A Titán Őrzők és Azeroth rendezése
A Titánok és az univerzum rendezése
A Pantheon titánjai hamar rájöttek, hogy ahhoz, hogy más világ-lelkeket megtaláljanak, rendet kell teremteniük a különböző világokon, mert csak ennek során jöhetnek rá arra, hogy egy bolygó magában rejt-e egy titánt vagy sem. Éppen ezért az idők folyamán különböző praktikákat, módszereket alakítottak ki arra, hogy hogyan alakítják ki az általuk elképzelt rendet egyes világokon. Először is, mindig lecsendesítették az adott bolygón őslakos elemeket. Aztán átformálták az egész világot, égigérő hegyeket és feneketlen tengereket alakítottak ki. Végül számtalan élet-formát ültettek el ezen az újonnan kialakított világon. Azt remélte a Pantheon, hogy egy ilyen rendezett világ segít abban, hogy a világ-lélek felébredjen és titán váljon belőle.
Mivel a legtöbb bolygó nem tartalmazott világ-lelket, a Pantheon külön megfogadta, hogy ezeket a világokat és a rajtuk lévő élőket ugyanúgy oltalmazni fogják, mint azokat, amelyek világ-lelkeket tartalmaznak. Ezért a primitív élet-formák közül néhányat kiválasztottak arra a célra, hogy fenntartsák az általuk létrehozott rendet. Emellett hatalmas masinákat is elhelyeztek a világok felszínén abból a célból, hogy így figyelhessék meg a fejlődésüket, és ha úgy találják, hogy káoszba és rendezetlenségbe fog süllyedni, akkor ők maguk pusztítsák el rajta az életet.
A Titánok ellenőrző munkájának megkönnyítése céljából Aman’Thul egy rejtélyes népet hívott segítségül, akiket constellaroknak nevezünk. Ezek a magasztos lények a titánok által rendezett világokat felügyelték, és éberen figyelték azok stabilitását. Ha szükséges volt, akkor a constellar egy vészjelet adott le, amellyel megkezdődött a bolygón lévő élet kiirtása annak reményében, hogy az alapoktól kezdhetik újra rajta az evolúciót.
Azeroth felfedezése
Aggramar volt az, aki felfedezte Azerothot. Ekkor már egyedül járta az univerzumot, de szíve legmélyén hitt abban, hogy Sargeras egy nap ráébred arra, hogy elképzelése hibás volt, és a Pantheonnak van igaza. Aggramar szívből örvendezett, mikor rájött, hogy egy valódi alvó világ-lélekkel van dolga, azonban elborzadt, amikor rájött, hogy a fiatal bolygón még a Void Lordok megtestesülései, az Old Godok alakították ki birodalmukat. Ennek ellenére a Pantheon bajnoka felfedezte, hogy a világ-lélek még érintetlen maradt a gonosz befolyásától.
Éppen ezért a Pantheonhoz fordult felfedezésével, és arra biztatta a többieket, hogy ne nyugodjanak bele a vereségbe, hanem próbálják meg megmenteni alvó társukat. Ezt az ötletet Eonar is támogatta, aki felhívta arra is a titánok figyelmét, hogy amennyiben ez az alvó világ-lélek egyszer felébred, hatalma akkora lesz, hogy képes lesz még a Void Lordokat is legyőzni. Végül a Pantheon egyhangúlag úgy döntött, hogy megpróbálják megmenteni Azerothot.
Aggramar javaslatára a titánok úgy határoztak, hogy mind Azeroth-hoz utaznak, azonban tudták, hogy nem szabad közvetlenül beavatkozniuk a világba, mivel akkora hatalmuk és méretük volt, amivel könnyen kárt tudtak volna okozni a kicsiny és védtelen bolygóban. Ezért hatalmas lényeket hoztak létre, akik az ő kezükként tudtak cselekedni a Fekete Birodalommal (Black Empire) szemben.
Kaz’goroth, a titánok kovácsa irányítása alatt a Pantheon egy hatalmas szolga-sereget hozott létre Azeroth kérgéből: az aesirokat és a vanirokat. Az aesirok fémből készültek és tudták irányítani a viharokat, míg a vanirok kőből készültek, és ők a föld felett rendelkeztek hatalommal. A két népet együttesen a Titán-koholtak (Titan-forged) nevet viselték. Néhány tagjukat pedig a Pantheon saját hatalmának egy kis szeletével is felruházta, és őket az Őrzők, vagy keeper néven ismerjük. Aman’Thul hatalmas képességeinek egy részét Highkeeper Ra-ra – aki a legfőbb őrző volt – és Odyn Őrzőre ruházta. Kaz’goroth a föld feletti hatalma és kovácstudománya egy részét Archaedasnak adta. Golganneth, aki az egek és a háborgó óceánok ura volt, ezt a képességét Thorimra és Hodirra hagyományozta. Eonar Freya Őrzőnek adta azt a képességet, hogy Azeroth növény- és állatvilága felett uralkodhatott. Norgannon, aki minden arcane titkok tudója volt, saját tudása és mágia feletti hatalmas egy részét Lokennek és Mimironnak adta. Aggramar pedig erejéből és bátorságából Tyr Őrzőnek adott, aki aztán a Titán-koholtak legnagyobb bajnoka lett. Ezzel az újdonsült sereggel vonult a Pantheon a Fekete Birodalom ellen, hogy egyszer és mindenkorra megtisztítsa Azerothot a gonosz fertőzésétől.
A Titán-koholtak harca
Az Őrzők vezetésével a Titán-koholtak serege óriási erővel és lendülettel csapott le a Fekete Birodalomra. Először az Old Godok befolyása alatt álló Elementál Lordokat győzték le, akiket aztán a a Ra és Helya által létrehozott Elemi Síkokra (Elemental Planes) zártak be. Ezt követően teljes figyelmükkel az Old Godok felé tudtak fordulni.
Miután legyőzték az aqirok seregét, a Titán-koholtak teljes figyelmükkel a legnagyobb Old God, Y’Shaarj felé fordultak. Hamarosan azonban kiderült, hogy minden megfeszített erejük is kevés lesz az ő legyőzéséhez, mivel Y’Shaarj a legbelsőbb félelmeiket és szorongásaikat hozta felszínre és használta ki. A Pantheon látta, hogy seregük győzelme meglehetősen bizonytalan, ezért Aman’Thul saját kezébe vette a dolgot, és kitépte Y’Shaarj testét Azerothból. Csakhogy ezzel a tettével egy hatalmas és helyre nem hozható sérülést okozott a szunnyadó világ-lélekben is. A szunnyadó titán éltető elemének, az arcane energiának nagyfokú darabja szabadult ki és okozott egy mély sebhelyet a világban.
Az eseményektől elborzadva a Pantheon rájött, hogy valóban nem avatkozhatnak be közvetlenül Azeroth életébe anélkül, hogy az ne járna súlyos következményekkel. Emellett Y’Shaarj halála sem hozta meg a kellő eredményt, mivel elátkozott vére és a mélyben gyökerező csápjai továbbra is fertőzték a világot. A titánok az egyetlen megoldásnak azt látták, ha az Old Godokat bebörtönzik és lényüket örökre felügyelet alatt tartják. Tudták, hogy nehéz feladat lesz, de az Őrzők képesnek tűntek a feladat ellátására. Az őrzők egy tervet is kieszeltek, hogy hogyan győzik le az Old Godokat: közvetlenül támadják majd meg egyenként őket, és miután kellően legyengítették őket, Archaedas egy földalatti terembe fogja őket zárni, Mimiron pedig kolosszus gépezetekkel fogja őket odaláncolni, ezután pedig Loken mindegyik börtönt erős bűbájjal fogja körülvenni, ami semlegesíteni fogja az Old Godok gonoszságát.
Legelőször N’Zothot győzték le, aztán C’Thunt, végül pedig a legravaszabbat, Yogg-Saront, aki még a legerősebb tábornokait, a C’Thraxxikat is bevetette ellenük, ezeket a hatalmas hadilényeket, akik minden más n’raqinál nagyobbak és ellenállóbbak voltak, és akiknek sötét energiája és befolyása olyan nagy volt, hogy az még a Titán-koholtakat is az őrületbe tudta kergetni. Éppen ezért jelentősen le is tudták gyengíteni az Titán-koholtak seregét, mielőtt azok még elérték volna Yogg-Saront. Végül az Old God legyőzésében Odyn hősies tette játszotta a legfontosabb szerepet, aki minden erejét összeszedve egy ellentámadást indított. Rávette Lokent, hogy egy erős varázslattal csapja be a C’Thraxxikat, hogy azok saját magukat és Yogg-Saront tartsák az ellenségeiknek. Ezzel a Fekete Birodalom maradék ereje önmaga ellen fordult, és ezt használta ki Odyn, aki a mérkőző felek közé lopózott és legyőzte őket. Yogg-Saront másik két társához hasonlóan a föld alá zárták egy masszív, elvarázsolt börtönbe.
Az Örökkévalóság Kútja (Well of Eternity) és a Világkohók (World Forges)
A Fekete Birodalom legyőzése után Azeroth történetében először pillanatnyi béke időszaka következett be. Azonban a Titán-koholtak nem pihenhettek meg, hiszen rengeteg munka várt még rájuk.
Az egyik legsürgetőbb probléma a rettenetes sebhely volt, amit Aman’Thul okozott akkor, amikor kitépte Azerothból Y’Shaarjt. A hatalmas sebből folyamatosan ingatag energiák sugároztak ki, behálózva az egész világot. Tudták, hogyha nem gyógyítják be időben, akkor ezek az energiák végül egész Azerothot fel fogják emészteni. Ez az energia egyékbént nem volt más, mint az alvó világ-lélek éltető vére (lifeblood), amely arcane energia formájában jelent meg Azeroth felszínén. A Titán-koholtak éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy mágikus eszközökkel, ha úgy tetszik, sebtapaszokkal állítsák meg az életvér elfolyását. Végül ez a kavargó energia lenyugodott, és egy hatalmas tóvá változott, egyetlen emlékeként a szörnyű sebnek. Ezt a kristályos arcane energiákkal teli tavat az Őrzők az Örökkévalóság Kútjának nevezték el, és később arra használták fel erejét, hogy segítse az élet kialakulását és virágzását ezen a bolygón.
Miután a sebet begyógyították, az Őrzők következő feladata az alvó titán világ-lelkének megerősítése és stabilizálása volt. Ennek érdekében Archeadas és Mimiron két Világkohót hoztak létre: az Akarat Kohóját (Forge of Wills), valamint az Eredet Kohóját (Forge of Origination). Ennek a két kohónak együtt kellett dolgoznia és az volt a feladatuk, hogy Azeroth alvó szellemét kozmikus energiákkal lássák el. Az északon elhelyezett Akarat Kohójának az volt a feladata, hogy az ébredező titán bimbózó tudatát erősítse, míg a délen elhelyezett Eredet Kohójának az volt eredetileg a célja, hogy szabályozza a mély föld ritmusát és megerősítse a világ-lélek alakját.
A két Kohó működésbe lépett. Odyn – akit a Titánok hősies erőfeszítéseiért a Prime Designate, vagyis Elsődleges Kiválasztott címmel tiszteltek meg – északon vigyázta az Akarat Kohóját, amely köré hatalmas hegyeket emeltek, amelyek ma a Storm Peaks (Viharcsúcsok) néven ismert. Emellett itt volt Yogg-Saron börtöne is, amire vigyáznia kellett az őrzőknek. Emiatt egy egész komplexumot, az Ulduart építették fel a Titán-koholtak.
Az Akarat Kohójának azonban volt még egy funkciója: képes volt kiszívni Azeroth élet-esszenciáját, amelynek segítségével formát és életet tudtak lehelni a kőbe és a fémbe, mégpedig nem csupán óriások, hanem más lények formájában is. Ez az új generációja a Titán-koholtaknak nagy segítségére volt az Őrzőknek Azeroth rendezése során.
Highkeeper Ra, az Őrzők vezetője vállalta a feladatot, hogy az Eredet Kohójával délre tartson számos faj kíséretében: ott voltak az óriások, a macskaszerű tol’virok és a rettenthetetlen moguk. Ra volt az, aki délen felfedezte Y’Shaarj maradványait és azt, hogy ez mennyi gonoszsággal hatja át a kontinens déli részét. A legnagyobb ilyen maradvány Y’Shaarj jeges szíve volt, amelyet jobbnak látott Ra elzárni egy földalatti barlangban, mivel úgy gondolta, hogy a szív tanulmányozásával jobban megérthetik majd az Old Godokat és gonosz természetüket. Ra a mogukat bízta meg a szív felügyeletével, amelyet a Vault of Y’Shaarj nevű helyen temetett el.
Ezután Ra nyugatnak haladt, ahol kísérőivel együtt letelepítették az Eredet Kohóját., amely köré egy egész erődrendszert építettek, amelyet Uldumnak neveztek el. Az Eredet Kohója szintén kettős célt szolgált, hiszen a világ formálása és gyógyítása mellett az is a feladata volt, hogy amennyiben Azeroth élővilága a rontás áldozata lesz, úgy ez a gép törölt volna el minden életet a bolygó felszínéről, hogy utána tiszta lappal kezdje újra a teremtést. Ra megparancsolta a tol’viroknak és az Anubisath óriásoknak, hogy mostantól örök időkig felügyeljék a Kohó működését. Őmaga szolgáival együtt tovább haladt észak-nyugat felé, oda, ahova C’Thunt bezárták. Ra az itteni bötön köré is egy egész komplexumot épített, amely aztán Ahn’Qiraj hatalmas erődje lett. Miután ezt a börtönt is a Titán-koholtak gondjaira bízta, Ra a továbbiakban a világ déli felét járkálta folyamatosan, hogy felügyelje az általa megbízott Titán-Koholtak munkáját és azt, hogy ellátják a rájuk bízott feladatot.
Azeroth rendezése
Az ikerkohók működésével az őrzők tovább folytathatták az élet elrendezését Azerothon. Az Akarat Kohójának segítségével olyan új fajokat hoztak létre, mint az earthenek, a mechagnómok, a moguk, a vrykulok és a tol’virok, akik védelmező szerepet töltöttek be, illetve a hatalmas kő- és tenger-óriásokat. A Pantheon csodás ereklyékkel segítette az őrzők munkáját: ezek voltak a Teremtés Oszlopai, vagyis a Pillars of Creation. Miután az őrzők végeztek feladatukkal, ezek a fonots varázstárgyak elvesztek és Azeroth teljes területén szétszóródtak.
Ahogy Azeroth felszínét átformálták a Titán-Koholtak segítségével, és a felszínt kialakították azzal, hogy hegyeket és tengereket támasztottak, Freya Őrző elkezdte szerves élettel megtölteni ezt a világot. Ennek érdekében létrehozta az Emerald Dreamet, vagyis a Smaragd Álmot – ami más források szerint valójában már korábban is létezett, és ez az albó világ-lélek álma –, amely szellemekkel és természeti mágiával átszőtt hely volt és Azeroth tükörképének felelt meg. Ez a szürreális hely segített az élet kialakításában, elsősorban azokon a helyeken, ahol az Örökkévalóság Kútjának energiái összpontosultak. Ezek a helyek aztán igazi kísérleti laboratóriumként funkcionáltak Freya számára, és igazán sokszínű állat- és növényvilágot tudott kialakítani. Ezeket a helyeket aztán később Un’Goro Crater, Sholazar Basin és Vale of Eternal Blossom (Örök Virágzás Völgye) néven ismertük meg.
Freya legkedvesebb teremtményei a természetből született Wild Godok, vagyis Azeroth Vad Istenei voltak, akiket aztán Ősök, loák és August Celestialok néven váltak ismertté a halandó népek előtt. Freya csodálta és gondosan óvta ezeket a csodálatos lényeket, akik leginkább a hatalmas erdőségekkel teli hegyormot, Mount Hyjalt, vagyis a Hyjal hegyet kedvelték. Ezen a hegyormon kötötte aztán Freya a Vad Istenek a Smaragd Álomhoz, így azok az egészséget és a vitalitást jelentették egész Azeroth számára.
Freya munkássága mellett azonban Azeroth ősi elementáljaiból is új fajok születtek meg a titán-koholtaktól függetlenül. Az Elemi Síkról elszabadult elementál darabkák égtelen haraggal viseltettek börtönőreik iránt és haragjukban lassan húsvér lényekké változtak, mint például a proto-sárkányok.
Miután Azeroth fő kontinensének alakját és életét stabilizálták, az alkonyi fényekben a Titán-Koholtak megcsodálták művüket és ezt az ősi kontinenst Kalimdornak, az Örök Csillagfény Földjének nevezték el.
A Titánok távozása
A Pantheon tagjai végignézték a Titán-Koholtak munkáját. Elégedettek voltak erőfeszítéseikkel és úgy gondolták, hogy a még szunnyadó világ-lélek igazán gondos kezek között van, ezért úgy érezték, ideje távozniuk a Nagy Túlnanni Sötétségbe (Great Dark Beyond). Azeroth felfedezése ugyanis újult erővel töltötte meg őket, és bízni kezdtek abban, hogy Azeroth-hoz hasonlóan más apró bolygók is rejthetnek világ-lelkeket a végtelen univerzumban.
Az Őrzők sajnálták, amiért mestereik elhagyják őket, ugyanakkor tele voltak büszkeséggel, amiért a Pantheon az ő gondjaikra merte bízni ezt a hatalmas világ-lelket. Hogy megemlékezzenek a Titánok távozásáról, Loken és Mimiron egy egész ereklye-készletet készített, Norgannon Lemezeit (Discs of Norgannon), amelyek Azeroth történelmét fogják elmesélni. Így, ha egy nap készítőik mégis visszatérnének, lenne számukra egy írás arról, hogy mi minden történt távollétükben.
Mielőtt még eltávoztak volna, Aman’Thul Azerothot is egy constellar, Algalon gondjaira bízta, aki az egyik leghatalmasabb megfigyelője volt a világoknak. A Titánok ugyanis nagyon aggódtak Azeroth épségéért és azért, hogy tervük bevált-e és sikerül megfékezniük az Old Godok hatását egy szunnyadó világ-lelken. Ha ez mégsem sikerülne és Azeroth a romlás útjára lépne, akkor Algalon beindíthatja a folyamatot, amivel működésbe lép az Eredet Kohójának azon funkciója, amellyel minden életet eltörölne a világ felszínéről.
Ezel a Pantheon búcsút intett a Titán-koholtaknak és eltűntek a csillagok között. A maguk részéről mindent megtettek annak érdekében, hogy meggyógyítsák Azerothot és biztosítsák a világ-lélek számára a környezetet, amelyben felébredhet. Most már nem maradt más hátra, csak a várakozás – és a reménykedés, hogy a világ-lélek valóban egy nap felébred.
Add hozzá kedvenceidhez
Uhh hát ez hatalmas volt! köszi 😀
Élvezetes írás, de a titán őrzőkkel kapcsolatban nekem is hasonló az érzésem, mint amivel az alábbi fórum kezd. Valahogy nem igazán látják el a „funkciójukat” Azeroth megvédése tekintetében.
http://us.battle.net/wow/en/forum/topic/16490629266
Az őrzőkről még egy írás lesz, abban kiderül, hogy ez miért is van így. Spoiler: nem lesz egy pozitív sztori.
Na azt az írást nagyon várom akkor, mert nekem ködös, hogy ha a Sárkány Aspektusok (némi jelenkori kilengéstől eltekintve) aktívan védték a bolygót, Azeroth Vad Istenei is többé-kevésbé ott voltak a védői oldalon Azeroth minden megtámadásakor, akkor miért pont az őrzők váltak passzív szemlélőkké minden konfliktus alatt. Persze Tyr cselekedett Loken árulása kapcsán, de a többi őrző csak „bambán” végignézte a Tyr-Loken viszályt.
És akkor hol van Elún? Meg eddig úgy tudtam h a Kalimdor a kaldoreiböl származik. Akkor a Darnassian nyelv honnn van?
Annyit előzetesen, hogy Elune mondta el az éjelfeknek, hogy ezt a kontinenst Kalimdornak hívják.
Köszi. 😀 Akkor megnyugodtam. 🙂
Uhh hát ez hatalmas volt! köszi 😀
És akkor hol van Elún? Meg eddig úgy tudtam h a Kalimdor a kaldoreiböl származik. Akkor a Darnassian nyelv honnn van?
Annyit előzetesen, hogy Elune mondta el az éjelfeknek, hogy ezt a kontinenst Kalimdornak hívják.
Köszi. 😀 Akkor megnyugodtam. 🙂
Élvezetes írás, de a titán őrzőkkel kapcsolatban nekem is hasonló az érzésem, mint amivel az alábbi fórum kezd. Valahogy nem igazán látják el a „funkciójukat” Azeroth megvédése tekintetében.
http://us.battle.net/wow/en/forum/topic/16490629266
Az őrzőkről még egy írás lesz, abban kiderül, hogy ez miért is van így. Spoiler: nem lesz egy pozitív sztori.
Na azt az írást nagyon várom akkor, mert nekem ködös, hogy ha a Sárkány Aspektusok (némi jelenkori kilengéstől eltekintve) aktívan védték a bolygót, Azeroth Vad Istenei is többé-kevésbé ott voltak a védői oldalon Azeroth minden megtámadásakor, akkor miért pont az őrzők váltak passzív szemlélőkké minden konfliktus alatt. Persze Tyr cselekedett Loken árulása kapcsán, de a többi őrző csak „bambán” végignézte a Tyr-Loken viszályt.