Azerothi Históriák – Elune Könnyei

Val’sharah… a hely, ahol Malfurion Stormrage története elkezdődött. A hely, ahol a mai kor druidáinak története elkezdődött. A hely, amely a legközelebb van Azerothon az Emerald Dreamhez és a leginkább hasonlít is rá. A druidák szent helye. Cenarius otthona. A Sundering (Hasadás) után a Broken Isles (Törött Szigetek) egyike lett, ahol a titáni eredetű Pillars of Creation (Teremtés Oszlopai) egyike, a Tears of Elune (Elune könnyei) rejtőzik.

Visszatérés Val’sharah-ba

Khadgarnak szüksége van a Teremtés Oszlopaira ahhoz, hogy bezárhassa a Lángoló Légió portálját Sargeras Sírjánál. Malfurion Stormrage pedig, aki ezen a vidéken született, és itt tanult Cenarius irányítása alatt a természetről, az Emerald Dreamről és a druidizmusról, kész segítséget nyújtani abban, hogy az ősi ereklyét, a Tears of Elune-t Azeroth hősei megszerezhessék.

– Val’sharah – szólt áhítattal Malfurifon. – Minden lépés értékes emlékeket idéz ebben az erdőben. Réges-régen az első druidák úgy alakították ki ezt a területet, hogy az Emerald Dream képmása lehessen. Készülj, hős. Hamarosan az Erdők Ura előtt fogunk állni.

Azonban mielőtt még Malfurionék találkozhattak volna Cenarius-szal, egy Nyandra Springbloom nevű druida állította meg őket. Rossz híreket közölt velük: Cenarius az Emerald Dreamben járt, és most nem lehet felébreszteni. Az alvó Cenarius láttán Malfuriont rossz érzés fogta el, és furcsán ismerősnek tetszett a rontás a félisten körül. Az éjelfnek Yserára volt szüksége, de az egykori zöld sárkányaspektust csak Val’sharah három fődruidájának segítségével lehetett elérni. Ezért Malfurion a Khadgar által küldött hőst küldte el azzal, hogy hívja Lorlathilba a fődruidákat.

A Fődruidák összehívása

A Lore Fődruidáját Elothirnak hívták, és egy ősi treant volt, aki Val’sharah ősi tisztásában, Thas’talah-ban élt, ahol a természettel kommunikált, és tanítványait a gyógyítás a lore megőrzésének módjaira tanította. A hős éppen harc közben talált rá Elothirra, ugyanis tisztását egy gonosz hárpia sereg szándékozott elfoglalni Witchmother Magula vezetésével. A hárpiák egy dermesztő betegséget terjesztettek, amely idővel elpusztította a megfertőzöttet. Elothir szomorú szívvel vette tudomásul, hogy nem fognak tudni mindenkit megmenteni, ezért arra kérte a hőst, hogy idősebb tanítványait részesítse előnyben, akik az ő távollétében is képesek lesznek megvédeni a tisztást, és öljék meg Magulát. Ezután Elothir elsietett Lorlathilba, hogy segítséget nyújthasson Malfurionnak.

A Karom Fődruidáját Koda Steelclaw-nak hívták. Társaival együtt az erdő déli végében, a Sleeper’s Barrownál élt, ahol azt a szent feladatot teljesítették, hogy az Emerald Dreamet tanulmányozták, és ezen a helyen aludtak addig. Most azonban felbőszült furbolgokkal kellett szembenézniük az ébren lévőknek ahhoz, hogy felébreszthessék az alvókat. Miután sikerrel jártak, Koda Steelclaw baljóslatú szavakkal köszöntötte a számára idegen hőst:

– A Dreamet oly sok sötétség borítja… Adj egy percet, hogy összeszedjem magam. A virrasztás hosszú évei nyomot hagytak rajtam. – A hős ekkor elmondta, hogy mi járatban van. A Fődruida mély, sóhajszerű lélegzete szinte megremegtette az odút, ahol feküdtek. – Malfurion Stormrage… már évszázadok óta nem hallottam ezt a nevet. Sokunk tanára volt ő. Ha az én közreműködéseme kéri, azt nem utasíthatom vissza. Elmegyek Cenarius Tisztásához, de először a klánom többi részét kell felébresztenünk. Azonban úgy alszanak, hogy maguktól nem tudnak felébredni. Egy rejtélyes, hatalmas erő dolgozik ellenünk. Még mindig túl gyenge vagyok. Kérlek, idegen, menj és szabadítsd ki őket álmaikból. Valaki, valami azt akarja, hogy soha ne ébredjünk fel. Még mindig érzem a jelenlétüket itt az üregben. Érzem, hogy nagyerejű mágia száll fel az üreg mélyéről. Akármi is az, gyökereket von körénk álmunkban.

A hősnek sikerült az alvó druidákat felébresztenie, és az üreg mélyén megtalálta azt is, hogy ki okozta a szörnyű varázslatot: egy Morphael nevű szatír, aki közölte, hogy a szatírok már nem foglyai többé a druidáknak, és mindez csak a kezdet. Azt is elmondta, hogy a hős és társai félelmeiből fognak táplálkozni, és mindezen félelmeket élő rémálmokká fogják változtatni. Miután a hős legyőzte a szatírt, Koda Steelclaw is elindult Lorlathilba Malfurionhoz, előtte azonban megjegyezte, hogy egy pillanatra látta a szatírok vezetőjének arcát, és furcsán ismerősnek tűnt számára.

A Völgy Fődruidája Thaon Moonclaw volt, aki már az Ősök Háborúja (War of the Ancients) idején is harcolt a Lángoló Légió ellen, amikor társait egy áruló, Xandris, a Becstelen megölte miután elfogadta Xavius „ajándékát”. Habár Thaon sokáig üldözte, Xandrisnak sikerült elmenekülnie előle, és azóta nem látták a szatírt. A háború után Thaon egyike volt azoknak, akik azt szorgalmazták, hogy az összegyűjtött szatírokat öljék meg, azonban leszavazták, és a kivégzés helyett örök álmot bocsátottak rájuk Shaladrassil gyökerei alatt.

Most azonban a szatírokat valahogy felébresztették, és azonnal támadást indítottak az itt élők ellen. Ráadásul egy tízezer évvel ezelőtt ezt a környéket fertőző démon, Kagraxxis is visszatért. Thaon éktelen haragra gerjedt az otthona ellen irányuló támadás miatt, és az ideérkező hős segítségével előbb Xandrist, majd Kagraxxist is megölte.

Ezután a hős egy foglyul ejtett night elfre bukkant, akit Evelle Nightwhispernek hívtak, és aki elárulta a hősnek, hogy ki áll a rengeteg gaztett mögött ezen a szépséges helyen: nem más, mint Xavius, a Nightmare Lord (Rémálom Ura). A Nightmare Lord Val’sharah-ban van és személyesen irányítja ennek a területnek a megrontását. A hírrel azonnal Thaon Moonclaw-hoz siettek, azonban elkéstek: Xavius képmása megelőzte őket, és teljesen hatalmába kerítette a fődruidát, mielőtt a hős és Evelle segíthettek volna. Nem volt más választás, szomorú szívvel, de végezniük kellett Thaon Moonclaw-val. Ezután a hős Lorlathilba sietett, hogy elmesélje Malfurion Stormrage-nek Thaon végzetét, illetve azt, hogy pontosan ki végzett vele.

A Rémálomba vezető út

– Jó, hogy visszatértél – köszöntötte a fődruida a visszatérő hőst. – Megtanácskoztam a többi fődruidával, és arra a következtetésre jutottunk, hogy Cenarius állapota csak egy sokkal nagyobb probléma egyik tünete. A Moonclaw Völgyben történtek csak megerősítik ezt. Segítségre van szükségünk. Neked kell segítened abban, hogy szólítani tudjuk az Álmok Úrnőjét. Cenarius, mentorom… – szólt a földön fekvő félistenhez – milyen gonosz erő tart fogva téged?

Malfurion Stormrage, Koda Steelclaw, Elothir és a hős elfoglalták helyüket a tisztásban. Egyesével mindannyian a saját erejük segítségével megpróbálták odahívni Yserát. Sikerrel jártak, és a zöld sárkány élénk színekkel jelent meg előttük.

– Lady Ysera, köszönöm, hogy feleltél hívásunkra. Szörnyű fenyegetéssel állunk szembe!

– Nincs szükség a magyarázkodásra, Malfurion – felelte lágy hangján Ysera. – Láttam, hogy mi fog történni. Az Emerald Dreamet elfoglalta a Nightmare. Ezért a Légió és Xavius, a szatír a hibás. Shaladrassil, a Világfa, a Nightmare rontása alá került, és a fa terjeszti szét átkát ezen az értékes területen. A Nighmare Lordot le kell győznünk, vagy Val’sharah elveszik. És még ha legyőzzük, akkor sem szabad lebecsülnünk őt…

– Cenarius veszélyben van – folytatta a zöld sárkány. – Ha nem fordítjuk vissza az állapotát hamarosan, ő is a Nightmare áldozata lesz, amely az Emerald Dreamet fenyegeti. Hogy ezt megakadályozzuk, meg kell szereznünk Elune Könnyeit – ugyanazt az ereklyét, amelyet te is kutatsz, hős – fordult a kalandor felé. – Elune temploma nincsen messze. Menj oda. Keres meg Lyanist. Mutasd meg neki a pecsétemet, és utasítsd arra, hogy adja át neked megőrzésre a könnyeket. Siess, rövid az idő.

A hőst a Templom egyik papnője, Lyanis Moonfall fogadta. Elmondta, hogy Elune Könnyeit szent ereklyeként őrzi rendje évezredek óta. De mivel hősünk a nemes és bölcs Ysera jelvényét hordozta, ezért megbíztak a zöld sárkányban és az ő döntésében, hogy egy ismeretlen halandó számára adják át a szent ereklyét. Elmondta a hősnek, hogy a titáni kincset a templom hátsó részében találhatja meg egy páncélteremben, azonban óvatosnak kell lennie, mert amellett, hogy a Nightmare-rel fertőzött Shaladrassil gyökerei lassan már idáig nyúlnak, a területet démonok is ellepték.

A hős a páncélteremhez sietett, valaki azonban megelőzte őt. Xavius képmása gúnyosan nevetett:

– Bolond halandó! Elune Könnyei az enyémek! Ha Malfurion olyan szörnyen vissza akarja őket szerezni, akkor keressen meg engem. Várok rá!

– Neked köszönhetően a templom biztonságban van – szólt a hőshöz Lyanis, miután elmondta, hogy kudarcot vallott az ereklyével. – De Elune Könnyeit ellopták, Shaladrassil, az egykor ezt a területet óvó világfa pedig csak egy eszköz ellenségeink kezében. Az Emerald Dreamet pedig lassan teljesen lerohanja a Nightmare. Népünk szíve egyre bizonytalanabb, hitüket soha semmi nem kezdte még ki ennyire. Térj vissza Yserához a jelentésemmel. Én itt maradok Elune-hoz imádkozni abban az időben, ami még hátravan számunkra. Talán valahogy mégis túléljük.

Malfurion nyomában

Hősünk a szomorú hírrel éppen akkor érkezett vissza Lorlathilba, amikor az Emerald Nightmare magába szívta Cenariust, és eltűnt vele együtt.

– Neeeeeeeeeeeeeeeee! – kiáltott fel fájdalmasan Malfurion. – Túl sok időt vesztegettem itt. Ez nem mehet tovább! – majd Storm crow-vá (viharvarjú) változott és Xavius után indult.

– Cenarius elvesztése miatt képtelen Malfurion higgadtan kezelni a helyzetet – mondta Ysera. – Siessetek a Világfához. Lehet, hogy arra tart, és kész esztelen, vakmerő kockázatot is vállalni. – Elothir és Koda Steelclaw különböző irányokban távoznak, hogy felkutassák Malfuriont. Ysera a hőshöz fordult: – Ezalatt te és én innét követjük a nyomát. Malfurion nem bukhat el. Cenarius elvesztése a Nightmare számára súlyos csapás mindannyiunk számára. Habár Malfurion haragja jogos, Xavius elleni gyűlölete évszázadok óta ég, és félek, hogy vak dühét fegyverként fogják ellene használni. Elune segítsen minket keresésünkben, hogy ne kelljen újabb barátot gyászolnunk ma.

Útjuk során Ysera és a hős a Nightmare árnyaitól megrontott druidára bukkantak. A druidát Lyrathos Darkgrove-nak hívták, és egykor Val’sharah nemes druidája volt, Xavius rémálma azonban megrontotta őt, és azóta a Nightmare Lordot szolgálta. Ysera segítségével azonban a hősnek sikerült megölnie a druidát, mielőtt még túl nagy kárt okozott volna. Bár a hős csüggedten vette tudomásul, hogy ismét csak egy halandót kell megölnie, Ysera elmagyarázta neki a kegyetlen valóságot: Ha egy halandót teljesen megront a Nightmare, onnan nincsen visszatérés. Csak a halál szabadíthatja meg őt.

Ezután Ysera és a hős útja szétvált; amíg a sárkány az erdőket igyekezett átfésülni, a hőst Andu’talah ormára küldte. Az orom tetején a hős rá is talált Malfurionra: Xavius megrontott indákat idézett meg, és azok ejtették foglyul és kínozták a fődruidát. A hős a Malfurion körül lévő körhöz sietett, azonban az indák őt is foglyul ejtették. Ekkor feltűnt az égen az erdőkből felemelkedő Ysera.

– Á, az Álmok Anyja végül megérkezett – örvendezett Xavius, és a kezében lévő, megrontott Elune Könnyeit Ysera felé hajította. Az egykori Aspektus nem tudott kitérni a tárgy útjából, és amikor eltalálta a földre esett, és azonnal a Nightmare foglyává vált. Mire a hős ki tudta szabadítani magát, Malfurion megint eltűnt, Xavius pedig Ysera hátán repült el a távolba.

Követni a nyomokat

Ebben a pillanatban egy night elf nő tűnt fel hószínű sabere hátán. A hős díszes ruházatáról azonnal felismerte Elune tízezer éves főpapnőjét, Tyrande Whisperwindet.

– Malfurion, szerelmem – sóhajtott fel. – Láttam egy látomásban feldühödve, aztán kimerülten, és most elvesztettem vele a kapcsolatot. Ő erős, de azok a rémségek, amik ezt a földet érik, mindent felemésztenek. Meg kell találnom és segítened kell nekem!

Tyrande és a hős azonnal elindultak, hogy megtalálják a fődruidát és Xaviust. Szerencséjükre kiderült, hogy a közelben lévő romok között van egy rejtett Moonwell, ami még érintetlen és tiszta, így segítséget nyújthatott abban, hogy Tyrande jobban tudjon fókuszálni. A hős feladata volt az, hogy biztosítsa, hogy a főpapnő zavartalanul tudjon meditálni és kapcsolatba lépni a férjével.

– Kavargó vörös ködöt látok. Csikorgó fogakat – mondta Tyrande a látomásairól. – Malfurion! Fájdalmai vannak! Harcolj, szerelmem! Ilyen rosszindulatú nevetés… Xavius, te kegyetlen teremtmény! Elmegyek érted!

– Malfurion pontos helye továbbra sem tiszte, de legalább él. Még mélyebbre kell hatolnunk a rémálomba. Akárhol is van, közvetlen veszély fenyegeti! Tudom, hogy a férjem valahol ott van ennek a kifacsart erdőnek a mélyén. Még életben van, de azt nem látom, hogy vajon épségben van-e. Ha nem, akkor maga Elune se fogja tudni megvédeni tőlem Xaviust és a fajtáját!

A hős a főpapnővel együtt tovább folytatta útját a Nightmare által kifacsart és megfertőzött erdőben. Útjuk többször is szétágazott, de Tyrande-nak sikerült kiválasztania, hogy merre menjenek tovább. Összetalálkoztak Elothirral is, aki szintén Malfurion után kutatott, azonban az itteni fáktól nem remélhetett segítséget, mert azokat már megőrjítette a Nightmare. És sajnos a Nightmare lassan Elothirt is körülvette. Az ősi treant sokáig küzdött, utolsó gondolataival is igyekezett kapcsolatba lépni Malfurionnal, hogy így segíthesse a többieket.

– Elune-hoz fogok imádkozni – ígérte Tyrande. – A Nightmare fertőzését nem lehet eltávolítani… de talán vissza tudjuk tartani.

– Csak annyi ideig… hogy rátalálják – nyögdécselte Elothir. – Az erdő beszél… majdnem megértem…

– Próbálj meg az őrület szélén maradni, Elothir! – kiáltotta Tyrande. – A Mother Moon (Holdanya) segíteni fog neked, ameddig csak tud.

A hős által talált virágszirmok segítségével végül Elothirnak sikerült még ép elmével rátalálnia Malfurionra. Utolsó lélegzetével még sikerült elsóhajtania, hogy a fődruidát Xavius Shala’nirban, Shaladrassil gyökerei között tartja fogva.

– A Fődruida végzete közel van – mondta szomorúan Tyrande. – Emléke mindazok szívében élni fog, akik ismerték őt. Szerelmem. Olyan közel vagy, és mégis oly távol…

Választás előtt

De most nem volt idő a gyászra. Tyrande és a hős Shala’nirhoz siettek, amely a Nightmare teremtményeivel volt tele. Az idő pedig egyre sürgetett. Ha nem találják meg időben Malfuriont, félő volt, hogy a fődruida örökre odaveszik. Ahogy elérték Shala’nirt, ismerős alak köszöntötte őket:

– Köszöntelek titeket „álmaim” otthonában! – szólt hozzájuk Xavius képmása. – Szeretett Malfurionod ott bent vár téged. De mi ez? Melyik Malfurion az igazi és melyik a Nightmare része… ? – azzal nevetve eltűnt.

– Nincs időm játékokra! – morgott mérgesen Tyrande. – Hol vagy Malfurion? Válaszolj nekem!

– Szerelmem! Itt vagyok! – hallották Malfurion kiáltását. – Gyere hozzám!

– Nem tudom megmondani, hogy honnan jön a hangja! – csattant fel dühösen Tyrande. – Te nézd át a keletre lévő épületeket! Én nyugaton kutatok utána!

Szinte egész Shala’nirt átfésülték Malfurion Stormrage után kutatva. A fődruida próbált segíteni nekik, és igyekezett küzdeni fogvatartóival, de nem tudott kiszabadulni. Végül rátaláltak, ahogy Xavius és a Nightmare által teljesen megrontott Ysera mellett állt.

– Tyrande Whisperwind! – kiáltott Xavius. – Sok-sok évig vártam erre a találkozásra. Drágalátos férjed csatlakozni fog hozzám a rémálomban. Ő egy különleges vendég. És a mi drága Yseránk! – mutatott a sárkányra. – El tudod hinni, hogy ilyen változás történt a szívében? Ő fog nekem segíteni Val’sharah elfoglalásában, amit a te drága Elune Templomoddal kezdünk meg. – Ezzel Ysera felszállt az égbe, és elrepült a templom irányába. – Milyen dilemma, főpapnő! Térdelj a szerelmed mellett, miközben az utolsókat lélegzi? Vagy nézd végig, ahogy istennőd temploma leég? – Xavius felnevetett, majd elteleportált Malfurionnal együtt.

– Ysera, ne! – kiáltott Tyrande. – Malfurion, szerelmem… A szívem megszakad érte, de nem követhetem őt. Felesküdtem Elune-ra, az istennőmre, hogy minden erőmmel megvédem a templomát és a földet. Nem mehetek másfelé, amikor a rendem veszélyben van. Tartson meg kegyelmében téged, Malfurion.

Tyrande elfordult attól a helytől, ahol férjét utoljára látta. Szemében könnyek csillogtak. Bár tízezer éve szerette őt, és lénye másik felének tekintette, az Elune-hoz fűződő kötelességtudata erősebb volt. – Elune Templomához megyünk – jelentette ki határozottan a hősnek. – Ash’alah hátán gyorsabban fogunk utazni. Készen állsz?

A hős csak bólintott, és felszálltak a gyönyörű állat hátára. Miközben a templom felé siettek, Tyrande elmondta gondolatait a hősnek.

– Ysera nem fog megállni addig, amíg ezt az egész birodalmat bele nem sodorja a Nightmare-be. Xavius csalinak használja Malfuriont, hogy elvonja a figyelmemet attól, amit tennem kell. Mi vagyunk az egyetlenek, akik megállíthatják Yserát.

– Ó, Malfurion, szerelmem! Száz meg száz évig aludt Moonglade alatt. Valahányszor kétségeim támadtak, az ő odújába mentem. Figyeltem rá, amíg aludt. Még álmában is megnyugtatott a jelenléte. Otthagytam félelmeimet a föld alatt, és amikor feljöttem, készen álltam arra, hogy vezessem népünket. Amikor Malfurion visszatért hozzám, egy emberként dolgoztunk. Mintha soha nem lett volna távol. Szerettél is valaha valakit ennyire, mint én?

– És most Xavius torkon ragadott engem. El kell hagynom a szerelmemet, és le kell számolnom a leggyönyörűbb lénnyel, akit valaha is ismertem.

Elune Könnyei

Ekkor elérték a templom kertjének bejáratát. Lyanis Moonfall és Koda Steelclaw a templom őreivel, papnőivel és íjászaival együtt már Yserával küzdött. Az egykor nemes sárkány, aki mindannyiuk úrnője volt, teljesen kifordult magából. Még torzult állapotában is gyönyörű volt, habár ez egy félelmetes gyönyörűség volt. A hősnek nehezére esett, hogy bántsa ezt a teremtést, akivel nemrég még együtt harcolt, és együtt küzdött a Nightmare ellen. De tudta, hogy nincs más választása, és tudta, hogy ezzel az az Ysera, akit ő ismert, tisztában van.

– Ez itt a vég, halandók – figyelmeztette őket a hatalmas sárkány. – Az álom tönkrement.

– Addig nem, amíg lélegzem – felelte eltökélten Tyrande Whisperwind. – Lyanis, gyógyítsd be a sebeinket. Koda, tereld el a figyelmét. – A hőst pedig maga mellé hívta. – Tényleg elvesztél, Ysera? Mindazok után, amit felépítettünk? Amit tettünk?

– Végre kinyíltak a szemeim, papnő – válaszolta vészjóslóan Ysera. – Az örök éjt látom. A rémálom mindent felemészt!

– Elune fényével véget vetünk ennek az őrületnek! – kiáltott Tyrande és hatalmas erőket hívott le a magasból. – Véget vetek a szenvedésednek, Álmodó. És megígérem, hogy bosszút állunk éred.

Ysera felkiáltott, majd elbukott: – Bocsássatok meg… olyan valósnak tűnt… a Rémálmok Ura…

Tyrande odaszaladt a sárkány oldalához és bánatosan csitítgatta: – Vége van már, Ysera.

A sárkány egy utolsót kiáltott, majd mozdulatlanul hevert a földön. Körülötte mindenki meg volt rendülve. Habár ők maguk végeztek a sárkánnyal, mégis mindannyian arra a szeretett, kedves lényre emlékeztek, amilyennek egész életében ismerték. Tyrande felnézett az égre, amely elsötétült, ahogy hirtelen a hold eltakarta a napot. A holdsugárban Ysera szemei sötétvörösről ismét ragyogó smaragdzölddé változtak.

Holdsugarak nyalábjai lőttek ki az égből, majd elérték Yserát és gyengéden becsukták a szemét. Majd lassan kiemelték Ysera szellemét a testéből, és felvitték fel, egészen az égig. A night elfek álmélkodva nézték a jelenetet. Az egykori Aspektus szelleme szétfoszlott az égen, és új csillagok gyúltak ki egy új csillagjegyet alkotva.

A napfogyatkozásnak vége lett; a night elfeknek el kellett takarniuk szemüket a hirtelen visszatérő napfény elől. Tyrande csöndesen figyelte, ahogy virágok nyíltak ki a földön ott, ahol Ysera teste hevert. Hamarosan egy facsemete bújt ki a földből, feltárva a korrupt Elune Könnyeit. A titán ereklye azonban lerázta magáról a Nightmare fertőzését, és ismét megtisztulva állt előttük. Csend telepedett a kertre.

– Meg kellett tennünk – szólalt meg végül lassan Tyrande. – Áldott legyen Elune, hogy egy kis fényt hozott ebbe a sötét eseménybe. Ma hatalmas győzelmet ünnepelhetünk, de ezt a szívünkhöz legközelebb állók vérének kiontásával értük el. Ennek a hősnek a bátorságával és helytállásával Val’sharah ősi földjei megmenekültek. – Majd a hős felé fordult. – Most már hozzád tartoznak Elune Könnyei. Hozzanak neked győzelmet a Légió felett!

Tyrande lassan elindult kifelé. – Nem tudtuk megmenteni Yserát, de megakadályoztunk, hogy elpusztítsa a templomot. Most már a figyelmem a férjem felé fordulhat. Nem tudom, hogy mitől szenved most. Csak azt tudom, ha van még esély a megmentésére, azonnal cselekednünk kell.

Malfurion kiszabadítása azonban már egy másik történet…

Add hozzá kedvenceidhez