Heklava kalandjai #2 – Óvakodj az élőktől! /Silverpine Forest/

Talán furcsának tűnhet, amiért egy tauren karakterrel úgy döntök, hogy miután leviziteltem az új Warchiefnál Orgrimmarban, nem Northern Barrens felé veszem az irányt, hanem felülök egy zeppelinre, hogy a távoli és komor Lordaeronba repkedjek el, hogy ott az élőholt Forsakeneknek csináljak meg küldetéseket. De Kalimdoron már többször végigjátszottam az alacsony zónákat, és ismét meg akartam nézni magamnak, hogy Sylvanas tulajdonképpen mit is ügyködött itt össze (Legion előtt talán nem árt). Ha meg nagyon szerepjátékozni akarok, akkor meg azt mondom, hogy Baine Bloodhoof bízott meg azzal, hogy menjek az Eastern Kingdomsba és jelentsem neki, hogy mit is csinál valójában a Dark Lady.

Hát így kerültem a keleti kontinensre és így caplattam végig Tirisfal Glades-en, hogy elérjek Silverpine Forestbe. Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy akit érdekelnek a Forsakenek és Sylvanas tettei, az ezt a zónát ki ne hagyja, akár magasabb szintű karakterrel is, de jöjjön el és játssza végig, mert lore-ban igazán dúskál ez a terület.

Kezdődik mindjárt azzal, hogy Sylvanast meglátogatja Garrosh Hellscream és elhangzik az a bizonyos disgusting és bitch kifejezés is. Nagyszerű felütése ez a zónának, amelyben szinte végig Sylvanas Windrunnert fogjuk kísérni, ő lesz a legfőbb quest-adónk is, sőt a saját életéről ő maga fog nekünk mesélni egy közös lovaglás során. A zóna egyébként érdekes módon az Alli oldalon található worgen kezdőterület, Gilneas folytatása, a Forsaken-Worgen csata további eseményeit ismerhetjük meg benne.

Túl sok mindent nem akarok elspoilerezni, mivel erről már írtam régen egy Azerothi Históriákat, illetve aki mégse ismerné a történetet, az igenis menjen el és játssza végig, de fontos dolgokat tudunk meg Sylvanas és a val’kyrok kapcsolatáról, a val’kyrok szerepéről a Forsakenek életében, aminek lehet, hogy még a Legionben is jelentősége lesz.

Másrészről azoknak is érdemes végigjátszani, még akkor is, ha ódzkodnak az undeadektől, akiket a worgenek története érdekel, hiszen a másik főszál a Gilneasi Felszabadítási Front, Lord Darius Crowley és csapatának története (ennek a történetét is már megírtam). Ők legalább olyan fajsúlyos szerepet kapnak, mint az undeadek, és igen fontos adalék a Legionben kibontakozó újabb Worgen-Forsaken csatározásnak. Sőt, remélem is, hogy Lorna és Darius Crowley története szintén folytatódni fog Genn Greymane története mellett.

Azért Sylvanas és a worgenek mellett mások is kapnak szerepet, és nekik köszönhetően az alapvetően borús, háborús hangulat oldódik, apróbb humoros kiszólások, történetek is előfordulnak. Az egyik ilyen az Ork Tengeri Ördögök, vagyis az Orc Sea Dogs. Ezek az orkok Orgrimmarból érkeztek a Forsakenek megsegítésére, azonban a hajón goblinok valami érdekes itallal itatják őket, amitől aztán jó részegek lesznek. Így nem kell csodálkozni azon, hogy a worgenek rögtön szétverik őket és ők győznek egyáltalán partot érni és úgy tenni, mintha valami ütőképes sereg lennének. A mi feladatunk, hogy összeszedjük a cuccaikat, meg ne jelentsük, hogy azért szenvedtek vereséget, mert az egész társaság holtrészeg.

A másik humorforrás a három gilneasi nemes, akiket Sylvanas parancsára felélesztünk és élőholtak lesznek. Lord Godfrey, Baron Ashbury és Lord Walden a kísérőink lesznek több küldetés során is, és közös gyaloglásaink során (még mindig 20-as szint alatt vagyunk!) nem tesznek lakatot a szájukra, és elmondják véleményüket új helyzetükről:

• Forsakennek lenni bizonyos előnyökkel is jár. Lássuk csak… képes vagyok gyakorlatilag víz alatt élni. 233%-kal tovább lent tudok maradni a víz alatt, mint a húsos élők. Igen, megszámoltam, 233%. Ó, és most már a mind-controlling, vagyis agykontrolláló effekteket szimplán lerázom magamról – MIVEL NINCS AGYAM! És talán a legjobb része az, hogy más humanoidok húsa után éhezem most. A rothadó holttestükből való lakmározás erőt ad nekem. Igen, ÍZ-LE-TES…
• Több vagyok, mint Forsaken… több vagyok, mint egy ember… valami új vagyok. Valami… más.

Hozzájuk kötődik egyébként a zóna legbizarabb küldetése is. Még a worgen kezdőzónában volt egy küldetés, melynek során egy Sean Dempsey nevű gilneasi lakos meghalt. Most kiderült, hogy valamilyen oknál fogva megették őt a krokodilok. Éppen ezért az a feladatunk, hogy a különböző testrészeit (fej, láb, test) kiszedjük az általunk megölt krokodilokból. Miután ezt megtettük, Lord Godfrey feléleszti új erejével Seant, aki azonban cseppet sem örül annak, hogy az egykori nemes így „menti meg”, és visszataszító szörnyetegnek nevezi őket. Lord Godfrey ezért persze azon nyomban meg is öli. Mit ne mondjak, ezért érdemes volt krokodilokat vadászni.

A zónához kapcsolódva nem sok negatívat tudok mondani, mivel én élveztem a történetet. Kicsit nyomasztó a táj, és aki nem bírja őket, annak biztos nagyon zavaró ez a sok Forsaken, de kibírható. A gyaloglás még itt megvan, hiszen 10-20 szint közötti zóna, de cserébe nagyon sűrűn vannak repülő pontok. Emellett még érdekes lehet, hogy egyszer a Dalarani kráterhez is elmegyünk, ahol még egy kék sárkány is vár ránk (ő nem része a küldetésnek, de zöld cuccot dob ha megöljük). Szóval lore szempontjából az egyik legkiválóbb és eseménydúsabb zóna, tényleg csak elvétve van 1-2 időhúzó quest, egyébként a fősztorit visszük végig, aminek a végén – aki még nem ismeri – egy elég jó csavar is van 🙂 Ja, és szereztem magamnak egy új petet! 🙂

Remélem tetszett az összefoglaló. Kommentben írjátok meg ti is a véleményeteket erről a zónáról, illetve javasolhattok is olyan területeket, amelyet járjak be Heklavával és írjam meg róluk a szubjektív, lore-szemléletű beszámolómat! 🙂

És akit érdekel: lehet jelentkezni a szombaton tartandó Dalarani Loretúrára, részletek a Facebookon olvashatók!

Add hozzá kedvenceidhez