Az arakkoák és az Apexis Birodalom létrejötte

Arak Istenei

Draenor világa az Evergrowth bukása után is egy kegyetlen világ volt, ahol a túlélésért folyó harc volt a legfontosabb a primalok és a breakerek mellett. A túlélésre legalkalmasabb állatok a szárnyasok voltak, akik képesek voltak olyan magasra felrepülni, ahol nem lehetett őket elérni. Draenor madár-népességének nagy része Arakban fejlődött ki, amely területet egy hatalmas kőorom uralt a sűrű erdők és bozótosok között. Itt három istenszerű lény öltött testet: Rukhmar, a fenséges tűzmadár, Sethe, a rosszindulatú wind serpent és Anzu, a ravasz holló.

Mindegyikük hatalmas erővel rendelkező lény volt. Rukhmar lelkét a Light ereje érintette meg, ezért megbűvölt tüzeket volt képes varázsolni, amelyekkel pusztíthatott és táplálhatott is. Sethe szárnyai kicsik és inasak voltak, amelyekkel nem tudott olyan magasra repülni, mint Rukhmar. Ő az árny-energiákhoz, az univerzumban megtalálható Voidhoz vonzódott. Anzu kisebb volt Rukhmarnál és Sethe-nél is, azonban intelligenciában messze felülmúlta őket. A kíváncsi Anzu a világot behálózó ley-vonalakat vizsgálta, és így fedezte fel az arcane mágiát.

Sok-sok éven át egymástól elkülönülten éltek, és igyekeztek külön-külön visszaverni a primalok és a breakerek támadásait. Anzu azonban egy nap megszólította Rukhmart és Sethe-t, és azt ajánlotta nekik, hogy dolgozzanak közösen azon, hogy Arak minden madár számára menedékké válhasson, ahol aztán uralkodhatnak. A másik két madár ebbe beleegyezett, így közösen elűztek minden primalt és breakert Arakból, és a hely valóban a szárnyas teremtmények otthonává vált, amely felett a három istenszerű lény őrködött. Rukhmar a gyönyörű kalirikkal ápolt szoros kapcsolatot, és saját gyermekeiként szerette őket. Együtt repült velük Arak legtetejéig, ahol a napfényben fürödtek. Anzu a hollók felett őrködött, és jobban kedvelte az orom alatti erdők lombkoronáit. Sethe a kisebb wind serpenteket irányította, és velük együtt Arak árnyékos szegleteiben élt. Ő azonban nem tisztelte úgy követőit, ahogyan Anzu, hanem egy kegyetlen és követelőző mester volt.

Sethe átka

Habár Rukhmar ragyogó és nemes szándékú volt, mégis arrogáns volt, aki saját magát a világ legszebb és legkecsesebb lényének tartotta. Soha nem érintette tollaival a talajt, és megvetéssel tekintett a vadonban élő lényekre. Az évek során Sethe féltékeny is lett rá, hiszen az ő szárnyai nem voltak olyan nagyok, és nem is tudott olyan magasra repülni. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy Rukhmar árnyékában kell élnie, ezért arról álmodozott, hogy lecsap a tűzmadárra és ellopja magának az erejét. Azonban tudta, hogy minderre egymaga nem lesz képes.

Ezért Anzuhoz fordult segítségért, és azt ajánlotta neki, hogy tüntessék el Rukhmart, hogy utána Arak ikerkirályaiként uralkodhassanak a madarak felett. Sethe feltételezte, hogy Anzu ugyanúgy féltékeny a nálánál nagyobb és hatalmasabb Rukhmarra, mint ő. Anzu azonban nem gyűlölte Rukhmart, hanem szívből csodálta és szerette. Azonban tudta, hogy a tűzmadár lenézi őt, ezért nem merte megvallani neki érzelmeit. Azt viszont megtehette és meg is tette, hogy figyelmeztette Rukhmart arra, hogy mik Sethe szándékai. A tűzmadár és a holló egyezséget kötött, hogy összefognak a wind serpent ellen. Éppen ezért Sethe támadása nem érte felkészületlenül Rukhmart.

A tűzmadár tüzes varázsával fonta körbe Sethe-t, és porig égette szárnyait. Amikor a földre hullott, Anzu mellérepült és kikaparta a szemeit. Sethe utolsó lélegzetével még bosszút állt Anzun és Rukhmaron. Szörnyű átkot szőtt saját testén és vérén át, amivel az egész környéket be akarta borítani. Mivel Anzu attól félt, hogy az átok egész Arakot elpusztítja, ezért megette Sethe-t, és magába zárta annak sötét energiáit. Kínzó fájdalom járta át a hollót, ahogy az átok eltorzította testét és lelkét. Test összeaszott lett, és a továbbiakban már nem tudott repülni.

Habár szörnyű átkot fizetett érte, Anzunak sikerült mégis magában tartania az átkot. Csupán Sethe vérének egy kis része maradt utána, amely elátkozta a területet, ahol a wind serpent elesett, de legalább nem terjedt tovább. Ezt az árnyékos, átokkal sújtott területet később Sethek Hollow-nak nevezték.

Anzu képtelen volt ilyen állapotban mutatkozni Rukhmar előtt, mivel úgy gondolta, a tűzmadár meg fog undorodni tőle. Inkább eltűnt az erdők mélyén, és nem válaszolt Rukhmar hívásaira. Habár Sethe átka meggyengítette a hollót, újfajta erőt is adott neki, amivel a sötét mágiát is képes volt uralni. Ahogy egyre jobban megismerte újfajta képességeit, Anzu képessé vált árnyékba borítani magát, hogy mindörökre elbújhasson Rukhmar elől.

Az arakkoák létrejötte

Miután sokáig hiábavalóan kutatott Anzu után, Rukhmar feladta a keresést. Meghatotta Anzu nemes önfeláldozása, azonban elrettentette az átok, amely beszennyezte otthonát. Rukhmar felrepült az égbe és elhagyta Arakot. Végül Gorgrond legmagasabb csúcsain pihent meg. Elhatározta, hogy ha személyesen nem mondhat köszönetet Anzunak tettéért, akkor a tiszteletére egy új madárfajt fog létrehozni. A tűzmadár saját életenergiáit használta fel ahhoz, hogy néhány kaliri követőit egy szárnyas néppé formálja át, akiket arakkoáknak, vagyis Arak örököseinek nevezett el. Az arakkoák magukban egyesítették Rukhmar külső szépségét és fenségességét Anzu intelligenciájával és ravaszságával együtt.

Rukhmar azt akarta, hogy az arakkoák majd egy nap visszatérjenek Arakba, ennek azonban még nem jött el az ideje. Sethe átka továbbra is ott terjengett, és a tűzmadár nem akarta, hogy gyermekei szenvedjenek tőle. Miután gyermekei felnőnek és bölcsekké válnak, ő maga fogja őket visszavezetni ősi otthonukba.

Az egyetlen félelme az volt, hogy ezt már nem fogja megérni. Túl sok élet-energiáját használta fel az arakkoák megalkotásához. Soha többé nem volt már olyan erőteljes, mint korábban. A tűzmadár tudta, hogy meg fog öregedni, és el fog távozni ebből a világból. Azelőtt azonban eltökélte, hogy segít az arakkoáknak kiépíteni saját kultúrájukat.

Az Apexis Birodalom létrejötte – 3.000 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

Számos generáción át figyelte a távolból Rukhmar az arakkoák fejlődését, de időnként beszélt hozzájuk, és történeteket mesélt Arakról, Sethe gonoszságáról és Anzu önfeláldozásáról. Rukhmar arra is megtanította az arakkoákat, hogy hogyan használhatják a Lightot. Az arakkoák gyorsan tanultak, és hamar a Light mágiájának mestereivé váltak. Rukhmart a nap istennőjeként tisztelték, és úgy gondolták, hogy a nap a Light mágia forrása. Azonban Rukhmar tanításainak hatására nagyon tisztelték Anzut is, akire szintén istenként tekintettek, így sok arakkoa felfedezte az arcane mágiát és annak vált mesterévé.

Miközben az arakkoák egyre jobban fejlődtek, Rukhmar érezte, hogy életereje fogytán van. Még utoljára beszélt gyermekeivel, és sürgette őket, hogy szerezzék vissza a maguk számára Arakot. Majd szárnyra kelt, és elindult dél felé. Az arakkoák követték. Ahogy elérték Arakot, Rukhmar egy utolsót lélegzett, majd tűz ölelte körül testét, és úgy égett el, mint egy második nap az égen.

Az arakkoák Rukhmar távozását egy jelnek tekintették, és megesküdtek, hogy Arakban egy hatalmas civilizációt hoznak létre az ő tiszteletére, egy olyat, mi minden más kultúrát túlszárnyal Draenoron. Magukat Apexisnek hívták, és meghódították Arak ormainak legmagasabb csúcsait. A közeli erdőkből fát termeltek ki, míg a közeli hegyekből fémeket. Hatalmas, díszes tornyokat építettek új otthonaiknak, amelyeket megbűvölt lángokkal ellátott lámpásokkal díszítettek.

Az arakkoa varázslók mindeközben Sethek Hollow-t tanulmányozták Anzu után kutatva. Ahogy a tó energiáit vizsgálták, felfedezték az árnymágiát, és ezt a tudást korábbi arcane tudásukkal ötvözték. Így az Apexis egyaránt magába foglalta a Light és a Void energiáit, mivel úgy tartották, hogy mindkettő az élet természetes része. Két frakció jött létre, és mindegyik egy-egy erőre specializálódott. Az Anhar rend a Light mágia használatát tanulmányozta. A Skalax rend az árny- és arcane mágiának szentelte magát. Mindkét rend az Apxis társadalom csúcsán helyezkedtek el, és egyaránt nagy presztízzsel és befolyással rendelkeztek.

Ahogy egyre jobban megszilárdították hatalmukat Arakban, az arakkoák elkezdték felfedezni a világot. Nem meghódítani akarták, de kíváncsiak voltak, ezért meg akarták ismerni. Draenor-szerte helyőrségeket hoztak létre, amelyekből a helyi növény- és állatvilágot tanulmányozhatták. Rukhmar történetei alapján tudták, hogy a primalok és a breakerek egykori óriások leszármazottai. A két népcsoport örök háborúskodását az arakkoák lenyűgözve és sajnálkozva tekintették, de túlságosan is felsőbbrendűnek tartották magukat ahhoz, hogy beavatkozzanak az egyszerű földönjáró lények életébe.

Add hozzá kedvenceidhez