Baine Bloodhoof, a taurenek vezetője
Baine Bloodhoofot nem igazán láthattuk a vezetők közül a Warlords of Draenorban, ahogy a Mists of Pandariában is csak egy apró szerepet jutott neki. Azonban a regényekben és a színfalak mögött Baine-nek sokkal nagyobb befolyása van, mint azt gondolnánk, tauren vezetőként és friss vezetőként egyaránt. Apját, Cairne-t egy mak’gora során ölték meg nem sokkal a Cataclysm eseményei előtt, így még a játék idejét tekintve is csak pár éve vezető Baine.
Azonban ezalatt a pár év alatt bebizonyította, hogy nem csupán egy olyan vezető, aki apja hatalmas nyomdokaiba tud lépni, hanem az a fajta vezető, akihez mások ösztönösen fordulnak tanácsért, bölcsességért, iránymutatásért. Egyszerűen csak az apja öröksége miatt tennék? Szerintem nem.
Vérpatás
Persze, nyilván van abban valami, hogy a Bloodhoof (Vérpatás) név rögtön felkelti mindenki figyelmét. Végülis Cairne volt az a tauren, aki összehozta a nomád törzseket abban a reményben, hogy a kentaur fenyegetéssel szemben egyesülnek. Ő vezette a taureneket Mulgore-ba, ahol megalapították Thunder Bluffot. Ez egy meglehetősen forradalmi tett volt – a Taurenek egyesítése és Thunder Bluff megalapítása a Harmadik Háború vége és a World of Warcraft kezdete között történt. Meglehetősen újkori esemény a taurenek életében.
Ezt megelőzően a tauren törzsek elkülönült, nomád törzsek voltak, akik folyamatosan megküzdöttek a kentaurok jelentette fenyegetéssel. Az élet mindig ilyen volt, és Cairne volt az, akinek sikerült keresztülvinnie azt, hogy ez az életforma egyáltalán nem segített a taureneknek, hanem lassan megölte volna őket. Persze, Cairne csatlakozott a Hordához és Thrall az orkokkal együtt segített neki, de Cairne legnagyobb eredménye nem a Hordával való szövetség volt, hanem az, amit a népével tett.
Cairne lett az egyesült törzsek vezetője, egyrészt azért, amit a taurenekért tett, másrészt azért, mert mindenki egyetértett abban, hogy ő volt a legbölcsebb közöttük. Ez azt jelentette, hogy Cairne fia, Baine, hasonlóan a figyelem középpontjába került, akár akarta, akár nem – és azt várták tőle, hogy egy nap majd apja nyomdokaiba lép. Ez volt a leginkább az indoka annak, hogy Baine-re bízták Bloodhoof Village irányítását: hogy megtanulhasson egy népet irányítani, ahogyan előtte az apja is tette, és legyen felkészülve, hogy amikor apja meghal, a helyébe léphessen.
De kétségtelen, hogy ez az idő Baine számára is túl korán érkezett el. Nem telt egészen 5-6 év Thunder Bluff megalapítása után, és Cairne-t elérte a végzete a Garrosh Hellscreammel vívott mag’kora során.
Törzsfőnök
Az is kétségtelen, hogy Baine nem gondolta volna, hogy törzsfőnökké válása ilyen komplikált lesz. Baine nem volt teljesen tapasztalatlan – végül is ő vezette Bloodhoof Village-et, valamint ő helyettesítette az apját, amíg Cairne részt vett a Northrendi hadjáratban –, de nem számított arra, hogy a Grimtotemek rögtön egy puccsal fognak próbálkozni. Figyelmeztették, hogy meg fogják kísérelni az ő meggyilkolását és sikerült megszöknie… de nagyon kevés lehetősége volt arra, hogy honnan kaphat segítséget.
Az apját Garrosh Hellscream ölte meg, és nem tudhatta, hogy Garrosh együttműködik-e a Grimtotemekkel vagy sem. A Forsakenek sem tudtak neki érdemi segítséget nyújtani, hiszen már Hellscream vigyázó szemei alatt tevékenykedtek a Wrathgate-nél történt események óta. A blood elfek egy másik kontinensen voltak, a Darkspear trollok meg nem voltak annyian, hogy számottevő különbséget tegyenek, így Baine egyetlen személyhez tudott segítségért fordulni – Jaina Proudmoore-hoz.
Bár Jaina az Alliance egyik vezetője volt, mindenki előtt ismert volt, hogy megpróbált egyfajta diplomáciai békét fenntartani Thrallal. És annak ellenére, hogy Jaina nem adhatott katonai segítséget Baine-nek, adott neki aranyat, amellyel lehetősége nyílt felbérelni Gazlowe-t és az ő goblin mérnökeit, akik Baine seregének tűzerejét tovább tudták növelni. És ennek a segítségnek köszönhetően Baine képes volt visszafoglalni Thunder Bluffot, kiűzni a Grimtotemeket, és elfoglalni jogos pozícióját törzsfőnökként.
Garrosh
Így már csak egyetlen személy maradt, akivel nem számolt el – Garrosh Hellscream. És Baine nem kerülgette a forró kását: egyenesen nekiszegezte Garrosh-nak a kérdést és azzal vádolta, hogy együttműködött Magathával. De amikor Garrosh felfedte előtt Magatha trükkjét és azt, hogy ő egészen addig nem tudott a méregről, amíg már túl késő volt bármit is tenni, Baine rájött, hogy Hellscreamnek nem volt túl sok szerepe az összeesküvésben. Ahelyett, hogy kihívta volna Garrosh-t egy mak’gorára – amire joga lett volna azok után, amit Garrosh tett –, Baine úgy döntött, hogy békén hagyja Hellscreamet. A taurenek már így is túl sokat szenvedtek, és a Hordának egységre, nem pedig széthúzásra volt szüksége… egységre egyetlen Warchief alatt.
És bár először úgy tűnt, hogy minden rendben azzal, hogy Garrosh lett a Horda Warchiefje, Baine hamarosan… ha nem is feltétlenül bánta meg döntését, de megkérdőjelezte azt. De ugyanígy megkérdőjelezte saját vezetési képességeit is, miközben Garrosh egyre növekvő kérései túl sok terhet rótt az összes taurenre Mulgore-ban. Elég teher volt ahhoz, hogy néhány tauren azt tervezte, hogy ténylegesen is távoznak – elhagyják Mulgore-t, elhagyják az Egyesült Tauren Törzseket és így a Hordát is. Baine-nek sikerült azt megakadályoznia, miután sikeresen megoldotta a taurenek és a quilboarok között fennálló problémát, ezzel azonban a tényleges problémát, Garrosh Hellscreamet nem oldotta meg.
Garrosh bizonyosan tisztelte a taureneket. Hatalmas, erős harcosok voltak. De úgy tűnt, hogy ez minden, ami Garrosh-t érdekli: a problémák megoldása puszta nyers erővel. És talán azt várta Hellscream, hogy a taurenek fogják ezt a szerepet betölteni, mivel olyan óriások és harcosok voltak, de nem vette észre, hogy a taurenek a méreteik és harcbeli képességeik ellenére szívük mélyén nem voltak harcosok. Képesek voltak megvédeni magukat, de nem akarták felborítani a természet egyensúlyát azzal, hogy egyfajta dominanciát szereznek a területek felett. Egyáltalán nem akarták uralni a földet – csak a helyüket akarták megtalálni benne és aztán élni békében.
Diplomácia
És ezért volt Baine egy mélyen tisztelt vezető szinte már azelőtt, hogy elfoglalta volna jogos helyét törzsfőnökként. Baine megértette, hogy Jaina Proudmoore alapvetően ellenség volt, de egy tisztelendő ellenség volt. Diplomáciai törekvéseit Baine is megértette, mivel egyetértett velük. Az Alliance nem volt egy közvetlen veszély, amennyire Baine látta – még Anduin Wrynn, Varian király fia is tisztelettel, szimpátiával és kedvességgel fordult Baine felé, amíg Theramore-ban tartózkodtak, és barátsága jeléül a taurennek adta a Fearbreaker nevű fegyvert. Ezért volt az, hogy amikor Garrosh közvetlen támadást javasolt Theramore ellen, Baine nem értett vele egyet.
A Horda tagja maradt? Igen. Főleg azért, mert a taurenek számára sokkal rosszabb lett volna, ha ő visszavonul és azért, mert az apja a Hordának ajánlotta a taureneket és Baine nem akarta megsérteni apja akaratát. De Baine ugyanakkor lassan kezdte megérteni, hogy ez a Horda nem volt már az, amit Cairne és Thrall megálmodott; hogy ez a frakció mint egész lassan kezdett átfordulni Garrosh Hellscream puszta harci gépezetévé. Úgyhogy amikor világossá vált, hogy Hellscream bármit hajlandó megtenni azért, hogy meghódítsa Kalimdort, Baine a saját kezébe vette az ügyet, és egy küldöttel figyelmeztette Jaina Proudmoore-t, valamint a Fearbreakert is visszaadta, mert Baine úgy érezte, többé már nem érdemli meg, hogy ezt a fegyvert viselje.
Baine veszélyes játszmát űzött, és ezt tudta. De tudta azt is, hogy Garrosh és új szövetségesei, a Blackrock orkok, akiket ő hívott a Hordába, túl erősek voltak ahhoz, hogy egy amúgy is nehézségekkel küzdő tauren nemzet szembeszállhasson velük, ha ő kiesik Hellscream kegyeiből. Ezért a tökéletes engedelmességet követte, megadta Garrosh-nak mindazt, amit kért tőle, de semmi többet. A pandariai kampány során Baine folyamatosan igyekezett békés alternatívákat javasolni Garrosh egyre erőszakosabb problémamegoldási módszereivel szemben. És amikor Baine tudomást szerzett a Darkspear Lázadásról, ő javasolta Vol’jinnek, hogy bölcs dolog lenne, ha a trollok a Hordán kívül keresnének maguk mellé segítséget. Hiszen első kézből tapasztalta az Alliance-szal való együttműködés előnyeit.
Befolyás
Érdekes, figyelembe véve Baine rövid idejű uralkodását és fiatalsátá, hogy a Horda többi része olyan nagyra tartja őt. De Baine egyszerűen ilyen vezető – nyugodt, de ha kell, képes visszatámadni, ugyanakkor inkább azt a megoldást keresi, amely nem jár szükségtelen vérontással. Emiatt is olyan közkedvelt, és míg Baine még most sem tudja teljes mértékben, hogy mennyire is tisztelik őt a Hordán belül, örül, ha tanácsot és útmutatást adhat, amikor azt kérik tőle. Mert ez a helyes dolog.
Számos más indok mellett ez volt az oka annak, hogy Baine-t kérték meg Garrosh Hellscream védelmére a Temple of the White Tigerben zajló tárgyalás során. Baine nem akarta megtenni. Miért is akarta volna? Csatlakozott a korábbi Warchief elleni lázadáshoz és végül is Garrosh volt az az ork, aki megölte az apját. Összezavarodva tért vissza Mulgore-ba, ahol Cairne szellemével konzultált, és figyelmesen meghallgatta apja szavait.
„ Válaszolj erre, és tudni fogod, hogy mit kell tenned. Ha elszomorít az, hogy árulás áldozata lettem, akkor te tehetsz-e mást, mint hogy a teljes igazságért és tisztességért küzdesz, még akkor is, ha most különösen nem megy ez könnyen? Nem tennél-e meg mindent legjobb tudásod szerint, hogy megtiszteld ezt a feladatot, amit kaptál?” /részlet a War Crimes című könyvből/
Ezeket a szavakat rögtön megértette és egyetértett velük, ezért ellenkezés nélkül elfogadta, hogy legjobb képességei szerint védi meg Garrosh-t, személyes fenntartásai ellenére. És ezért tekintenek Baine-re ugyanazzal a tisztelettel, csodálattal és odaadással, ahogyan az apjára. Látta, hogy az erőszak, az árulás milyen utat hoz maga után, látta, hogy milyen szomorúsághoz és szívfájdalomhoz vezet, és ez egy olyan lefelé tartó út, amelyet nem hajlandó sem ő, sem a népe követni. Ha a tanácsát kérni, a tőle telhető legjobb tanácsot adja. Ha a véleményét kérdezik, őszintén és közvetlenül elmondja.
És ha bárki megkérdezi, hogy innét merre tartanak a taurenek, Baine-nek valószínűleg nem lesz rá rögtön válasza. De a taurenek nyugodtak, mert tudják, hogy vezetőjük ezen az utazáson szelíd és bölcs kézzel vezeti őket, ami egyszerre ismerős, mégis sokkal fiatalabb, mint amire emlékeznek, mivel Baine ízig-vérig az apja fia.
Forrás: Blizzardwatch

