A Monk Artifact fegyverek

A Monk kaszt létrejötte

A Monk kaszt a Moguk diktatórikus uralmának köszönhetik létüket. Réges-régen, még az Ősök Háborúja előtt ugyanis a pandarenek rabszolgák voltak a moguk birodalmában. Az egyik mogu császár, Lao-Fe, még mogu mércével mérve is igen kegyetlen szörny volt. Kedvenc büntetési neme az volt, hogy szétválasztott pandaren családokat. A neki nem tetsző pandaren rabszolgák gyerekeit a Serpent’s Spine-ra küldte, ahol a mantidjárások martalékává váltak. Ez a sors jutott egy fiatal, Kang nevű pandarennek is, aki kölyke elvesztése feletti bánatában elhatározta, hogy csak feketét fog hordani. És ekkor, egy pillanatra megvilágosodott, és meglátta, hogy milyenek valójában a mogu nagyurak: gyengék. Bár sötét mágiát gyakorolnak és szörnyű fegyvereket viselnek, a moguk birodalma teljes egészében a rabszolgatartáson alapult. Mivel ezt tudták a moguk is, ezért megtiltották a rabszolgaként élő népeknek, köztük a pandareneknek is, hogy fegyvert viseljenek, nehogy fellázadjanak ellenük. Kang ezért elhatározta, hogy a pandarenek saját maguk fegyverei lesznek.

Egy nap Kang párbajra hívta ki rabszolga-társait, arra kérve, hogy üssék meg őt. A pandarenek meglepődtek a kérésen, de megpróbálták megtámadni Kangot, azonban egytől egyig kudarcot vallottak, mert Kang úgy tért ki az ütéseik elől, mint egy táncos, és úgy hajolt el, mint a nád a szélben. Kang ezt mondta a rabszolgáknak:

– Hátunkat megkeményítették a moguk ostorcsapásai. Karjaink erősek erődeik felépítésétől. Az eszünk jól vág, mivel ellenségeink mellett kell dolgoznunk. Azt hiszitek, hogy a moguk az erősebbek? Azt mondom, hogy mi vagyunk az ő erősségeik!

A pandaren ellenállása feltüzelte a többieket is, akik arra kérték őt, hogy tanítsa meg őket így harcolni. Így kezdődött az első monkok harcművészeti kiképzése, és Kangot ezentúl úgy kezdték hívni, mint az Első Hajnal Öklét. A monkok révén pedig tényleg bebizonyították a pandarenek, hogy veszélyesek a moguk számára: fegyverek nélkül is sikeres lázadást robbantottak ki, és végül sikerült fogvatartóikat legyőzni.

Habár a kaszt története így meglehetősen régre nyúlik vissza, Pandarián és a Kóbor Szigeten (Wandering Isles) kívül nem olyan régóta találhatunk monkokat. A Monk artifact fegyverek története szintén régi időkre nyúlik vissza, ezzel pedig újabb hagyományait mutatja be ennek a még most is egotikusnak számító kasztnak. A monkok továbbra is szorosan összekapcsolódnak Pandariával és a pandarenekkel, ahogyan ezt a Legionben is látni fogjuk. A Lángoló Légiót ugyanis felettébb érdekelni fogja Pandaria és annak rejtett kincsei is, köztük a Terrace of Endless Spring, illetve a Peak of Serenity, amely a monk mesterek otthona volt. Miután az oromról evakuálni kell az ott élő monkokat és fiatal tanítványaikat, úgy döntenek, hogy az időközben meggyógyult Shen-Zin Su hátára, vagyis a Kóbor Szigetre költöznek vissza, ahol a Temple of the Five Dawns (Öt Hajnal Temploma) lesz a monkok új lakóhelye. A pandarenek és a monkok ez alkalommal azonban szembe kívánnak szállni a Légióval, és ezért minden lehetséges eszközt igyekeznek megszerezni és bevetni.

Brewmaster – Fu Zan, the Wanderer’s Companion (a Vándorló Társa)

A hivatalos leírás szerint réges-régen, amikor a titán őrző, Keeper Freya feladatául kapta, hogy népesítse be élettel a világot, Pandarián ültette el az egyik első magvat. Ebből nőtt ki Fu Zan, az első, és Pandaria összes erdője belőle ered. Mielőtt még Azeroth többi részét is benépesítette volna, Freya egy vándorbotot faragott magának utazásaira Fu Zan ágaiból. Végül Freya a botot Yu’lonnak, a Jade Serpentnek adta, aki később a különösen okos hozennek, a Majomkirálynak (Monkey King) adta, aki legértékesebb tárgyait akasztotta rá a botra, és így cipeli őket magával mind a mai napig.

Fu Zan valószínűleg egyet jelent a G’Hanirral a legelső fával, vagy annak az első leszármazottja. Ha belegondolunk abba, hogy Ra-Den, egy másik Titán őrző is Pandarián hagyta a fegyverét, mindez azt mutatja, hogy ez a kontinens különös jelentősséggel bírt az őrzők számára, ennek lehet, hogy az volt az okat, hogy itt voltak a Sha-k, vagy itt volt Y’Shaarj szíve. Azt is tudjuk, hogy az Örök Virágzás Völgye (Vale of Eternal Blossoms) a Titánok egyik kísérleti színhelye, úgynevezett petri csészéje volt Un’Goro Craterhez és Sholazar Basonhoz hasonlóan – előfordulhat, hogy valahol a Völgyben, vagy valahol máshol szintén van egy Titán Waygate, ami távoli területekkel köti össze ezt a világot. Tekintettel arra, hogy Mogu’shan Vaultson belül van egy Engine of Nalak’sha nevű terem, amely titán eredetű építmény, könnyen előfordulhat, hogy Y’Shaarj legyőzése és Azeroth elrendezése után Freya ezen a területen kezdte el benépesíteni Azerothot.

Egy dolog biztos – Fu Zant egy titán őrző adta át megőrzésre Yu’lonnak, az August Celestialnak, aki később a Majomkirálynak adta át. Meglehetősen neves birtokosai voltak ennek a Monk staffnek, és miután a Majomkirály is előszeretettel fogyaszt különböző főzeteket, söröket (brew), ezért nem véletlen, hogy a Brewmaster Monkok fogják tőle megkapni ezt a fegyvert.

Mistweaver – Sheilun, Staff of Mists

A hivatalos leírás szerint az utolsó pandaren császár uralma alatt egy olyan jóslat látott napvilágot, amely szerint egy kegyetlen Légió fogja megtámadni Azeroth világát és széttörve fogja azt itthagyni. Hogy megmentse népét, Shaohao császár próbák sorozatának vetette alá magát, amelyekre magával vitte ősi botját, Sheilunt is. A próbák után Shaohao újdonsült tudását arra használta, hogy eggyé váljon a földdel. Pandariából egy elkülönült kontinenst hozott létre, és ködöt borított rá, hogy ezzel védje meg. Botja a földnek csapódott, ahol érintetlenül hevert, amíg a Tian Monastery (kolostor) monkjai rá nem bukkantak és a Terrace of Endless Springhez vitték megőrzésre.

Mondhatjuk, hogy ez sem egy átlagos fegyver. Ismerjük Shaohao császár történetét, ezért pontosan tudjuk, hogy mi ez a bot – az az eszköz, amivel az utolsó pandaren császár, Shaohao a Ködöt ráeresztette birodalmára és a hozzá kapcsolódó területekre, mint a Townlong Steppes és a Dread Wastes, hogy az egykori őskontinens Kalimdor egy részéből egy új kontinenst hozzon létre. Ha szigorúan vesszük, ez a végső Mistweaver, vagyis Ködszövő fegyver. A Császár fegyvere, amellyel olyan erős varázslatot volt képes végrehajtani, amit ritkán lehet látni Azerothon, hiszen ennek segítségével a világnak ezt a részét el tudta rejteni a Lángoló Légió (Burning Legion) elől annak első eljövetelekor, és túlélte a Sunderinget (Szakadás) is.

Ez a fegyver alakította Pandariát olyanná, amilyennek napjainkban ismerjük. Nehéz elképzelni, hogy milyen Mistweaver Monkok lesznek képesek megfelelni annak, hogy egy ilyen fegyvert viselhessenek. Shaohaonak ott volt a kezében a Sheilun, amikor kiállta a próbákat és számos Sha-t legyőzött – vajon Sheilun ereje nélkül képes lett volna erre? Ezt nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy ez alkalommal a fegyvert nem arra fogják használni, hogy elbújhassanak a segítségével a Légió elől – hanem arra, hogy szembeszálljanak vele.

Windwalker – Fists of the Heavens

A hivatalos leírás szerint évezredekkel ezelőtt a híres tol’vir kovács, Irmaat egy lenyűgöző kézipenge párt alkotott. Mivel nem volt megelégedve a munkájával, Irmaat megpróbálta a Szélúr, Al’Akir lényegét megfogni, hogy pengéivel ötvözze azt. Al’Akirnak ez nem tetszett. Hogy felbőszítse a kovácsot, Al’Akir elmondhatatlan mennyiségű nyers elementál dühöt öntött a kézipengékbe. Amikor Irmaat megpróbálta erejüket szabadon engedni, egy hatalmas forgatag kerekedett, elöntve a kovács városát, és a fegyvereket szétszórta a szél.

Ez a fegyver annyiból mindenképpen érdekes, hogy ez az egyetlen, amely nem Pandariához, hanem az ősi Uldumhoz kapcsolódik, amely abban az időben Pnadariától északnyugatra helyezkedhetett el. Mivel láthattuk, hogy Al’Akir képes volt Tol’vir városokat eltemetni, ezért egy ilyen fegyverről szóló történet is igaz lehet, és mindenképpen a Windwalker monkok kezébe illik. Emellett az tetszik a történetben, hogy milyen frappáns módját választotta Al’Akir annak, hogy megbüntesse a kovácsot – úgy pusztította el a Tol’vir várost, hogy pontosan azt adta a kezébe, amit el szeretett volna érni, és hagyta, hogy Irmaat maga pusztítsa el saját magát és mindazt, ami kedves volt számára.

Al’Akir a Szélúr meglehetősen szeszélyes figura volt, egy olyan Elementál Lord, aki az Old Godokat szolgálta (habár lehet, hogy nem teljesen önként, hiszen láttuk, hogy a Cipher of Damnationnel hogyan lehet szolgálatra kényszeríteni az Elementál Lordokat). A Cataclysm kiegészítőben jártunk Al’Akir Throne of the Four Windsében, amely a Tol’virok otthona, Uldum felett jelent meg, és talán ezek a fegyverek még több háttérinformációt elmondanak majd a Szélúr és Uldum kapcsolatáról. Mindenesetre érdekes lesz ismét meglátogatni Uldumot, hogy ezt a fegyvert megszerezzük.

Forrás: Blizzardwatch


Felhívás! Lore Leckék 4. adásának felvétele TS-en keresztül 2016. január 5-én, kedden, este 9 órától.

Téma: Az Old Godok és a Curse of the Flesh

További információk: Facebook

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..