Arak Istenei
Arak ősi egén valaha három isten osztozott…
Rukhmar erős volt, fiatal és ambíciózus. Egyre magasabbra és magasabbra repült, mert szerette érezni, ahogy a nap megmelengeti tollait. Addig repült felfelé, mígnem lángra kapott, azonban nem égett meg. A lángok ragyogó vörös és aranyszínben hullottak le róla.
Az ég volt az istennő vászonja, és a kalirik voltak az ő gyermekei.
Anzu termetre vézna volt, de hatalmas intelligenciával rendelkezett. A hűs árnyat és az alkonyi órák békéjét kedvelte, ahol egyedül lehetett csendes elmélkedésében. A végtelen mélység isteneivel társaloghatott, de unalmas és ostoba teremtményeknek találta őket.
Tollazata koromfekete volt, mint az éjszaka, és a rettegett hollók voltak az ő gyermekei.
Sethe hidegvérű volt és gúnyos. Amikor repült, a szél beleharapott a húsába. Sütkérezhetett a hegyoldalban, a nap melegét mégsem érezhette meg sosem.
Pikkelyei jégvirágos üvegből voltak, és a szellősiklók voltak az ő gyermekei.
Sethe megkívánta a szelek jóindulatát és a nap melegét. Meggyőzte Anzut, hogy segítsen neki megölni Rukhmart, hogy maguknak szerezhessék meg az eget.
De Anzu ravasz volt, és vajmi keveset törődött a szellősiklókkal. Az éj leple alatt egy hollót küldött Rukhmarnak, hogy figyelmeztesse Sethe szándékaira.
Anzu egy hegyorom tetejéről figyelte, ahogyan Rukhmar és Sethe összecsaptak.
Sethe éppen úgy sújtott le, ahogyan arra Anzu figyelmeztette, ezért Rukhmar könnyedén kikerülte. Az istennő magasra repült, hátát a napnak vetette, és lebukott Sethe irányába.
Rukhmar karmai könnyedén megtalálták Sethe fejét. Szárnyai egyetlen csapásával úgy széthasította Sethe feje felett az eget, mint egy ostrocsapás.
Sethe olyan erővel ütközött neki az egyik oromnak, hogy az szétporladt és ráesett.
Egy szempillantás alatt Anzu ráesett Sethe-re, a lábai közé szorítva.
A hollóistenre tekintve, Sethe végzetes átkot szórt rá:
– Vérem szennyessze be a tengert, hogy olyan sűrű legyen, mint a kátrány! Húsom oszoljon szét és addig fertőzzön, amíg az ég bele nem rohad!
Anzu így válaszolt:
– Akkor nem hagyunk se vért, se húst.
Azzal belakmározott a vonagló szellősiklóból és tisztára ette a csontokat.
Csak egy apró vérerecske tudott elmenekülni a széttört oromról, és megmételyezni az alatta elterülő völgyet.
Hamarosan Anzu megérezte, ahogy Sethe gyűlölete keringeni kezdett benne. A háta meghajlott. Szárnyai gyengék lettek. Elméjét fájdalmas látomások gyötörték.
A hollóisten magába foglalta Sethe átkát azzal, hogy azt mind magára vette.
Anzu még egy ideig viaskodott az átokkal, mielőtt viszzavonult volna az árnyak közé.
Az átoktól rettegő Rukhmar soha többé nem szállt le Arakban. Messzire repült új tájak felé, és egy új fajt hozott létre, hogy azok uralhassák az eget – akik magukban egyesítik az ő erejét és jóindulatát Anzu ravaszságával és tudásszomjával együtt.
Az istennő Arakkoáknak nevezte el őket abban a reményben, hogy egy nap visszatérnek Arakba, hogy úgy sütkérezzenek a szélben és a napban, ahogyan azt egykor ő tette.
Add hozzá kedvenceidhez