredetileg Elun’drisnak, vagyis Elune Szemének hívtak. A királynőt annyira szerette a népe, hogy még ezt a várost is átnevezték az ő tiszteletére. Ez volt a kaldorei birodalom eredeti fővárosa, amelyet Azshara olyan kétségbeesve próbált visszatartani az elsüllyedéstől. Thalyssra és Shandris mindketten azt szeretnék, ha a hősök csatlakoznának hozzájuk, amikor személyes okokból belépnek az egykori városba.
Shandris az Ősök Háborúja (War of the Ancients) során vesztette el a családját, és ekkor fogadta őt örökbe Tyrande és Malfurion. Szülővárosát megtámadta a Légió, és a túlélők többsége ide, a fővárosba menekült, hogy aztán itt fulladjanak vízbe… vagy történjen velük még rosszabb. A városban járva Shandris meghallja a Janius nevet, aki a legközelebbi gyerekkori jóbarátja volt, és megpróbálja kideríteni, hogy mi történt vele. Eközben Thalyssra, a Suramarból származó Nightborne, szintén visszaemlékezik az Ősök Háborújának rémálomára. Népe végül lezárta a városukat, de előtte Thalyssra is gyakran járt látogatóban Suramar testvérvárosában, Zin-Azshariban. Sivarának hívták a legtehetségesebb tanítványát és Thalyssra maga javasolta, hogy a lány jelentkezzen a Királyi Akadémiára, amivel öntudatlanul is Azshara karjai közé került tanítványa. Thalyssra meg akar bizonyosodni arról, hogy Sivara nem ragadt itt állandó kínok között, mint más itteni szelleme. Sivara lesz majd az első boss az Eternal Palace-ban, míg Janius szelleme megtalálja az örök békességet.
Világos, hogy Azshara csak játszik velünk. Megmutatja nekünk azt a pillanatot, amikor sötét alkuját megkötötte N’Zoth-tal. Megmutatja, hogy milyen erőt képes ránk zúdítani bármelyik pillanatban. A minket körülvevő víz állandó emlékeztetője annak, hogy azonnal képes ránk ereszteni a halált, ha akarja… ezért ideje átvennünk az irányítást tőle.
Erőfeszítéseinket segíti, hogy lassan kiépítjük a bázisunkat, megvannak az erőforrásaink, harcban edzett új barátokra találunk, azonban még több információra van szükségünk. Az Azshara csapatai által fogva tartott szövetségeseink talán első kézből tudnának bővebb információkkal szolgálni, ezért elindulunk, hogy megmentsük őket Deepsea Slave Penből. Ők azt hiszik, hogy azokban a cellákban fognak meghalni. Van, hogy alig várják…
– Azsharának egész Nazjatarban vannak alattvalói. Az Azsh’ari idézők képesek a saját gonosz akaratukhoz kötni a hullámokat. Néhány naga azt is megtanulta, hogyan használja a Void erejét, ők Shirakessnek hívják magukat. De a Zanj’irok azok, akiktől a leginkább tartani kell. Valami nagyon nagy hatalmú dolgot őriznek a katonai erődjükben.
Az erőviszonyok megfordítása
Ahhoz, hogy kiderítsük, mit rejtegetnek a nagák, cselre van szükségünk. Ezért egy halott zoatriodot teszünk a fejünkre, hogy a nagák azt higgyák, az irányításuk alatt állunk. A legrosszabb melókat bízza ránk a felügyelő, mint a snapdragonok etetése, gyöngyök összeszedése, azerite pengéik megélesítése… és ezeket a fegyvereket maga Priscilla Ashvane készítette. Nyilván megtanította a nagáknak, hogyan kell azerite fegyvereket kovácsolni. Még nem tudjuk, hogy mi szükségük van rá, de az nyilvánvaló, hogy nem jó dolog, ha a nagáknak ilyen típusú fegyvereik vannak. Az azerite lőpor nyomát követve rábukkanunk a titkos rejtekhelyükre, ahol egy nagyon hangos Ashvane élvezi azt, hogy parancsokat osztogathat.
– Attól félek, ez nem fog jól végződni számodra. Sokkal nagyobb erőkkel nézel szembe, mint ahogy gondolod.
– Ez az utolsó figyelmeztetésem! Még megkegyelmezhetek neked. Távozz most és akkor visszahívom a támadást.
– Azshara! AZSHARA! Nem hagyhatsz itt meghalni! Volt egy megállapodásunk!
– Fogd vissza magad, némber. Bízz egy kicsit a királynődben. Nem hagyom, hogy megöljenek. Nem hagyom, mielőtt még betöltenéd a sorsodat.
Igazán érdekes ez az Ashvane-Azshara kapcsolat és jó lenne tudni, hogy hogyan jött létre és mi okból. Egyelőre Ashvane-t kiiktattuk és nem fog zavarni minket, valamint a nagák fegyvereit is biztosítottuk a magunk számára. Óvatosan kell megterveznünk a következő lépésünket. A szövetségeseinktől szerzett információk alapján megtudtuk, hogy van egy naga enklávé Zin-Azshari romjai között. Ha valami van, ami képes felvenni a versenyt Azshara varázserejével, azt a főváros romjai között fogjuk megtalálni.
A Horda Thalyssrával együtt hatol be a városba, ahol a kommunikációs kristályoknak egy kis erőre van szükségük ahhoz, hogy újra üzemeljenek. Ezekre azért van szükség, hogy beszélhessünk Thalyssrával, akárhol is vagyunk. Az itt található megfertőzött lényeket legyőzzük és a fertőzés forrása egy piciny void teremtmény, amely nagyon sok mindenről suttog, és te magad is úgy érezheted, hogy a fertőzés beeszi magát az elmédbe.
– Egy egyszerű hírnök legyőzése semmit sem jelent. N’Zoth látomásai egyre erősebbek… egyre kézzel foghatóbbak. Olyan sok mindent akar neked megmutatni – halljuk Azshara királynő hangját.
– A nagyravágyásod megpecsételte Zin-Azshari népének sorsát! – kiáltotta Thalyssra. – Ezért? Mindezt azért, hogy megszerezd sötét mestered jóindulatát?
– Az alkut az ÉN feltételeim szerint kötöttük és ezáltal hűséges követőim hatalmasabbak lettek. Még nem láthatjátok az igazságot, de majd fogjátok. Ó, hogy fogjátok!
– Úgy tűnik, rátapintottunk a kényes pontjára. Folytassuk tovább a keresést.
Suramar dárdája
A jó öreg Oculeth-nek a Highborne birtokok között is volt egy műhelye. Ezt is átvizsgáljuk, hogy néhány régi jegyzetére bukkanjunk. Természetesen nem Oculeth-ről lenne szó, ha nem lenne benne valami jó kis orb csapda. De legalább ez alkalommal nem teleportál el minket az óceán túloldalára.
Az itt lévő szellemek életükben a királynő leghűségesebb követői voltak. Ne felejtsük el, hogy istennőjük, Elune nevéről Azshara nevére változtatták meg a város nevét, és amikor a kaldorei ellenállás formálódott, képtelenek voltak elfogadni, hogy a királynőjük bármi rosszat tett volna. Az őt körülvevő tanácsadók voltak azok. Ennyire rajonganak Azsharáért a követői. Beszélünk a szellemekkel, és ők említést tesznek Azshara, vagy eredetileg Suramar Dárdáiról, amelyeknek olyan erejük van, hogy szinte bármilyen akadályt ki lehet velük iktatni. Thalyssra azt hitte, hogy elvesztek, de úgy tűnik, Azshara egyik leghűségesebb udvarhölgyének birtokában vannak.
– Itt vagy, hogy megcsodáld a Highborne-ok munkáját, Thalyssra? – jelenik meg hirtelen Shandris Feathermoon. – Hogy megnézd mindazt, amit a gőgötök ránk hozott?
– Suramar fellázadt Azshara ellen – felelte Thalyssra. – Ha nem lettünk volna bátrak, a Légió erői egész Azeroth-ot elborították volna.
– Mégis, ahelyett, hogy velünk harcoltatok volna, elzártátok magatokat, miközben egész Kalimdor égett körülöttetek.
– Egy királynő szívét összetöri, ha hallja, hogy alattvalói veszekszenek – szólalt meg Azshara handja. – Milyen hiábavaló vita. Végül úgyis mindannyian újra az enyémek lesztek így vagy úgy.
– Azshara. Megnyugtatunk, az irántad való gyűlöletünk összekovácsol minket.
– Látjátok? Máris találtunk közös nevezőt – felelte Azshara. – Drága gyermekeim, csak idők kérdése, hogy újra a trónom előtt térdeljetek. Akár mint hűséges alattvalók… vagy mint megtört holttestek.
– Shandris – szólalt meg Thalyssra -, azért zártuk el Suramart, hogy távol tartsuk Azsharától a Teremtés Oszlopait. Az az erő, amit csak a Tidestone-nal a kezében is birtokol…
– Tudom. Amíg az az ő markában van, kevés esélyünk van a győzelemre.
Így a Szövetség is eljut Zin-Azshariba Shandris vezetésével. Fájdalom, hogy Tyrande és Malfurion nem részesei ennek a területnek. Megértem, hogy csak kevés szereplő lehet egyidejűleg főszerepben, de ők ketten meghatározó szerepet játszottak az Azshara elleni lázadásban. Ezeken az utcákon egykor ők is sétáltak. Milyen klassz lenne, ha láthatnánk Tyrande-ot Azsharával beszélni? Elune főpapnője úgyis mindig attól fél, hogy a Night Elfek vezetőjeként ő maga is Azsharává változik. De a Battle for Azeroth során Tyrande egészen extrém dolgokat is megtett annak érdekében, hogy Elune minél nagyobb erővel lássa el őt. Képzeljük el, milyen lenne, ha kiderülne, hogy a Night Warrior rituálé eredete valahogy összefügg Azsharával, vagy ez lenne az eszköz arra, hogy Tyrande-ot csapdába csalja… De térjünk vissza Shandrishez!
A körülöttünk lévő víz visszatartása még akkor sem lesz egyszerű feladat, ha visszaszerezzük a Tidestone-t. Összegyűjtünk néhány elementál magot, nemcsak azért, hogy megszabaduljunk a környék megőrült elementáljaitól, hanem azért is, hogy ezzel erősítsük meg a varázslatot, amely visszatartja a vizet. Ankoan szövetségeseink szeretnék, ha bosszút állnánk pár makrura megölésével, illetve ha kiiktatnánk N’Zoth korrupcióját az Eye of the Corruptor formájában. Ezalatt Shandirs megkér arra minket, hogy beszéljünk a Highborne szellemekkel, hátha megtudjuk, hogyan játszhatnánk ki a Tidestone őrizetét. A könyvek és a szellemek mind egyfelé mutatnak, mégpedig a dárdát őrző udvarhölgy felé.
Az egyik könyv azonban felkeltette az érdeklődésemet, mert a nagák eredetéről szólt: Beszéltünk a szellemekkel, akik ezen a helyen élnek. Volt rá remény, hogy meggyőzhetjük őket, hogy álljanak a mi oldalunkra, vagy hogy teljesen eltávolítsuk őket. A Királynő megparancsolta nekünk, hogy hagyjuk el a várost. Azt akarja, hogy a romok lakóit hagyjuk magukra. Ezt szűklátókörű gondolkodásnak tartom, hogy a szellemekre hagyjuk a romokat. Visszaszerezhetnénk és helyreállíthatnánk a városnak ezt a részét, hogy az ősi Highborne építészetet a naga építészet dicsőségére formáljuk át.
Vajon volt egy kis nosztalgia a királynőben? Gyengéd érzelmeket érzett volna az alattvalók iránt, akiket elvesztett, vagy csak egy terv része volt, hogy később majd felhasználja a szellemeket? Egy mellékküldetés elmagyarázta, hogy a szellemek közül néhányan még mindig nem képesek elfogadni az igazságot, nem képesek bevallani, hogy Azshara büszkesége és hiúsága pusztította el őket, miközben ők imádták őt… Mindent elvesztenének, ha be kellene vallaniuk, hogy Azshara hagyta, hogy meghaljanak. Ez, kombinálva azzal, hogy a nagák gömbök segítségével kiszívják és felhasználják a szellemek energiáit, az oka annak, hogy még mindig be vannak ide börtönözve, ezért persze elpusztítjuk a gömböket is.
A Tidestone visszaszerzése
Miután Suramar dárdája a birtokunkba került, készen állunk a végső ütközetre. Mindkét frakció keményen dolgozott azért, hogy felfegyverkezzen és természetesen egymásba futnak, mielőtt még lecsaphatnának.
– Á, bajnok. Tökéletes időzítés – köszöntötte a Szövetség hősét Genn Greymane.
– A tervünk az, hogy biztosítsuk a Tidestone-t – szólalt meg a megérkező Lor’themar Theron. – Azt javaslom, menjetek el az utunkból.
– Ez a legjobb lehetőségünk arra, hogy megszerezzük a Tidestone-t Azshara kezéből – mondta Jaina Proudmoore.
– Az ő bajnokuknál van Suramar dárdája – mondta Thalyssra Lor’themarnak. – Meg kéne hallgatnunk, hogy mit mondanak.
– Jaina, a csapatainknak semmi esélyük a Tidestone őrével szemben – mondta Greymane. – Lor’themar és én majd szembeszállunk a nagák maradékával, míg ti megharcoltok vele.
– A mi bajnokunk viseli a dárdát – mondta Jaina. – Biztosítanunk kell, hogy pontosan tudjon célozni. First Arcanist, ha pajzzsal védesz engem, míg támadok, akkor nagyobb esélyünk van a sikerre.
– Logikus tervnek hangzik – felelte Thalyssra. – Egy igazán nehéz ellenféllel nézünk szembe.
– A csapataink közötti koordináció a legjobb stratégia jelenleg – állapította meg Lor’themar is. – De tudnotok kell, hogy bármilyen átverés komoly retorzióra számíthat.
– Figyelmeztetlek, ha csak egy kis árulást is megszagolok, darabokra téplek – szólt Genn is. Ezután a Gorgorian Overlookot Genn és Lor’themar együtt támadja meg. A harc közben kedélyesen eldiskurálgatnak az ellenségeskedésről:
– Lenyűgöző, Greymane. Milyen kár, hogy soha nem volt lehetőségünk szembenézni egymással a csatatéren.
– Milyen szerencsés, hogy így történt. Nagy kár lett volna, ha megöltelek volna téged.
Majd a csata végén Greymane elismerően megjegyezte: – Hm. Nem is harcoltál rosszul… elf létedre.
– És te is jól harcoltál farkas létedre – felelte Lor’themar.
Ezután Suramar dárdájával sikeresen széttörtük a Tidestone-t körülvevő pajzsot és visszaszereztük az értékes ereklyét. Megnyílt az út számunkra, a palota vár ránk. Véget kell vetnünk Azshara uralmának, hiszen ő a leghatalmasabb élő varázslónő. Már az Ősök Háborúja idején, amikor még csak night elf volt, Mannoroth a pit lord azt tartotta róla, hogy ereje Archimonde és Kil’jaeden erejével vetekedik. Képzeljük el, mekkora ereje van, amióta N’Zoth szövetségese… képzeljük el, milyen hatalmas erővel rendelkezhet azóta. Évezredeken át tökéletesítette mágia-tudását, még mielőtt a főmágusaink megszülettek volna. Nem becsülhetjük alá az erejét és a stratégiáját, mivel tízezer éven át készülhetett rá, hogy egyszer megküzdünk vele…
Röviden ez a története Nazjatarnak és annak, hogyan jut el a Szövetség és a Horda az Eternal Palace-hoz. A fegyvereink egymásról elfordítjuk abban a pillanatban, hogy a valódi veszélyre, Azsharára és N’Zoth-ra kell fókuszálnunk. Már a War Campaign során is összefogott a Szövetség és a Horda, hogy közösen kiszabadítsuk Baine-t Sylvanas fogságából. Ott Jaina Thrallal és Saurfanggal szövetkezett, itt pedig Gennel együtt Thalyssrával és Lor’themarral, és mindannyian a közös ellenségre, Azsharára koncentráltak.
Azonban a régi ellentéteket nem könnyű elfelejteni, ettől tart Thalyssra. A farkaskirály nem fog nyugodni addig, amíg a Banshee Királynőt meg nem öli. És Thalyssrának igaza van. Greymane nem bízik hordás „szövetségeseiben”. Felhasználják egymást ahhoz, hogy bejussanak a palotába, de csak szükségből és célszerűségből, nem meggyőződésből. De legalább a Lor’themarékkal való együttműködés során nem gyanakodott a Banshee Királynő, vagy hűséges talpnyaló (Nobbel jelzője) tábornoka mesterkedésére…
A talpnyalóról szólva, vajon mit csinált ezidő alatt Nathanos? Miért és hogyan vezette Sylvanas ide a csapatait? Még megválaszolásra vár jópár kérdés…
Add hozzá kedvenceidhez