Icebringer és Frostreaper – A Bukott Herceg pengéi

Az Icebringer és a Frostreaper előtt csak Frostmourne volt. Már a név elég ahhoz, hogy megdermedjen az élők szíve. Kevés fegyvernek volt akkora történelemformáló szerepe a modern korban, mint ennek. A Frostmourne királyok vérét ontotta és nemzeteket pusztított el. A sebek, amiket a világon ejtett, a mai napig megmaradtak.

Icebringer és Frostreaper mindig magukkal fogják hurcolni ezt a történetet, ők azonban nem fogják a Frostmourne útját követni. Ők formálják saját jövőjüket. Ahogy egy történet véget ér, ott kezdődik egy másik.

1. rész

Számos történet szól a Frostmourne-ról, de mind a Lich Kingre vezethető vissza. A Burning Legion ezt a különös lényt egyetlen célból alkotta meg: hogy elterjessze az élőholt járványt Azerothon. Northrend úttalan pusztaságainak mélyén kezdett hozzá ehhez a sötét feladathoz a Lich King. Árnyékként kúszott befolyása végig a világon, és számos halandó elmét vett rá arra, hogy az élőholtak ügynökeiként szolgálják őt.

A Lich King emellett másvilági ereklyék birtokában volt, hogy elérhesse célját. Az egyik közülük a démonok kovácsolta rúnapenge, a Frostmourne volt. A fegyver képes volt áldozatai lelkét elnyelni, szellemüket bebörtönözni a pengébe. Ezenkívül az élőt tudattalan élőholt szolgákká tudta átformálni. De ahhoz, hogy ezekhez a rendkívüli erőkhöz hozzájuthasson, a Lich Kingnek szüksége volt egy halandó bábra, aki a Frostmourne-t viselhette.

És a fiatal ember herceg, Arthas Menethil személyében meg is találja majd ezt a bábot.

2. rész

Lordaeron volt az első régió, amelyet leterített az élőholtak járványa. A csapás egész családokat és falvakat ért el, miközben keresztültört az emberek királyságán. Az áldozatok a halálban sem leltek békére. Felkeltek sírjukból mint a Scourge-nek nevezett tudattalan élőholt teremtmények.

Arthas Menethil herceg megesküdött, hogy megállítja ezeket a szörnyűségeket bármi áron. Egyre szélsőségesebb és túlzóbb intézkedéseket tett, hogy elérje ezt a célt. Végül, legközelebbi szövetségesei óhajával szemben hajóra szállt, hogy egy kockázatos küldetés során megkeresse a járvány forrását Northrenden.

Ott a végzet a Frostmourne-hoz vezette. Habár Arthas tudta, hogy a rúnapenge el van átkozva, úgy hitte, jó célokra tudja majd használni annak erejét. Tévedett. Miután felvette a Frostmourne-t, Arthas alulmaradt a Lich King vasakaratával szemben. A herceg elméje megbomlott, és a rúnapenge a lelkéből lakmározott.

Ő lett a Lich King első death knight-ja (halállovag).

3. rész

Captain Falricnak, Arthas Menethil herceg királyi testőrének naplójából:

„Van valami nyugtalanító a Frostmourne-ban. Valami hideg szorítja össze a szívemet, valahányszor a fegyver közelében vagyok. De nem tudom letagadni erejét. Senki sem tudja. Nem, ezután az utolsó csata után.

Arthas Mal’Ganisnak, annak az istentelen teremtménynek az erődjébe vezetett minket. Alig tudtunk lépést tartani a herceggel. Úgy tűnt, soha nem fárad el. Sose fél. Azzal a furcsa pengével a kezében, keresztül vágott az élőholtakon. Még Mal’Ganisnak sem volt esélye a herceggel szemben.

Nagyszerű győzelem, de nem vagyok ünneplős hangulatban. Arthas mostanában meglehetősen furcsán viselkedik. A csata után eltűnt a jeges pusztákban. Nem tudom megmondani, miért. Hamarosan elindulok, hogy megkeressem őt.”

4. rész

A Lordaeron bukása és Eastweald leigázása című könyv 3. fejezetéből, amelyet Archesonus királyi történész írt:

„Arthas herceget hősként fogadták, miután visszatért Northrendről. Zúgtak a harangok, miközben Lordaeron polgárai ünnepelték szeretett hercegüket. Senki sem tudta, hogy lelkét odaadta a Frostmourne-nak. Senki se tudta, hogy Northrenden a saját katonáit ölette meg, hogy aztán élőholttá változtassa őket.

A főváros tróntermében Arthas letérdelt apja és hűbérura, II. Terenas király előtt. A viszontlátás örömünnepének kellett volna lennie, de tragédiába torkollott.

A herceg apja szívébe mélyesztette a Frostmourne-t. A penge kiszívta Terenas lelkét, ahogyan majd még sok másét is. Az elátkozott fegyver egyetlen csapásával Arthas többet pusztított el, mint egy királyt. Egy egész nemzetet tett tönkre. Egész Lordaeron hamarosan a sötét herceg és az ő Scourge-ének áldozata lett.”

5. rész

Ahogy Arthas és a Scourge végigsöpört Lordaeronon, az élőket pánik kerítette hatalmába. Habár sokan megadták magukat a kétségbeesésnek, jó páran a szentnek tekintett paladinokhoz fordultak megváltásért. Uther the Lightbringer (Uther, a Fényhozó) volt a legnagyobb ezek között a tisztességes harcosok között. Ha valakiben meg volt az erő, hogy megállítsa a bukott herceget, ő volt az.

Andorhal városában a két férfi találkozott egymással a csatában, amely eldönthette Lordaeron sorsát. A Frostmourne összecsapott Uther legendás Hammer of the Lightbringerjével (a Fényhozó Pörölye). Mindkét fegyver csapása egymással küzdő energiák záporát zúdította. Ez a Fény és a sötétség, az élet és a halál közötti küzdelem volt.

A halál győzedelmeskedett. Frostmourne áttört Uther díszes páncélján és elnyelte erényes lelkét. És ezzel Arthas kiiktatta az utolsó reménysugarat is, amely Lordaeron embereiben maradt.

6. rész

A Frostmourne áldozatainak listája hosszú. Szinte mindenki, akit a rúnapenge ölt meg, ugyanazt a sötét végzetet szenvedte el. A fegyver törött lelkükből lakmározott, és bezárta őket magába.

Sylvanas Windrunner Ranger-General (Íjász-Parancsnok) kivétel volt. Amikor a Scourge megtámadta Quel’Thalas királyságát, a nő tüzes ellenállást irányított. Briliáns taktikája lépten-nyomon akadályozta Arthast és az ő szentségtelen seregét. Sylvanas egy igazi hős bátorságával és erényeivel harcolt.

Amikor végül Sylvanas is elesett a csatában, nem kapta meg azt a hősi halált, amit megérdemelt volna. Arthas megbüntette az íjász-parancsnokot konok ellenállásáért. A Frostmourne segítségével elszakította Sylvanas lelkét a testéről, aztán szellemét egy testetlen banshee-vé (Sikoltószellem) változtatta.

7. rész

A high elf király, Anasterian Sunstrider halála Magister Hathorei elbeszélése szerint:

„Az a veszett kutya, Arthas, egyetlen ok miatt jött Quel’Thalasba: hogy ellopja dicsőséges Sunwellünk (Napkút) erejét. Mindent megtettünk, hogy megállítsuk őt. Mindent. Arthas és őrült serege mégis tovább menetelt.

Azokban a végső pillanatokban tűnt fel nagyszerű királyunk, Anasterian. A legendás pengét, a Felo’melornt viselte. Élő és holt egyaránt megállt, hogy végignézzék, ahogy Anasterian megküzd Arthas-szal.

Habár már idős volt, királyom tartotta magát. Arthast egészen a képességei határáig nyomta. De még Felo’melorn se vehette fel a harcot a Frostmourne-nal. Arthas kettévágta Anasterian ősi pengéjét. Aztán, egyetlen kíméletlen csapással a death knight nekirontott királyomnak.

Tovább akartam harcolni, de szívem mélyén tudtam, hogy mindennek vége. Mindenki tudta.”

8. rész

Még a hatalmas Sapphiron sem volt biztonságban Frostmourne harapásától. Ez a bölcs kék sárkány az arcane mágia mestere volt, és életében fajtájának egyik legkiválóbbja volt. Számtalan koron át, ő és hűséges sárkány-szolgái álltak őrt egy különleges relikviákból álló kincslelet felett Northrenden.

A relikviák miatt figyelt fel Sapphironra Arthas. A death knight és Scourge szolgái megtámadták a sárkány lakhelyét, hogy elcsenhessék a kincseket. Az ezt követő csata legendává vált.

Sapphiron és sárkány társai arcane erejük teljes haragját Arthasra zúdították, de ő nem volt hajlandó megválni szerzeményeitől. A death knight végül felülemelkedett ősi ellenségein, és egyesével ölte meg őket a Frostmourne erejét hívva segítségül. Aztán Arthas élőholt frost wyrmmé változtatta Sapphiront.

Új formájában Sapphiron a Scourge egyik legfélelmetesebb fegyverévé vált.

9. rész

Kevesen vannak, akik harcoltak Arthas-szal, és aztán élőként mesélhettek róla, de a démonvadász Illidan Stormrage köztük van.

Háta mögött egy erős sereggel Illidan átviharzott Northrenden, hogy elpusztítsa a Lich Kinget. Átverekedte magát ónos esőn és havon az Icecrown Citadel, a Scourge fagyott fővárosa felé. Miután végül elérte úticélját, Illidan szembetalálta magát az utat elálló Arthas-szal és élőholt barikádjával.

Ahogy élők és holtak egymással háborúztak, Illidan és Arthas külön csatában viaskodtak.

A hatalmas Warglaives of Azzinoth-tal felfegyverkezve Illidan minden oldalról megrohamozta a death knightot. Pengéik széttörték a jeget és megremegtették a Lich King citadelláját. Habár a küzdelem kiegyenlített volt, mégis Arthas került előnybe. Frostmourne belemélyedt Illidan húsába, és majdnem megölte őt.

A démonvadász aztán élve elmenekült, de sebe soha többé nem gyógyult be igazán. Évekkel később is fájt Frostmourne jeges érintésétől.

10. rész

Miután Illidant legyőzte és seregét szétverte, Arthas megtette az utolsó lépést is, hogy megpecsételje kárhozatát. Eggyé vált a Lich Kinggel, szelleme és lelke egyesült a hatalmas kísérteties lénnyel. Abban a pillanatban Arthas, a death knight nem volt többé. Magának a halálnak a megtestesítőjévé vált.

Arthas legyőzte összes ellenfelét, és most ereje villámgyorsan sokszorozódott meg. Úgy tűnt, hogy senki sem tud szembeszállni ezzel az új Lich Kinggel, azonban volt valaki, aki igen. Tirion Fordringnek hívták, és egy szent pengét viselt oldalán, amit Ashbringerként ismertek.

A Light’s Hope Chapelért folyó második csata során Tirion szembeszállt Arthas-szal, és megmutatta a világnak, hogy ő sem legyőzhetetlen. Az Ashbringer egyetlen hatalmas csapásával meghátrálásra kényszerítette a Scourge urát.

Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a Frostmourne összecsapott az Ashbringerrel. Amikor a két penge ismét találkozott, csupán egyikőjük maradt ép.

11. rész

Egyetlen király sem uralkodhat örökké. Az Icecrown Citadel tetején Arthas is megtanulta ezt a leckét.

Azért, hogy elpusztítsák a Lich Kinget és Scourge-öt egyszer és mindenkorra, Azeroth nemzetei egy masszív hadjáratot indítottak Northrendre. A véres háború az Icecrown Citadel belsejében folyó ostromban csúcsosodott ki. Az Ashbringerrel felfegyverkezve Tirion Fordring vezette a világ legnagyobb bajnokai közül kiválasztottakat az erőd mélyébe.

Az ezt követő féktelen támadásban Tirion újra harc közben találkozott Arthas-szal. Az Ashbringer a Frostmourne-nak feszült, az acél metsző téli szélként sűvített. Egyetlen csontrázó támadással Tirion megtette azt, amir oly sok nagyszerű hős nem tudott. Összetörte a Frostmourne-t. Véget vetett Arthas uralmának.

A Frostmourne összetörése szabadjára engedte a sok lelket, amely a rúnapenge foglya volt. Emellett kiszabadította Arthast is a kard uralma alól. Tirion Fordring szerint a bukott herceg utolsó szavai a következők voltak:

„Csak… sötétséget látok… magam előtt…”

Add hozzá kedvenceidhez