Xe’ra, Illidan és a szabad akarat

Xe’ra jóslata

Illidan Stormrage első találkozásáról Xe’rával már írtam korábban, azonban nem árt feleleveníteni, hogy mi és hogyan zajlott le közöttük. Illidannak akkor sikerült először eljutnia Argusra (még a Black Temple raid előtt vagyunk), ahol egy nem várt jelenséggel, egy naaruval találkozott. Ez a naaru Xe’ra volt, és elmondta neki, hogy ezek szerint ő a kiválasztott egy régi prófécia alapján arra, hogy majd a Fény seregét vezesse… de nem a Burning Legion, hanem a Void Lordok ellen.

– A Void egy sokkal nagyobb ellenség, mint a Burning Legion. Ő a Fény végső ellensége. Azeroth és Outland népeinek egyesült erővel kell szembeszállniuk vele. – A naaru abbahagyta a pulzálást. – Nem hiszel nekem? Elvesztetted a hited és a reményt. Akkor tudjad ezt.
Mielőtt még Illidan bármilyen módon megvédhette volna magát, egy tiszta Fény-villám robbant ki a naaruból. Üres szemgolyóit találta el és aranyszínű ragyogással töltötte meg őket. Illidan felkészült a fájdalomra, az azonban nem érkezett el. A múltban egy ilyesfajta varázslat mindig fájdalommal töltötte őt el. Normál esetben minden fel mágiát használó fájdalmat kellett, hogy érezzen. Az előtte lévő kép elmosódott és elhalványult, majd egy szörnyű csatamezőre nézett le.
Holttestek hegye között egy szárnyas alak harcolt a Light csapatainak élén. Aranyszínű fény vette körül warglaive-jeit. Hatalmas csapásokkal vágta maga körül a démonokat. A körülötte lévő katonák csodálattal és bámulattal nézték vezetőjüket. Kellett egy pillanat, míg Illidan rájött, hogy az alak formája hasonló az övéhez, csak részben átalakult és szemei tüzesen világítanak. A Fénynek ez az avatarja nyugodtnak, erősnek és megbékéltnek tűnt. Arca önbizalmat sugárzott minden szenvedéstől mentesen.
Ahogy Illidan figyelte, a szárnyas alak a csatatér fölé emelkedett, szembeszállva a sötétség gigantikus, a gonosz Void által létrehozott teremtményeivel. Glória játszott a feje körül. A teste fényesebben kezdett ragyogni, mint a nap, és kinyújtott karjaiból a Fény sugarai záporoztak le ellenségeire.
Úgy érezte, hogy helyes, amit lát, ahogy ezt a látomást nézte a még meg nem született jövőről. Egy pillanatra még hinni is tudott benne, aztán visszatértek a kétségei. Ez nem lehet valóság. Ilyen útra ő sosem fog lépni. Ez nem ő volt. Ő egy harcos és gyilkos volt, akit a sötétség és a saját érdekei vezéreltek abban, hogy az általa helyesnek vélt célt elérje.
– A halállal is dacolni fogsz – mondta a naaru. – Láttam. Akárki voltál, akárki vagy, a Fény bajnoka leszel.
Volt valami abszolút magabiztosság a naaru hangjában, ami saját magáért beszélt. Egy pillanatra Illidan érezte, hogy a Fény körülöleli őt, és a szíve békés maradt. A megváltásnak olyan lehetőségét kapta meg, amelyben már nem is reménykedett. Béke járta át, miközben némán kommunikált a naaruval. Csak egy szívverésnyi ideig tartott, de amikor véget ért, Illidan úgy érezte mintha egy egész életöltő telt volna el.
– Hős leszel – folytatta a naaru. – De ennek ára lesz.
– Mindig van.
/Részlet William King: Illidan című könyvéből/

Ez volt az a látomás és jövendölés, amit Xe’ra megosztott Illidannal. A démonvadász utána is töprengett a látottakon, és nem tudta eldönteni, hogy higgyen neki, vagy pedig a naaru ugyanúgy játszott csak az elméjével annak érdekében, hogy elérje, amit akar, ahogyan azt korábban mások is megtették. Túl sok ideje azonban nem maradt töprengeni, hiszen Arguson is volt még dolga (ekkor helyezett el rajta titokban egy portált későbbi felhasználás céljából), hamarosan pedig a Maiev és Akama vezette azerothi csapattal kellett szembenéznie, akik túl erősnek bizonyultak számára. Illidan a Black Temple tetején a halandók és nem a démonok kezétől halt meg.

A Fény és Árny gyermeke

Xe’ra olyannyira biztos volt abban, hogy csak Illidan Stormrage lehet a kiválasztott arra, hogy segítségével az Army of Light, vagyis a Fény Serege győzedelmeskedjen, hogy saját szívét küldte el Turalyon üzenetével együtt Azeroth-ra, hogy segítsenek neki megtalálni Illidant. Bár a démonvadászt a Black Temple-nél legyőztük, lelke a Twisting Netherben keringett, testét pedig Maiev Shadowsong a Vault of the Wardensbe zárta, ahonnan Cordana Felsong segítségével Gul’dan szerezte meg.

Azeroth hősei meglehetősen szkeptikusan álltak hozzá Xe’ra kéréséhez, hiszen mégiscsak ők győzték le Illidant mindazért, amit Outlanden tett. Xe’ra azonban megmutatta nekik Illidan életútját, hogy megértsék, miért ő a Fény és Árny gyermeke, aki arra lett kiválasztva, hogy a Fény bajnoka legyen majd egy nap. elmondta, hogy az éjelf sorsa a nagy rendezéskor kovácsolódott, majd a kozmikus szelek felkapták, és végül Azerothon lelt otthonra egy bölcsőben ikertestvére, Malfurion Stormrage mellett. Fiatalkorában hamar találkozott az elutasítással és a kudarccal, amikor a félisten Cenarius nem őt, hanem testvérét választotta ki arra, hogy az első druida legyen.

Ezt követően Xe’ra azt is megmutatta, hogy Illidan milyen nehéz döntéseket hozott meg azon az úton, amelyet helyesnek vélt. Először az Ősök Háborúja (War of the Ancients) során Kur’talos Ravencrest Moonguardjainak (Holdőrök) vezetőjeként kellett szembenéznie a démonok támadásával, és ennek során meglehetősen drasztikus döntést hozott: annak érdekében, hogy olyan erőre tehessen szert, amellyel legyőzheti a félelmetes démonokat, kiszipolyozta a többi Moonguard erejét, ezzel megölve saját társait. Aztán azért, hogy még jobban megérthesse a Burning Legiont, a legyőzendő ellenfelet, hagyta, hogy Sargeras kiégesse szemeit és megmutassa, hogy az Azerothot megtámadó sereg csupán töredéke a Legion valódi erejének. Xe’ra szerint a legtöbb halandó nem is képes megérteni a Legion valódi nagyságát, nem hajlandóak szembenézni az igazsággal és annak jelentésével, mert meghaladja halandó elméjüket. Ennek megértéséhez áldozatot kell hozniuk, amely mindenképpen megváltoztatja az egyén lelkét.

És hiába égette ki a szemét az igazság meglátása érdekében, Illidan attól még nem hátrált meg. A Burning Legion urának tekintete előtt is állhatatos és kitartó maradt. És mire a Black Temple-be ért, addigra alig lehetett már felismerni benne a prófécia aranyszemű gyermekét, aki kívülállóként élt egy széttört világ darabkáin, ugyanakkor céljai változatlanok maradtak. Titokban támadta tanítványaival, a démonvadászokkal a Legiont, és kizárólag arra koncentrált, hogy megállítsa a démonok menetelését. Ezért is történhetett meg, hogy a halál nem a Burning Legion kezétől érte őt. Xe’ra ezt próbálta megértetni Azeroth hőseivel, hogy az Áruló iránt érzett gyűlöletük eltompította látásukat, és nem láthatták meg, valójában kivel is végeztek ott a templom tetején.

Azonban még nem volt minden veszve Illidan számára. Bár lelkét a Netherből megszereték és Helheimbe vitték, Azeroth hőseinek sikerült Helya legyőzésével megszerezniük Illidan lelkét egy prizmába zárva. A suramari Nightholdban pedig visszaszerezték Gul’dantól Illidan testét is, amelybe visszahelyezték lelkét, így sikeresen feltámasztották a démonvadászt, akit egykor ők maguk öltek meg. Miután Illidan végzett Gul’dannal, csatlakozott a Legionfall seregéhez a Broken Shore-on, majd a Tomb of Sargeras (Sargeras Sírja) lezárása és Kil’jaeden megölése után feltárta előttünk az átjárót Azeroth és Argus között, ezzel siettetve Azeroth csapatait, hogy a háború a Burning Legion otthonában folytatódjon.

Az ajándék visszautasítása

Arguson aztán Illidan ismét találkozott Xe’rával. Az általunk visszaszállított Light’s Heart (Fény Szíve) segítségével Xe’ra újra feléledhetett High Exarch Turalyon legnagyobb örömére, aki boldogan mutatta Xe’rának azt is, hogy az ő Kiválasztottja, vagyis Illidan Stormrage is közöttük van ez alkalommal.

– Illidan – szólította meg Xe’ra a démonvadászt. – Születésedtől fogva a szemed fénye hatalmas ígéretet rejtett magában a jövőt tekintve.

– Ezt a születési jogomat már régen feláldoztam – felelte komoran Illidan, visszagondolva a pillanatra, amikor Sargeras kiégette a szemét.

– Nem akarod visszaszerezni, amit elvesztettél? Hogy újra egész legyél? – kérdezte Xe’ra.

– A Legion veszte mindaz, amit szeretnék.

– Gyeremekem. Annyi mindent feláloldoztál oly kevésért cserébe – jegyezte meg Xe’ra, majd Illidan döbbent tekintetét látva így folytatta: – Az igazi tehetséged, a megváltásod itt hever előtted. Hagyd el ezt a széttöredezett formát és öleld magadhoz a fény erejét.

Csakhogy Illidan meghátrált az őt körülvevő fény-energiák elől. – Korábban már elcseréltem a szabadságomat hatalomért cserébe.

Xe’ra azonban nem hagyta magát. – A jóslatnak… be kell teljesülnie. – Illidan minden próbálkozása ellenére hatalmas fénynyalábok vették körül és fogták szorosan. – A régi életed elmúlt. A Fény fog újat kovácsolni neked.

– De nem a tiéd, hogy elvedd! – kiáltotta Illidan, miközben hasztalan igyekezett kiszabadulni a szorításból.

– A Fény majd begyógyítja a sebeidet.

– Én vagyok a sebeim!

– A Fény a te végzeted – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Xe’ra.

– A sorsom az enyém! – kiáltotta a feldühödöt Illidan, majd széttörte köteleit és szemeivel fel-sugarat szórt Xe’rára, miközben a teremben tartózkodó Velen, Alleria és Turalyon eltakarták szemüket az összecsapó energia-hullámok fényessége előtt. Mire a fény kihúnyt, egy térdepelő Illidant láttak a földön, aki körül a naaru széttört teste hevert. Turalyon kardját felemelve rontott neki feldühödve Illidanra: – Mindannyiunkat a pusztításba sodortál! Áruló!

Azonban a meglendülő és lecsapó kardot Illidan megfogta a bal kezével. A démonvadász megfordult, hogy szembenézhessen Turalyonnal: – A hited elvakít téged. Nincs olyan, hogy kiválasztott. Csak mi… tudjuk megmenteni magunkat.

Az előre elrendeltetés

Illidan megölte Xe’rát, a Fény Anyját (Light’s Mother), az első naaruk egyikét, akit Khadgar feljegyzései szerint maga Elune hozott létre a fizikai univerzum létrejöttekor. Megölte azt, aki megváltást nyújtott számára, aki begyógyította volna sebeit, aki visszaadta volna neki aranyszínű szemeit, akinek segítségével végre megkaphatta volna azt a megbecsülést és tiszteletet, amelyre egész életében vágyott. Illidan látta azt a jóslatot, amiben Xe’ra hitt, amely miatt megkereste őt és segített az ő feltámasztásában.

Xe’ra számára a jóslat tévedhetetlen volt. A látomásban Illidan fényes alakja szerepelt, ezért Illidant meg kellett keresnie, és formáját a Fény segítségével helyre kellett tennie. Számára nem létezett más megoldás, nem létezett kétkedés, nem hitte, hogy esetleg tévedne. Amit látnunk kell, hogy az olyan nagyhatalmú lények, mint Xe’ra, vagy mint Sargeras, meg vannak győződve a saját tévedhetetlenségükről. Arról, hogy amit ők gondolnak, vagy kitervelnek egy cél elérése érdekében, annak úgyis kell történnie, és eszükben sincs erről másokat is megkérdezni. Xe’rának sem jutott eszébe, hogy megkérdezze Illidant arról, akar-e a Fény bajnoka lenni. Az ő szemében eleve elrendeltetett dolog volt az, hogy ő a Fény harcosa, és ennek megfelelően cselekedett. Illidan tiltakozása nem számított számára, hiszen hiábavalónak tartotta, hiábavaló lázadásnak az előre elrendelt sorsa ellen.

Csakhogy valóban ez Illidan Stormrage előre elrendelt sorsa? Az ilyen, halhatatlan és magukat tévedhetetlennek hívő lények egyetlen dologgal nem számolnak tervük végrehajtásakor: a halandók szabad akaratával.

A szabad akarat jelentősége

A szabad akarat, mint motívum, a Warcraft egész történetét végigkísérő motívum a Warcraft II-től kezdve. Onnantól, hogy Gul’dan Kil’jaeden és Sargeras parancsaival szembeszegülve a saját hataloméhségét követve elhagyta a Hordát, hogy kifossza a Tomb of Sargerast, egészen Illidan mostani tettéig számtalan példát hozhatunk fel. A halandók szabad akaratát a halhatatlanok szinte felfogni is képtelenek. Képtelenek megérteni, hogy valaki miért lázadozik a sorsa ellen. Ők kozmikus méretekben gondolkoznak és a végtelen időben, míg a halandók elméje csupán a jelenre, vagy a közvetlen jövőre képes fókuszálni, hiszen a számukra megadatott idő egy szívdobbanásnyi időnek tetszik pl. egy naaru számára. Éppen ezért a halandók számára felértékelődik az, hogy szabadon dönthessenek sorsukról, hogy a kevés rendelkezésükre álló időt, amit az élet megad számukra, a saját szájízük szerint élhessék le.

És ez a szabad akarat az, amely előre kiszámított és mindent figyelembe vévő, kozmikus terveket romba dönt. Gondoljunk csak a Második Háború kimenetelére. Gondoljunk arra, hogy a Lich Kingnek is sikerült kiszabadítania magát a Burning Legion uralma alól. De az egyik legékesebb példa talán az volt, amikor megállítottuk Algalont abban, hogy az Omega-jelet küldje a titánok számára, amely a bolygó újraformázásával járt volna együtt. Algalon meg is fogalmazta, amit érzett:

Talán a tökéletlenségetek az… ami szabad akaratot biztosít nektek… ami lehetővé teszi számotokra, hogy szembeszálljatok minden előzetesen kikalkulált kozmikus lehetőséggel. Ti sikerrel jártatok ott, ahol a Titánok saját tökéletes teremtményei is elbuktak.

Ez a szabad akarat az, ami felülkerekedett Illidanban akkor, amikor Xe’ra megpróbálta átváltoztatni őt. Illidan számára talán túl egyszerűnek tűnt ez az út. Talán túl könnyű lett volna a sok szenvedés, áldozat és sötétség után a Fényt elfogadni. De az is lehet, hogy Illidan számára a Fény ugyanolyan úr és parancsoló, mint Sargeras. Hogy eladja magát a Fénynek, hogy szolgája lesz egy olyan erőnek, amely ha nem is hatalmat, de a régóta áhított megváltást adná meg számára cserébe. Talán túl sokszor ajánlottak már neki hatalmat a hűségéért cserébe, ezért képtelen lett volna bízni, akár a Fény teremtményében is. Illidan ismeri a célját és tudja, hogy hogyan érje azt el. Neki ehhez a naaru segítsége nem kellett.

Ha igaza is volt Xe’rának abban, hogy Illidan legfőbb ellensége nem is a Burning Legion és nem is Sargeras, valószínűleg nem kellett volna az akaratát, a tervét megpróbálnia ráerőltetni a vonakodó Illidanra. Ebben még Velen próféta is egyetértett, aki maga is csodálkozott Xe’ra erőszakosnak tűnő akcióján. És Velen már csak tudja, hogy mit jelent a naaruk akarata. A naaruk voltak azok, akik siettették menekülését Argusról. A naaruk rá is ráerőltették látomásaikat, hogy meggyőzzék arról, mit kell tennie. Csakhogy Draenoron és Azerothon ez a jövőbe látó képessége jelentősen meggyengült Velennek és látomásai bizonytalanokká váltak. És ekkor kellett rádöbbennie Velennek is a fiatal Anduin segítségével, hogy nem csupán a kozmikus méretű harc, a Burning Legion elleni háború a fontos, hanem az élet maga, még akkor is, ha az mégoly pici és törékeny a környezetében.

Egy kozmikus méretű háború részesei vagyunk, amely egyik tetőpontjához érkezett Arguson. Titánok, világ-lelkek, naaruk, Void Lordok dolgoznak egymás mellett és egymás ellen. És minket eszközként igyekeznek felhasználni céljuk elérése érdekében. A mi életünk azonban a mi sorsunk és csak a mi döntésünk az, hogy mit kezdünk vele. Hogy beállunk-e a sorba, kozmikus hatalmak bábui és eszközei leszünk, vagy választjuk az ismeretlent, bízva abban, hogy az lesz a jó irány, mert úgy érezzük, hogy sorsunk arra vezet minket. Mindez csupán a mi szabad akaratunkon múlik. Ha csak egyvalamiben is igaza volt Illidannak, akkor ebben: csak mi menthetjük meg saját magunkat és világunkat. Hogy ennek elérésére milyen eszközöket választunk, az is csak rajtunk múlik.

Add hozzá kedvenceidhez