A szétszakadt Azeroth

A Sundering (Hasadás) darabokra tépte Azeroth világát, Kalimdor egységes kontinensét pedig különálló részekre bontotta. Ezenkívül lerombolta a Well of Eternityt (Örökkévalóság Kútja), aminek helyén a Maelstrom (Viharörvény) jött létre. Azt nem tudjuk, hogy Azeroth világ-lelkére milyen hatással volt. De tekintve, hogy a Well of Eternity maga is egy vérző seb volt, el lehet töprengeni rajta, hogy vajon volt-e elég ideje a sebnek begyógyulnia, mielőtt még a Sundering ismét felszakította volna.

De Azeroth túlélte a katasztrófát, lakói megmenekültek, tovább fejlődtek és növekedtek. Volt néhány nem várt fejlődési irány is, mint az, hogy a Highborne-okat az Eastern Kingdomsba száműzték. És voltak olyanok is, akiket továbbra is befolyásolt a Yogg-Saron által bevezetett Curse of Flesh (Hús Átka).

Feldúlt ősi börtönök

Ha már Yogg-Saron szóba került, ördögi szándéka, hogy kiszabadítsa magát, továbbra is fennállt – és nem ő volt az egyetlen Old God, aki megpróbált megszökni börtönéből. Mindegyik Old God ki akart szabadulni, az egyetlen kérdés az volt, hogy hogyan tudják mindezt a legkönnyebben elérni. De ha visszatekintünk arra, ami a War of the Ancients (Ősök Háborúja) alatt történt, az eseményeket tekinthetjük egyszerű polgárháborúnak, amelyet a Burning Legion (Lángoló Légió) megjelenése okozott. Vagy tekinthetjük akár egy sokkal nagyobb terv részeként… egy olyan terv részeként, amelynek kimenetelét még nem is láttuk.

Deathwing megőrülését szándékosan idézték elő az Old Godok. Ők akarták, hogy létrehozta a Dragon Soult (Sárkány Lélek), ők akarták, hogy Aspektus társai ellen forduljon, akiket Tyr bízott meg Azeroth védelmével. Lehet, hogy néhányan úgy tartják, hogy az Old Godok egyszerűen csak káoszt akartak, de ennél sokkal több van mögöttük. Az Old Godok a Voidból ideküldött lények, akiknek az a szándékuk, hogy megrontsanak bármely világ-lelket, amellyel útjuk során találkoznak.

Nagyon nehéz úgy megrontani egy világ-lelket, hogy el vagy zárva. Sokkal egyszerűbb úgy megtenni, ha szabad vagy. Az Old Godok nem buták. Teljesen elképzelhető, hogy az Old Godok azt remélték, hogy Deathwing egyszerűen magán a Wellen fogja használni a Dragon Soult, és ezzel ő maga idézi elő a Sunderinget. De amikor ez nem történt meg, ők csak kivárták, hogy egy másfajta Sundering bekövetkezzen.

Nem számított, hogy Deathwing nem teljesítette úgy a feladatát, ahogy azt előzetesen várták. A kaldoreieknek tőlük függetlenül is sikerült ugyanazt az eredményt elérniük. És az Old Godok börtönei ennek következtében egy kicsit még tovább gyengültek.

C’thun

Délen C’thun, az Old God várakozott türelmesen, qiraji szolgái Silithus sivatagja alatt aludtak. Több ezer évvel a Sundering után a kaldorei druidák ezen a területen is egy virágzó vidéket kívántak kialakítani. Archdruid Fandral Staghelm a fiát, Valstannt küldte ide egy csoport druidával, hogy megkezdjék a feladatot. Sajnos Valstannak sikerült egy ősi erődbe botlania, és miután belépett rajta, felébresztette álmukból a qirajikat.

C’thun érzékelte az ébredést, és szolgáit támadásra uszította. Valstann és a druidák elmenekültek, de hamarosan egy hatalmas qiraji sereg rajzott ki Ahn’Qirajból. A végeredmény a War of the Shifting Sands lett (Futóhomok Háború) – amelyet csak a sárkánynemzetségek időben történő beavatkozása miatt nyertek meg a kaldoreiek. De a háború nem volt teljes vereség C’thun számára, hiszen az ellenség feltárta magát előtte. Ismét jelen voltak az Aspektusok és ismételten a kaldoreiek is velük harcoltak.

Amikor a Második War of the Shifting Sands bekövetkezett, C’thun azonnal a sárkányokra és a kaldoreiekre fókuszált. Számára sajnálatos módon ez azzal járt, hogy egyszerűen nem látta előre Azeroth halandóinak érkezését, és ez okozta a vesztét. De abban a pillanatban mindez szinte semmit sem számított, mert addigra az Old Godok hatása már magukat az Aspektusokat szipolyozta ki.

Az Aspektusok megrontása

Ez nem egy látványos megrontás volt – ugyanolyan körmönfont volt, mint az Old Godok összes többi tette, amelyet a történelem során tettek. A fiatal Fandral Staghelmnek véletlenül sikerült egy átjárót létrehoznia Yogg-Saron és a többiek számára, hogy behatolhassanak az Emerald Dreambe, szétterjesztve az Emerald Nightmare-t (Smaragd Rémálom). Azeroth végtelen idővonalainak egyik leágazásában Nozdormu valahogy Murozonddá változott, és létrehozta az Infinite Sárkánynemzetséget. Northrenden Malygos is egyre jobban megőrült – kétségtelenül Yogg-Saron is segítette ennek az állapotnak az erősödését.

Alexstrasza volt az egyetlen, akit szinte teljesen érintetlenül hagytak az Old Godok – ő azonban sok időt vesztegetett a fekete sárkányok elleni háborúra, amelynek a végén őt börtönözték be. Méghozzá nem más eszközzel, mint a Dragon Soullal (ekkor már Demon Soul). Az ereklyét Nekros Skullcrusher, a Dragonmaw klán egyik orkja találta meg és használta fel. Alexstraszát a mágus Rhonin szabadította ki, aki a Dragon Soult is elpusztította – amellyel szabadjára engedte az Aspektusok erejét, ezzel lehetővé téve számukra, hogy végre leszámoljanak Deathwinggel.

A legyőzött és megtépázott Deathwing visszavonult Deepholmba, a föld Elemental Plane-jére (Elemi sík). Talán örök időkig ott szunyókált volna, ha a Twilight’s Hammer szintén nem megy Deepholmba. A fanatikus szekta az Old Godok imádata és szolgálata köré szerveződött, és az ő segítségükkel Deathwing felépült. Új elementium páncélt építettek, és odaszögelték a sárkány testéhez, miközben az Old Godok suttogása tovább fertőzte őt. Végül egyre nagyobb befolyásuk azt eredményezte, hogy az egykori Aspektus kitört. Deathwing felébredt, és teljes erejével a világra rontott.

Shattering (Szakadás)

Ez volt a Shattering – az a kataklizmikus esemény, amely ismét átformálta Azeroth kontinenseit. Nem eredményezett olyan drasztikus kontinentális változást, mint a Sundering. Azonban szakadékot nyitott az Elemi Síkok és Azeroth között. Ez pedig földrengéseket, vulkánkitöréseket, áradásokat, tűzvészeket és más természeti katasztrófákat eredményezett. És az Elemental Lordokat is közelebb hozta Azeroth-hoz, közvetlen konfliktusba keveredtek a világ többi részével.

Úgy tűnt, mintha a Twilight kultusszal, az Elemental Lordokkal, Deathwinggel és az ő szolgáival az Old Godok megszerezhetik a győzelmet. Kiszabadulásuk – az Alkony Órája (Hour of Twilight) – elérhető közelségben volt. Az Aspektusokat feltételezhetőleg azért hozták létre, hogy pont egy ilyen esemény bekövetkezését akadályozzák meg, de úgy tűnt, hogy bukásra vannak kárhoztatva. De az Old Godok ismételten nem látták, hogy ki a valós ellenség.

Nemcsak az Aspektusok voltak azok, akik szétrombolták terveiket. Ott volt Thrall, egy ork, aki egy másik világról származott. És olyan erős kötelékek fűzték az elemekhez, hogy képes volt a megrontott Föld-védő helyére lépni. És az oldalán még több halandó volt – Azeroth hősei. A Curse of Flesh első áldozatainak leszármazottai és mások, akik bármi áron hajlandóak voltak megvédeni világukat. A végső órában az egyszerű halandók voltak azok, akik győzelmet arattak az Old Godok felett, és ezért beköszöntött a Halandók Kora.

Azeroth megmenekült, benne a világ-lélek látszólag akadálytanul fejlődhetett tovább. De biztos, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy az Old Godokról hallottunk… és ez sehol máshol nem olyan nyilvánvaló, mint a Legionben.

Forrás: Anne Stickney: Azeroth shattered /Blizzardwatch – Know your lore/

Add hozzá kedvenceidhez