Titanstrike – a Beast Master hunterek fegyvere
A briliáns őrző, Mimiron számos lőfegyvert készített, de Titanstrike volt teljesítményének megkoronázása. Ez volt az első puskája, és úgy tervezte, hogy képes legyen a viharok nyers haragját hasznosítani.
Mimiron a fegyvert jó barátjának, Thorim Őrzőnek adta, hogy a harcokban használja. Thorim legendás harcos volt, aki évezte a vadászatot, és nagy gonddal és képességgel viselte Titanstrike-ot. Egyetlen fenevad, lett légyen bármilyen hatalmas is, sem volt képes ellenállni a puska robbanó erejének.
Benned Titanstrike olyan valakire bukkant, aki méltó arra, hogy Thorim örökségét tovább vigye.
Vadássz bölcsen. Célozz jól.
1. rész
Titanstrike-ot nem halandó elme, és nem halandó kéz alkotta meg. A puska eredete egy Mimiron nevű jókedvű lényhez vezethető vissza. Az őrzők egyike volt, akik olyan nemes lények voltak, akik háborúztak az Old Godokkal és az átkozott lényeket bebörtönözték a föld alá.
Mimiron néhány őrző társa képes volt a viharok haragját viselni. Mások hatalmas harcosok voltak. Mimiron ereje nem fizikai, hanem szellemi volt. Intelligenciája és kreativitása páratlan volt.
Mimiron éjjel-nappal egyedi mechanizmusokat bütykölt. Különösen szeretett olyan fegyvereket kikísérletezni, amelyeket az őrzők és szolgáik Azeroth védelme érdekében használhattak. Amikor az earthenek azt javasolták Mimironnak, hogy készítsen valami olyat, amivel távolról is lecsaphatnak az ellenségre, az őrző ennek a kihívásnak szentelte magát.
Nem sokkal később kifejlesztette a történelem első lőfegyverét, a Titanstrike néven ismert puskát.
2. rész
Mimiron találmányai ritkán működtek úgy, ahogy azt eltervezte. Vagy legalábbis nem elsőre. Magáénak érezte a próba és hiba folyamatát, gyakran hűséges szolgái, az óraműként működő mechagnómok kárára.
Miközben a Titanstrike egyik korai verzióját tesztelte, Mimiron műhelye egy részét felégette, és több mint egy tucat mechagnómot rongált meg. Az őrző elég sokat tanult a katasztrófából. Miután megjavította megsérült szolgáit, Mimiron finom-hangolta Titanstrike-ot. A következő prototípust egy viharos hegycsúcsra vitte, egy kihalt helyre, ahol senki se fog megsérülni, ha a fegyver félresikerülne.
3. rész
Mimiron azon döntése, hogy egy hegycsúcson teszteli a Titanstrike-ot, katasztrofálisnak, ugyanakkor megvilágítónak is bizonyult. A fegyvernek egy olyan új verzióját kovácsolta, amely egy ritka fémötvözet keverékét tartalmazta, amely akaratlanul is magához vonzotta az elektromosságot. Amikor Mimiron tüzelt a fegyverrel, egy villám csapott le egy viharfelhőből, és két darabra törte a Titanstrike-ot.
Mimiron nem volt se haragos, se csalódott. Elragadtatott lett. A baleset adott neki egy ötletet. Az őrző összerakta Titanstrike-ot, és elkezdte kihasználni annak kapcsolatát az elemekkel.
A viharok erejével ötvözte.
4. rész
A Vihartolvajok 4. fejezetéből, amelyet Evelyna történész írt:
„Mimironnak segítségre volt szükségre, hogy a Titanstrike-ról szőtt elképzelését valóra váltsa. Thorim őrzőre volt szüksége.
Thorim parancsolt az égbe zárt ropogó erők felett. Otthona, a Viharok Temploma a mennydörgés és villámlás csatornájaként működött. Ezt tűnt a legalkalmasabb üllőnek ahhoz, hogy újrakovácsolják a Titanstrike-ot.
Egy nap, miközben egy dühös szélvihar söpört végig a templomon, a két őrző munkához látott. Thorim lebirkózta a szelet és a villámlást, amíg nem engedelmeskedtek akaratának. Összegyűjtött e a vihart, és annak minden erejét egyetlen energia-gömbbe sűrítette, amit Thundersparknak (Villámszikra) hívtak, aztán azt az ő templomához kötötte.
Mimiron készen állt. A Thundersparkot a Titanstrike-ba csatornázta be. Villámlás rázta meg a templomot, mielőtt még az őrző bezárhatta volna a haraggal teli vihart a puskába.”
5. rész
A Villámtolvajok 11. fejezetéből, amelyet Evelyna történész írt:
„Az eartheneknek van egy legendájuk, amely arról az időről szól, amikor „megőrült az ég”. Úgy mondják, hogy mennydörgés csapott le az egekből Azeroth távoli sarkaiba heteken át vég nélkül. A legtöbb őrző azt gondolta, hogy valami szörnyűség történt, hogy maga az ég tört meg. De Mimiront nem érdekelték a zajok.
Loken vezetésével több őrző is követte a mennydörgő hangot a világon át. Végül egy távoli délen található szigeten találták meg a forrását, ahol egy szörnyűséges devilsaur és más pikkelyes lények éltek. Ott találtak rá az őrzők Thorimra és az ő két worgjára, Hatira és Skollra, amint éppen vadásztak.
Loken az őrzőhöz sietett, hogy figyelmeztesse őt az ég nyugtalanságára. Ekkor jött rá arra, hogy maga Thorim volt a felelős érte.
Thorim nem sokkal elkészülte után megkapta Titanstrike-ot Mimirontól, és egy percig sem habozott, hogy kipróbálja kedvenc vadászterületén. Saját energiái kibővítették a puska robbanó erejét. Valahányszor tüzelt, villám csapott le az egekből és rengett végig a világon.”
6. rész
A Villámtolvajok 20. fejezetéből, amelyet Evelyna történész írt:
„Az egyetlen bestia, amely el tudott menekülni Thorimtól és worgjaitól a nagy vadászatuk során, egy óriási jormungar worm volt. A teremtmény, amelyet fehér kövekből álló vastag páncél borított, volt a valaha élt legnagyobb példány fajtájából.
Amikor Thorim felfedezte a wormot, azonnal célba vette Titanstrike-kal. Az első lövés megrepesztette a jormungar kőpikkelyét. Mielőtt azonban újra lőhetett volna, prédája előretört és kiütötte Titanstrike-ot a kezéből. Thorim puszta ökleivel püfölte a wormot, és visszakényszerítette föld alatti barlangjába.
Ezzel kezdetét vette egy évtizedeken át tartó vadászat. Thorim és a worgjai a jormungar egész északon át üldözték, és valahányszor felbukkant a felszínen, megküzdöttek vele. A szörnyeteggel vívott utolsó összecsapása alkalmával az őrzőnek sikerült bevinnie egy lövést a pikkelyek közé. A jormungar elmenekült, és soha többé nem látták.”
7. rész
Az árulás végül megtörte az őrzők egységét. Legtöbbjüket Ulduarban lévő erődjeikben börtönözték be. Thorim mély depresszióba süllyedt és a Viharok Templomába zárkózott be. Még a vadászat sem tette már boldoggá, és a Titanstrike-ot elraktározta otthonában.
Ahogy az évek teltek, az őrzők szolgái benépesítették a jeges északot. A vrykulok klánokba rendeződtek, és uralni akarták a vidéket.
Egy Volund nevű harcos még ennél is többet akart. Arról álmodott, hogy az összes vrykul felett fog uralkodni. Ehhez olyan hatalmas erővel rendelkező gépezetek és fegyverek után kutatott, amelyet az őrzők alkottak meg. Volund utazásai során eljutott egy magányos mechagnómhoz. A vrykul a védekezésképtelen óramű teremtményt foglyul ejtette, és arra kényszerítette, hogy adjon ki neki információkat Mimiron találmányairól.
A mechagnómtól szerzett tudomást Volund Titanstrike-ról és annak lelőhelyéről.
8. rész
Loken árulását követően Thorim elzárta magát a Viharok Templomába. Gyakran sodródott görcsös álmok küzdelmeibe éveken át egyfolytában, miközben Hati és Skoll kedvük szerint járhatták a vadont.
Volund az egyik ilyen alvási periódusra várt, hogy ellopja Titanstrike-ot. Tőrbe csalt egy hatalmas proto-sárkányt, és arra használta a vadat, hogy felérjen a Viharok Templomába. Thorim orra alatt a vakmerő vrykul elcsente Titanstrike-ot, majd elmenekült az őrző otthonából.
Miután Thorim felébredt és felfedezte, hogy a Titanstrike hiányzik, maga mellé szólította Hatit és Skollt. A worgok és mesterük megtalálták Volund nyomát, és elviharoztak utána. A vrykulnak alig sikerült üldözői előtt maradnia egy lépéssel, de tudta, hogy ezt nem tudja örökké megtenni. Thorim és worgjai legendás vadászok voltak. Végül le fogják vadászni Volundot és megbüntetik őt.
Elfogott mechagnómjával és az általa felfedezett relikviákkal együtt Volund elmenekült északról. Messze délre utazott, egy olyan földre, amelyről csak mendemondákat hallott – egy földről, amit Stormheimként ismert.
9. rész
A Hamis Őrző 3. fejezetéből, amit Llore történész írt:
„Volund kérkedett a hatalmával, és azt követelte, hogy Stormheim vrykuljai kövessék a parancsait. Természetesen ők nem engedelmeskedtek. Egyelőre. Néhány vrykul előrelépett, hogy elhallgattassák az arrogáns jövevényt. Volund mindegyiket letaglózta a Titanstrike-kal, valamennyi lövés úgy hallatszott, mint egy óriás lépése.
Amikor a vrykulok megtapasztalták Volund erejét, teljesen lenyűgözte őket. Az őrzők erejével rendelkezett, és ezért úgy hitték, hogy biztosan kiérdemelte a mitikus lények tiszteletét.
Volund hadúrnak nyilvánította magát, és a saját zászlaja alatt gyűjtötte össze Stormheim harcosait. Seregével együtt elindult Stormheimből, hogy elfoglalják a környező földeket a vrykulok dicsőségére.”
10. rész
A Hamis Őrző 7. fejezetéből, amelyet Llore történész írt:
„Volund hadúrnak megvolt létszámban és fegyverzetben is az ereje ahhoz, hogy térdre kényszerítse a környező földeket. Ami hiányzott neki, az az egység volt.
Ahogy a vrykul seregek a hatalmas drogbarok ellen háborúztak Stormheim mellett, Volund gyanakodni kezdett a követőire. Azt hitte, hogy a meggyilkolását tervezik, hogy maguknak szerezhessék meg Titanstrike-ot. Végülis, ha ő ezt egy őrzőtől lopta el, biztos, hogy valaki képes ellopni tőle is.
Volund paranoiája oda vezetett, hogy megkínozta és kivégezte számos szövetségesét. A vrykul katonák nagy része otthagyta a megőrült hadurat, és egykor páratlan serege szétesett.”
11. rész
Sok évvel később, Volund a halála közeledtével utasította foglyul ejtett mechagnómját és pár megmaradt vrykul követőjét, hogy temessék melléje Titanstrike-ot. A hadúr az őrzők által kidolgozott fegyvert, amit ellopott, védőpajzsként használta, hogy távol tartsa sírjától a rablókat. Még halálában sem engedte meg Volund senkinek, hogy megérintse az ő szeretett puskáját.
Szerencsére Titanstrike nem maradt a leendő világhódító mellett örökre. A puskát nem azért alkották, hogy terrorizáljon, vagy uralkodjon; azért hozták létre, hogy megvédje Azerothot.
Most, hogy újra megszerezték, Mimiron mesterműve beteljesítheti eredeti célját. Odacsap, ahol sötétség uralkodik, és villámló durranása előre jelzi majd mindazok halálát, akik a világot vagy annak lakóit fenyegetik.
Titanstrike megszerzése
Beastmaster volt a vadász, és most a Burning Legion ellen kellett harcolnia. Vadászként egy eddig általa nem ismert, de amúgy régóta létező szervezet, az Unseen Path tagjai keresték meg őt, hogy csatlakozna-e hozzájuk, és ők is segíteni fognak neki. Az általa még Kharanosból ismert Grif Wildheart például elmondta, hogy Brann Bronzebearddel együtt egy vrykul hadúr sírját készülnek feltárni, aki állítólag ellopott egy Titanstrike nevű puskát, ami a viharok erejével van ötvözve.
A vadász Stormheimbe utazott, a Shield’s Rest sírhoz, ahol Griffel és egy vrykullal találkozott.
– Brann nemrég mutatta be nekem Prustagát – mutatott Griff a vrykulra. – Barátkozni egy vrykullal… ez a törp valóban ért a szavakhoz. Úgy tűnik, hogy Prust legalább annyira ki akarja innét zavarni a Légiót, mint mi. Éjt nappallá téve dolgozott azon, hogy megtalálja ezt a sírt!
– Engem nem érdekel a barátság, puha-szívű – szólalt meg meglehetősen arrogánsan a vrykul. – De amíg ez itt segít, hogy beléphessünk a sírba, addig megtűröm őket.
– A gond az – folytatta Grif –, hogy úgy tűnik, valaki bolondok kifosztották a sírt, és felbolygattak mindenféle szellemeket.
Ekkor egy hatalmas vrykul kiáltása hallatszott: – Tolvaj… Mohó…Beszennyező! Tolvaj! Mohó!
– Csendesedjél! – kiabált rá Grif. – Jó célból keressük a puskádat, szellemecske!
– Elég a beszédből. Menjünk! – utasította őket Prustaga.
Ezzel beléptek az Ősi Vrykul Királyok sírjába. Már csak Volund hadúr sírját kellett megtalálniuk. A vadász és Grif segítettek Prustagának kinyitni az ajtót Volund sírjához, amelyet aztán alaposan körüljártak, a Titanstrike nyomai után kutatva.
– Magni szakállára, Volundnak aztán volt ízlése a titán relikviákhoz! – kiáltott Grif, szétnézve a terem tartalmán. – Nézzétek csak – egy mechagnóm! Brann elmondott mindent róluk. Lehet, hogy segít nekünk megtalálni Titanstrike-ot. Na lássuk… dugd ezt be ide… indítsd újra a hajtóművet…
– XR9-47 távjelző vizsgáló egység aktív – szólalt meg a mechagnóm. – A rendszer státusza: sérült. Újraindítás. Kérem álljanak készenlétben. Rendszerstátusz. Funkcionál. Újraszórni parancsokat a készítő konzoljára.
– Készítő? – kiáltott fel Grif. – Ó… kérlek, hadd ne legyen ő…
De ekkor Mimiron képe tűnt fel előttük.
– Bronzebeard, te vagy az? – kérdezte az őrző a törptől. – A feljegyzéseim szerint ez az egység évezredeken át inaktív volt, és nemrég lopták el a laboratóriumomból.
– Utoljára mondom el, nem vagyok Brann! – magyarázta Grif Wildheart.
– Hol van a Titanstrike? – kérdezte Prustaga, aki szemmel láthatóan kezdte elveszteni türelmét.
– Itt van a puska? – érdeklődött lelkesen Mimiron. – Igazán különös! Lássuk csak, most érkezik a telemetria… a Broken Isles… vrykul sír… igen, igen, ennek kezd értelme lenni. Ó csillagaim, igen, ez az! A fedél egy bizonyos frekvenciára van hangolva, tehát csak át kell alakítanom a jelet így, és… Itt is van! Tényleg itt van!
De ekkor Volund hadúr szelleme tűnt fel, hogy megakadályozza őket abban, hogy megszerezzék Titanstrike-ot. Végül együttes erővel legyőzték a szellemet, és végre megszerezhették Titanstrike-ot.
– Jól játszottátok a szerepeteket! – kiáltott Prustaga, és Grifet a vadásszal együtt elszédítette, hogy elfuthasson a Titanstrike-kal. – Ennek a fegyvernek a szíve az istenek haragját fogja megadni számomra. Northrend vrykuljai követnek majd engem a dicsőséges csatába – mondta és elfutott.
– Nem jó, egyáltalán nem jó – jegyezte meg Mimiron képe. – Mindkettőtöknek találkoznia kellene velem a műhelyemben, Ulduarban azonnal. Ezt meg kell oldanunk.
Egy, a sírban talált teleportációs eszköz segítségével Grif és a vadász nyomban Ulduarban találták magukat.
– Kiváló, épségben átértetek! – örült nekik Mimiron. – Évek óta tesztelni akartam már ezeket a teleportálókat. Most készítem a diagnosztizáló rendszert… igazán epikus küzdelmet vívtatok azzal a vrykullal. A tolvaj előre láthatta ezt, ha engem kérdeztek. Itt is van! Éppen időben.
Mimiron műhelyében a vadásznak és Grifnek segítenie kellett abban, hogy Mimiron analizálhassa a megkapott információkat, hogy megtalálhassák a tolvaj Prustagát. Persze Mimiron műhelyében nem mentek rendben a dolgok, és rengeteg robbanás és meghibásodás történt, amit muszáj volt megoldaniuk.
– Azt hiszem, nincs jobb alkalom a jelennél. Ez vagy megjavít mindent, vagy elpusztít minket – gondolkodott hangosan Mimiron, amivel cseppet sem biztatta Grifet és a vadászt. – Meg kell nyomnotok azt a nagy piros gombot, amire az van írva, hogy „NE NYOMD MEG EZT A GOMBOT.”
A vadász nagy levegőt vett, és megnyomta. Semmilyen robbanást nem hallottak.
– A letöltés befejeződött! – kiáltott fel Mimiron. – Kiváló munka, igazán kiváló. Igen, igen, látom. Ó. Ne, ne, ne. Nem jó. Egyáltalán nem jó.
– Mi az? – érdeklődött Grif. – Merre tart Prustaga?
– Thorim trónjához a Temple of Thunderben. Majd elmagyarázom útközben – most nincs rá időnk.
Azzal Grif és a vadász Thorimhoz siettek a Mimiron fejéből kialakított járgányon, hogy megakadályozzák, hogy Prustaga a Titanstrike-ot a titánok erejével ötvözhesse.
– Sajnálatos, hogy nem jobb körülmények között találkoztok Thorimmal. Ő maga is nagy állatbarát – állandóan a farkasairól mesél.
– Igen, jó lesz végre egy hozzánk hasonlóval együtt lenni – jegyezte meg Grif. – Még akkor is, ha egy kicsit túl magas az én ízlésemnek.
– Valóban, Bronzebeard. – Úgy tűnt, Mimiron képtelen nem összekeverni Grifet és Brannt. – Most beviszlek titeket.
A templomban hamarosan megtalálták Thorimot, aki örömmel üdvözölte őket:
– Bronzebeard, újra itt vagy! Hatinak hiányozták. Ó, és az egyik halandó, aki segített kiszabadítani minket az Old Godok szorításából! – kiáltott fel a vadász láttán, aki Ulduarban valóban felszabadította őket az alól a romlottság alól, amibe Loken mesterkedéseinek köszönhetően kerültek. – Egy pazar lakomával kell ezt megünnepelnünk.
– Ezzel még várni kell, Thorim – jegyezte meg Grif. – Egy őrült vrykul nő tart errefelé Titanstrike-kal, hogy ellopja annak erejét.
– Akkor közösen kell megölnünk őt – szólalt meg Thorim. – Gyertek csak vrykulok, és nézzetek szembe a viharok haragjával!
Ekkor egy egész hordányi vrykul jelent meg. Úgy tűnt, Prustaga sem vesztegette az idejét. Thorim, Grif és a vadász közösen egyik vrykult a másik után ölték meg, míg végül Prustagával álltak szemben.
– Prust a trón felé tart! – kiáltott fel Grif. – Meg kell állítanunk őt!
– Legyetek tanúi dicsőséges felemelkedésemnek! – kiáltotta Prustaga. – Igen… érzem az ereimben a készítők hatalmát.
– Légy észnél, Prust! – próbálta meggyőzni Grif. – Nem mi vagyunk az ellenséged.
– Csak egy célom volt veletek. Semmi több. Nem fogjátok megtagadni tőlem a végzetemet!
Azonban Prustaga nem kerülhette el a sorsát. Halála – köszönhetően annak, hogy sikerült megszereznie a titánok erejét – egy hatalmas robbantást eredményezett és nagyerejű energia-hullámok csapódtak ki, amelyek eltalálták Thorim szeretett worgját, Hatit is. Grif a robbanás után aggódva érdeklődött a worg felől.
– Hati életben van, de éppen hogy – válaszolt Thorim. – Úgy tűnik, magába szívta Titanstrike erejét.
– Még ha a villámló mágia teremtménye is, az én tudományom nem tud már ebbe belelépni – szólalt meg Mimiron. – Tartok attól, hogy a fegyver összes ereje hamarosan elveszik.
– Ez az! – kiáltott meg Thorim és a vadász felé fordult, akinek hősies helytállása igazán lenyűgözte őt. – Ha magadhoz tudod láncolni Hati szellemét, akkor a Titanstrike használatával lecsendesítheted a viharokat.
A vadász nagyot nézett, aztán elgondolkodott. Mindig is szeretett állatokkal együtt dolgozni, és ez sem volt másik helyzet. Óvatosan, nehogy megijessze és még nagyobb károkat okozzon, magához láncolta Hati szellemét.
– Odyn szakállára, megcsináltad! – kiáltott fel Thorim. – A mai napon megbízlak azzal, hogy viseld a Titanstrike-ot a teremtés ellenségeivel szemben, akik el akarják pusztítani ezt a világot. Hati neme szelleme örökre ebben a fegyverben lakozik. Hűséges társad lesz a ránk váró sötét időkben.
– Soha nem láttam még alkalmasabb vadászt a vadonban járni. Jó személybe helyezted a bizalmadat, Thorim.
Ezzel a vadász, oldalán a Titanstrike-kal elindult, hogy szembeszálljon az Azeroth létét fenyegető Burning Legionnel.
Add hozzá kedvenceidhez