Taran Zhu és a Shado-Pan

Ők a Fal Őrzői, a Kardok az Árnyékban. Ők a Shado-Pan, Pandaria legádázabb harcosai és talán a legtitokzatosabb lakói. Kötelességük a sha kontrollálása és felügyelet alatt tartása, így óvták meg Pandariát évezredeken át a pusztulástól. És bár a számuk elenyésző Pandaria összlakosságához képest, a Shado-Pan sikerrel teljesítette küldetését… egészen idáig.

Taran Zhu, a Shado-Pan vezetője talán a legvitatotabb figurája ma Pandariának. És a Shado-Pan vezetőjeként talán most kell a legtöbb problémával szembenézni, melyek közül jópárat mi hoztunk a fejére.

Shaohao, az utolsó császár

Miután a mogukat legyőzték, Pandariában a pandaren Császárok uralkodtak. Az utolsó pandaren császár, Shaohao a hagyomány szerint hatalomra kerülésekor egy jinyu Waterspeaker tanácsát kérte. A folyó vizében a jinyu meglátta az Ősök Háborújának eseményeit és a Hasadást. Shaohao hamar rájött, hogy rajta múlik, hogy megmentse Pandariát. Utazásai során eljutott a Jáde Kígyóhoz, aki azt mondta a császárnak, hogy szabaduljon meg a terheitől, tisztítsa meg a lelkét, és váljon eggyé a földdel. És így Shaohao elindult az úton, melynek során felfedezte a sha-t.

A Majomkirány segítségével Shaohao egyesével megszabadult a terheitől – és ezek mindegyike egy-egy sha képét öltötte fel, a negatív energiákból és gondolatokból létrejövő hatalmas szörnyekét. Mivel ezek a lények pusztán érzelmek voltak, igazából nem volt mód rá, hogy megölje őket – de be lehetett őket börtönözni és így felügyelet alatt tartani. E célból Shaohao létrehozta a Shado-Pan rendjét, Pandaria legjobb harcosainak csoportját, akiknek az lett a feladatuk, hogy kordában tartsák a sha-t, és biztonságot nyújtsanak Pandariának.

Mikor elvégezte küldetését, Shaohao utolsó kijelentése az volt népéhez, hogy minden napot a maga teljességében éljenek meg, és minden éjjel a háborítatlan elme békéjével aludjanak. Pandaria ezután ködbe burkolózott, és Shado-Pan megkezdte hosszú virrasztását, amely tízezer éven át tartott.

A Shado-Pan

„A sha a földünkön található összes félelem, gyűlölet és gonosz kollektív ereje. Olyan ellenség, amely nem tanúsít kegyelmet és sohasem fárad el. Manipulálták a mantidokat és a yaungolokat, hogy ellenünk fordítsák őket. A Shado-Pan tagjai felesküdtek arra, hogy elpusztítják a sha-t. Mi vagyunk a kard és a pajzs a terrorjukkal szemben, az utolsó és egyetlen védvonal azzal a gonosszal szemben, amit Pandariára hoznának. Ha felesküdsz a rendükre, akkor szabad akaratodból választod a sha-val való folytonos harcot. Életed végéig. Megtanítjuk, hogy hogyan pusztíthatod el őket, és igyekszünk megmutatni, hogy hogyan ne félj tőlük, de egy dolog biztos: soha nem fognak véglegesen eltűnni.” /Részlet a Trial of the Red Blossoms c. novellából/

Nem egyszerű küldetés a Shado-Pan tagjává válni. A jelentkezőknek próbák sorozatán kell átesniük, amit a Vörös Szirmok Próbájának neveznek (Trial of the Red Blossoms), és amely három képességet tesztel – Bölcsesség, Erő, Lelkierő – méghozzá halálos próbákon. Emiatt van olyan kevés Shado-Pan tag a világon: ahhoz, hogy azzá válj, nem elég a fizikai erő, de rendelkezned kell a bölcsességgel is, hogy megértsd, hogy hogyan működik Pandaria és micsoda a sha; valamint azzal a lelkierővel, amellyel szembe mersz nézni azzal a brutális érzelmi támadással, amit a sha jelent nap mint nap.

El kell fogadni azt, hogy akárhogy is küzdesz, mindig lesz, amivel újra harcolnod kell. A Shado-Pan őrzi a Kígyó Gerincét (Serpent’s Spine), hogy a mantidokat ellenőrzése alatt tartsa, és tisztában vannak a mantidok százéves szaporodási ciklusával. Ismerik a yaungolokat is, és őket is ellenőrzésük alatt tartják. De a legfontosabb, ami mindenek felett áll, az a sha. A mantidoktól eltérően a sha soha nem pihen meg. Mindig jelenlévő, állandó fenyegetést jelent, amelyet a Shado-Pan harcosainak kell felügyelniük.

Akit egyszer megérintett a sha, az egy életre viseli annak bélyegét – a sha hamar kiismeri ellenfele elméjét, annak gyengeségeit és félelmeit és ezt mind a maga hasznára fordítja. A sha-val harcolni nem egyszerűen annyit jelent, hogy meglóbálod a kardod – szigorú érzelmi önmegtartóztatást is jelent. Nem szabad elfelejteni, hogy a Shado-Pan tagjait arra képezik ki már tízezer éve, hogy megküzdjenek a sha-val. Pandaria lakosainak többsége egész életében nem találkozik a sha-val teljes egészében. Nem tudják, hogy hogyan működik a sha, hogyan harcoljanak ellene – ez a Shado-Pan dolga.

De ez nem is csoda, ha visszagondolunk Shaohao utolsó szavaira: „minden napot éljetek meg a maga teljességében és este háborítatlan elmével aludjatok.” Háborítatlanul a félelemtől, a kétségektől, a gyűlölettől, a haragtól, bármitől, ami akaratlanul is táplálná a sha-t. Shaohao igyekezett minden megtenni azért, hogy a sha ne jusson hatalomra, és a biztonság kedvéért kijelölt egy harcosokból álló csoportot, amely a felügyelete alatt tartja. A Shado-Pan tagjainak élete a kontrollált érzelmekről szól, egy olyan szolgálatról, amely legtöbbször kellemetlen halállal ér véget. De a Shado-Pan azért szolgál, hogy megvédje Pandariát és ezt a nemes küldetést tízezer éven át hiba nélkül teljesítették.

Taran Zhu

A Shado-Pan vezetőjeként Taran Zhu viseli a legnagyobb terhet. Felügyeli az összes harcost és felügyeli a rend belső működését. Taran Zhu alatt három különböző ág Mesterei állnak – az Omniát Yalia Sagewhisper mester felügyeli, a Blackguardokat Wan Snowdrift vezeti és a Wu Kaot Nurong mester vezeti. Mindegyik mester Taran Zhunak felel, akinek a küldetése a világ felügyelete és annak biztosítása, hogy a sha nem kerül ki az ellenőrzésük alól.

Kérdezhetnénk, hogy miért tűnik Taran Zhu mindig olyan mérgesnek, egyáltalán, a Shado-Pan miért tűnik olyan mérgesnek. Jó okuk van rá. Pandaria lakosait arra biztatták, hogy háborítatlan elmével éljenek, azonban a Shado-Pan tagjai nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust. Át kell érezniük, hogy mik a sha-k és hogyan hogyan működnek, és így már érthető Taran Zhu és többiek időnkénti kirohanása.

A Shado-Pan kapta a legnehezebb küldetést. Amígy Pandaria többi része békében és harmóniában éli az életét, a Shado-Pan szándékosan keresi ennek az ellentetjét. Végülis az az oka annak, hogy Pandaria többi lakosa megengedheti magának a békés és aggodalmaktól mentes életet, hogy a Shado-Pan magára vállalta a többiek érzelmi terheit is. Gondoljunk bele: ha a sha-t a negatív energiák vonzzák be, és az egyetlen pandarenek, akik negatív érzelmekkel viseltetnek, a Shado-Pan tagjai, akkor a Shado-Pan tényleg kontrollálni tudja, hogy hol és mikor tör elő a sha, és könnyen ellenőrzésük alatt tudják tartani. De ez egy nagyon nehéz teher.

Ugyanakkor kiváló módja volt annak, hogy tízezer éven át ellenőrzésük alatt tartsák a sha-t. Taran Zhu egy soha véget nem érő kör részeként, amely már kiállta az idő próbáját, jelenleg ennek a szervezetnek a büszke vezetője. Shaohao tudta, hogy mire kéri fel a Shado-Pant, amikor megalakította a rendet – és az a tény, hogy csak kevesen tudják kiállni a Vörös Szirmok Próbáját, sikerének egyik kulcsa. Pandaria többi része békében aludhat, amíg legerősebb harcosai vigyáznak rá.

Örök szolgálat, örök frusztráció

Most már érthető, hogy miért volt Taran Zhu olyan mérges, amikor Pandaria partjainál találkozott a Horda és a Szövetség küldötteivel. Nem csak az volt a gond, hogy idegenek voltunk ezen a földön, hanem az, hogy magunkkal hoztuk a saját negatív energiáink vad és kiszámíthatatlan viharát, amellyel életre keltettük a sha-t oly módon, mint semmi azelőtt. Se a Szövetség, se a Horda nem értette, hogy mi a sha és igazából mit jelentenek – mindkét fél túlságosan el volt foglalva az egymással szembeni háborúval, mintsem megértette volna, hogy mi lesz egymás elleni gyűlöletük következménye Pandarián. Ezért tiltakozott Taran Zhu olyan hevesen az ellen, hogy mindkét felet beengedjék az Örök Virágzás Völgyébe (Vale of Eternal Blossom), Pandaria legszentebb területére.

Taran Zhu azért lehet dühös, mert megengedheti magának, hogy dühös legyen, mivel megérti, hogy milyen következménye lesz a dühének és tudja, hogy hogyan kezelje le. Amit nem tud kezelni, és amelyre a Shado-Pan egyáltalán nem volt felkészülve, az a sha támadása közvetlenül a pandaren népre, és a káoszra, amelyet magával hozott. A mantidok korábban kirajzottak, és emiatt a yaungolok is egy kiszámíthatatlan vándorlásba kezdtek. Mindegyik esemény még több pandaren halálát jelentette – és még több félelemhez, kétséghez, káoszhoz vezetett. Gazdátlan maradt, és a kör olyan gyors spirálba kezdett, amellyel kiszabadult a felügyelet alól és Pandaria pusztulásával fenyeget.

És a Szövetség és a Horda továbbra is folytatja egymás elleni harcát. Pokolsikoly Garrosh cselekedetei pedig még veszélyesebbek, mivel nem úgy tekint a sha-ra mint egy halálos ellenségre, hanem mint egy fegyverre, amelyet mások ellen fordíthat. Egy olyan szervezet számára, amely tízezer éve annak szenteli magát, hogy fenntartsa a rendet és az egyensúlyt Pandarián, ez túlmegy minden határon. Teljesen világos Taran Zhu számára, hogy sem a Szövetség, sem a Horda nem fogja megérteni a sha-t vagy akár Pandariát, mivel elvakítja őket az egymás elleni gyűlölet.

Káosz és szolgálat

Talán Taran Zhu kicsit durva volt, amikor a Villámszigeten (Isle of Thunder) rákiabált Jainára és Lor’themarra, hogy vessenek véget az egymás elleni gyűlöletüknek, és szakítsák meg a kört, de igazából nem volt más választása. Annak ellenére, hogy mindkét fél látta a sha elszabadulását a kontinensen, hogy mindkét oldalnak elmondták, hogy mik a sha-k és hogyan működtek, egyikük sem volt hajlandó megpróbálni, hogy visszafogja magát Pandaria érdekében. Taran Zhu számára a Horda és a Szövetség is olyan, mint két gyerek, akik mindketten maguknak akarják az utolsó szót egy véget nem érő vitában, miután egyikük sem hajlandó engedni a másiknak.

Taran Zhut egyáltalán nem érdekli a Szövetség és a Horda közötti harc, nem a mi végzetünk a fontos számára. Őt a saját feladata és küldetése érdekli, amelyre sok-sok évvel felesküdött azután, hogy kiállta a saját Vörös Szirmok Próbáját. Az esküje, hogy vigyáz és megóvja Pandariát a legjobb képességei szerint, és amiért maga irányítja a Shado-Pant. Őt a sha fertőzése foglalkoztatja, amely azzal fenyeget, hogy elpusztítja a szent Völgyet és ezzel együtt egész Pandariát. Őt a népe érdekli, a pandarenek, akik a Shado-Panhoz fordulnak védelemért és felszabadulásért a pusztítással szemben.

Hogy egy képtársítással éljek, képzeljük el, hogy Pandaria egy fantasztikus medence egy forró nyári napon és Taran Zhu az úszómester, a Horda és a Szövetség pedig eldöntötte, hogy egyszerre mennek be a medencébe, de ott harcolni kezdenek. Taran Zhut nem az érdekli, hogy ki kezdte a harcot, hanem az, hogy két gyerek üvöltözve harcol egy medencében, fröcskölve a vizet és ezzel mindenki más szórakozását és pihenését is tönkreteszik. És ha egyedül Taran Zhun múlna, akkor már régen ki lennénk tiltva a medencéből mindörökre.

Szerencsére a sorsunk nincs Taran Zhu kezében, különben abban a pillanatban kitiltott volna minket, hogy betettük a lábunkat Pandariára. Azonban okosabb lenne, ha hallgatnánk a szavára – hacsak nem mi magunk akarunk lenni Pandaria elpusztításának egyetlen okozói.

Forrás: Anne Stickney – Know your lore: Taran Zhu and the Shado-Pan

Add hozzá kedvenceidhez