Az Új Horda és a Sötét Horda – írta Dr. ZacC
Az Első Háború kezdete után 25 évvel…
Az új hazájukban való letelepedés óta az orkok nemzete Orgrimmar harcos városában várta az új jövőt. Thrall Hordája, bár már nem kergette a hódítás dőre álmait, de mindig készen állt arra, hogy megvédje függetlenségét. A Theramore-incidens után három évvel a törékeny békét újból megzavarták, ezúttal azonban az orkok.
Az egyik durotari ork parancsnok, Burx akciót indított az Északi Várőrség (Northern Watch) ellen, amely korábban Daelin erőinek bázisaként szolgált, de ekkor Theramore már Büszkerév Jaina (Jaina Proudmoore) felügyelete alá tartozott. Mint kiderült, Burx a titokban még mindig működő Lángoló Penge (Burning Blade) tagja volt, akiket a démon Zmodlor irányított ekkoriban. Thrall a természet erőinek segítségével közbeavatkozott, leállította a harcot, lefokozta Burxot, és amikor a harcos megpróbált ellenállni, megölte azt. Az incidenst követően a mágusnő és a sámán hivatalosabbra fűzte a frakcióik közti szövetséget – és bár ez nem törte meg teljesen az ellenségeskedést, de csillapította a feszültséget.
Az esemény óta az orkok még nagyobb erőfeszítéssel kutattak nemcsak a látható, de láthatatlan ellenségeik után is, hogy a démonok soha többé ne szennyezhessék be népük vérvonalát. A legtöbb ork ugyan Thrallal tartott Kalimdorba, de a hadfőnök saját törzse, a Dérfarkas klán (Frostwolf clan) a Keleti Királyságok (Eastern Kingdoms) területén maradt, lakhelyük most is Tölgymás-völgy (Alterac Valley) volt, ahová évtizedekkel ezelőtt Gul’dan száműzte őket. A Tölgymás-hegység jelenleg semleges területnek számít, de a Horda és a Szövetség közötti feszültség növekedése azt jelenti, hogy a Dérfarkas klán folyamatos konfrontációban áll az emberekkel és törpökkel, akik nem nézik jó szemmel az orkok azerothi jelenlétét. Thrall emiatt kénytelen volt Orgrimmarból rendszeres időközönként harcedzett katonákat küldeni nyugatra, hogy segítségére legyenek saját klánjának a Szövetség erőivel történő kisebb-nagyobb összecsapásokban.
A Csatadal klán (Warsong clan) tagjai, akiknek Pokolsikoly Grom (Grom Hellscream) halála óta nem volt vezetőjük, még a Harmadik Háború alatt telepedtek le az éjelfek egykori lakhelyén, Kőrisvölgy (Ashenvale) erdeiben, ahol több fűrészüzemet is működtettek a Bukott Démon Kanyon (Demon Fall Canyon) közelében, ott, ahol Pokolsikoly emlékműve állt. Az éjelfek még mindig gyűlöletesnek tartották az orkok jelenlétét erdeikben, így gyakran került sor köztük összetűzésekre a Csatadal Szurdok közelében.
A Hasadt Kéz klán (Shattered Hand clan) tagjait egykor Pengeököl Kargath (Kargath Bladefist) vezette, de a klán orkjainak jelentős része Orgrimmarban telepedett le, ahol a Horda titkos merénylőinek rendjét alkották és zsiványokat képeztek ki. Érdekesség, hogy az orkok mellett jelentős számú troll is a Hasadt Kéz tagjai közé volt sorolható.
A Lángoló Penge klán (Burning Blade clan) – amely valójában soha nem rendelkezett valódi vezetővel, hisz démoni rontás alatt állt megalapítása óta – legerősebb tagjai, a pengemesterek egykoron szövetséget kötöttek Thrallal, s vele tartottak kalimdori hadjáratára, így a klán tulajdonképpen beolvadt a Hordába. Bár a Lángoló Penge elméletben már nem létezik, egykori tagjai mégis titkos találkozókra járkáltak, s vezetőjüknek Tűzpenge Neerut (Neeru Fireblade) tekintették. A klán tagjainak nem tetszett, hogy Thrall békülékeny volt a Szövetséggel szemben, és a régi háborúk dicsőségéről álmodoztak. A titokban újra megalakult Árnytanács (Shadow Council) tagjait is a Lángoló Penge legerősebb boszorkánymesterei alkották, s utasításukra Kietlenföldön (Desolace) démonidézések zajlottak. Központjuk, Dörgőfejsze Erődítmény (Thunder Axe Fortress) is itt található.
A Feketeszikla klán (Blackrock clan) a Második és a Harmadik Háború között jelentős fejtörést okozott Therenas királynak és a Szövetségnek, ugyanis a törzs tagjai Jubei’thos pengemester vezetésével újból örökségükévé tették a démonkultusz imádatát, s Lordaeron védtelen falvain rajtaütve az elfogott falusiakat feláldozták a démonoknak. Tették ezt azért, mert boszorkánymestereiknek (warlock) látomásuk volt, mely szerint démonok esnek majd az égből alá és lángba borítják a világot. (Bár a boszorkánymesterek nem tudhatták, de ez a jövendölés a Lángoló Légió eljövetelére utalt). A Feketeszikla klán tagjai teljesen figyelmen kívül hagyták Thrall hívását a Hordába, ugyanis megvetették a hadfőnököt annak sámánisztikus szokásai miatt. Eitrigg vezetésével néhányuk mégis beállt Thrall seregébe, legtöbbjük azonban elesett a Harmadik Háború során az Ostor (Scourge) ellenében, amelyet Arthas és Kel’Thuzad vezettek. Jelenlegi törzsfőjük Feketekéz a Széttépő (Rend Blackhand), és még mindig főként a Feketeszikla-csúcson (Blackrock Spire) laknak, ahol a Setétvas törpökkel (Dark Iron dwarves) háborúznak a terület irányításáért. Ezenkívül őrhelyeik voltak a Lángoló Sztyeppéken (Burnung Steppes) és Vörösbérc-hegységben (Redridge Mountains) is. Megalakítva a Sötét Hordát (Dark Horde), fenyegető erővé váltak az olyan városok számára, mint a veszély miatt védelmét megkettőző Tóvidék (Lakeshire). Azt beszélték, hogy Széttépő orkjai szövetségre léptek egy csapat fekete sárkánnyal, akiknek Halálszárny (Deathwing) fia, Nefarian a vezetője. Ha ez igaz volt, az nem mást jelentett, minthogy a Feketeszikla orkok lettek Nefarian gyalogjai a Viharvárad (Stormwind) elleni sakkjátszmában, mely az emberi királyság megtörésére irányult.
A nyugati kontinens földjén maradt Koponyazúzó Nekros (Necros Skullcrusher) fia, Nek’rosh törzsfő és az általa vezetett Sárkánybendő klán (Dragonmaw clan) egy része is, akik az Első Háború idején Feketekéz hadfőnök halála után nem az új hadfőnöknek, Végzetpöröly Orgrimnak (Orgrim Doomhammer) esküdtek hűséget, hanem a halott Feketekéz fiainak, a Feketefogvigyor (Black Tooth Grin) klánt vezető Széttépő és Csonkító törzsfőknek. A Második Háborúban azonban a Grim Batolban tanyázó Koponyazúzó Nekrost és harcosai többségét a vörös sárkányok hamuvá perzselték. A túlélők alig tudtak elmenekülni, de Nek’rosh bosszút esküdött apja halálért a vörös sárkányok és királynőjük, Alexstrasza ellen. A Lápföldeken (Wetlands) tanyázó Sárkánybendő klán csak ekkorra nyerte vissza régi erejét: ezt mutatja, hogy a vörös sárkányok újból nekik engedelmeskedtek. Nek’rosh törzsfő új táborhelyét Menethil kikötőjétől (Menethil Harbour) északra verte fel, és harcosai katapultok építésébe kezdtek. Nagyon úgy tűnt, hogy a Sárkánybendő klán ostromra készül, mellyel könnyedén elvághatta volna a Szövetség létfontosságú utánpótlási vonalának csomópontját adó Menethil kikötőjét a külvilágtól.
A Feketefogvigyor klán egyébként a Feketeszikla klánból vált ki, mikor Feketekéz hadfőnök halála után annak fiai, Széttépő (Rend) és Csonkító (Maim) meg akarták erősíteni magukat a Hordán kívül, kikiáltva saját klánjukat. Nevét onnan kapta, hogy a klán tagjai kirugdosták egymás metszőfogát, hogy megkülönböztessék magukat a többiektől. A Második Háború során ez a klán volt a felelős a Sötét Portál (Dark Portal) őrzéséért, azonban megtizedelték őket a Szövetség erői, mikor keresztülvágták magukat rajtuk. Széttépő és Csonkító túlélték a véres csatát, s később átvették a Feketeszikla klán irányítását is a Feketefogvigyor mellett, arra használva hatalmukat, hogy megalapítsák a Sötét Hordát, melynek bázisa Feketeszikla-csúcs volt. A Sötét Hordát a Feketeszikla klán, valamint a Sárkánybendő és Feketefogvigyor klánok hátra maradt töredéke alkotta, de szövetségesüknek számítottak az erdei trollok is, mint a Tűzifa (Firetree tribe) és Parázsagyar (Smolderthorn) törzsek. A Sötét Horda orkjait a boszorkánymesterek démoni mágiája segítette a csatákban. A Tűzbél (Firegut) és Oromkő (Spirestone) ogrékkal kötött egyezség óta a Sötét Horda még erősebbé vált, és készen állt folytatni a háborút az emberekkel, azt a háborút, amely már harminc évvel ezelőtt befejeződött. Thrall már valószínűleg eltörölte volna a renegát csoportot, ha nem lett volna Nefarian, aki fekete sárkányaival védelmezte őket. A Feketeszikla-csúcson élő orkok a Setétvas törpökkel és mesterükkel, Ragnaros tűzelementállal álltak harcban, aki a vulkán mélyében bújt meg. Bár Csonkító elesett ebben a harcban, Széttépő továbbra is hatalmon maradt a Sötét Horda hadfőnökeként.
Add hozzá kedvenceidhez