High General Abbendis naplója

High General Brigitte Abbendis a Scarlet Crusade alapító tagjainak utolsó életben lévő tagja volt, és a Scarlet Enclave-nak nevezett területen igyekezett a Scarlet Crusade seregeit egyben tartani. Aztán megjelent felettük Acherus nekropolisza a Lich King új death kngihtjaival, és úgy tűnt, a Crusade-nek nincs menekvés, minden oldalról bezárták őket, köszönhetően a Horde és Alliance támadásainak Scarlet Monastery ellen. Abbendis azonban a legkiválóbbakkal együtt még időben elmenekült New Avalonból, hogy a tengeren átkelve Northrenden kössenek ki, és immár Scarlet Onslaughtként támadják továbbra is nemcsak a Lich Kinget és a Scourge-öt, hanem mindenkit, aki ellenük van. Ezt az időszakot meséli el nekünk Brigitte Abbendis naplója:

A hang azt súgta nekem: – Gyere hozzám. – Az elejétől tudtam, hogy a Holy Light volt az, aki beszélt hozzám álmomban. Végre! Annyi év imádkozás és jócselekedet után, miközben igyekeztem megtisztítani Azeroth felszínét az élőholtak mételyétől. Annyi kudarc és újjáéledés után.
Végre!

---

Újra megtörtént. – Gyere hozzám… – parancsolta a Light.
Fagyoskodtam, mikor felébredtem, pedig nem volt hideg a szobámban. Megkétszerezem az erőfeszítéseimet! Holnap elmondom a főapátnak, hogy azt akarom, hogy növeljük meg az imádkozásokat. Nincs többé félmunka!
A Holy Light felfigyelt a mi jó munkánkra. Érzem!

---

Ez alkalommal ébren voltam! Nagyon szép idő volt, mégis a meleg, napos idő közepén közel egy percen át fagyos és párás volt a leheletem. Az egyik pap észre is vette és imádkozva térdre borult.
Senki se hallotta a hangot, gondoltam. De legalább egy tanú bizonyítja, hogy nem vagyok őrült. Talán meg kéne kérnem Landgrent, hogy imádkozzon értem?
Utasítom Jordant és Streetet, hogy változtassanak a toborzási módszereinek holnap. Hozzászoktunk ahhoz, hogy hitetlenekkel duzzasztjuk fel sorainkat, akik csak elpusztítani akarják az élőholtakat. Az nem elég!

---

A parancsnok és a püspök mindketten fogékonyak voltak rá. Nem mintha lett volna más választásuk. Street püspök különösen lelkesnek tűnt. A Crusade megújulásáról beszélt és megesküdött rá, hogy kifürkészi a gyengehitűeket sorainkból.
Mondtam neki, hogy legyen nyugodt. Eszem ágában sincs tönkretenni a Crusade-et. Ugyanakkor tetszik a gondolat, hogy a leghívőbbekből egy elit hadosztályt hozzunk létre, hogy teljesítsük a Light parancsát Northrenden. Félek, hogy Streetnek a LeCrafttal való barátsága lassan kifordítja őt. Ugyanakkor mindkettejük hasznosak.

---

A Crusade nagy részét itt hagyom, hogy folytassák az élőholtak kipucolását a hátsó kertünkből. Úgy gondolom, hogy ha egyszer végeznek azzal, amit elkezdtünk, a legtöbben kilépnek és hazamennek, hogy békében élhessenek.
Ez valahogy jónak tűnik. A kiteljedésünkkor mindig mi voltunk a föld sója, azért jöttünk létre, hogy visszavegyük otthonukat a Scourge fertőzésének mocskától, hogy visszaállítsuk a mi Lordaeronunk régi dicsőségét. A Scourge előtti időket. Az Arthas és a királygyilkosság előtti… a Lich King előtti időket.

---

Az emberek arról suttognak, hogy hamarosan eljön a nap, ami mindent meg fog változtatni a Scarlet Crusade számára. Street püspök el is nevezte, Karmazsin Hajnalnak (Crimson Dawn) hívja.
Még elgondolkozom rajta, habár a csontjaimban érzem ennek a gondolatnak az igazságát. Imádkozom, hogy jólétet hozzon számunkra bánat helyett.

---

Ismét beszélt a Light, meglehetős sürgetéssel a hangjában. Türelmetlen érzéssel ébredtem fel az álomból. Nem fogok csalódást okozni. Nincs több halasztás. Hamarosan úton kell lennünk!
Milyen nagyszerű véletlen, hogy – és itt kontrollálnom kellett magam, hogy ne mutassam ki megkönnyebbülésem – ezen a délutánon Shely kapitány néhány új hajót hozott számunkra az utazáshoz. Talán egyáltalán nem is volt véletlen? A Holy Light oly módon is kifejezi akaratát, amit mi nem érthetünk meg.
A Sinner’s Folly (Bűnös Könnyelműsége) lesz a zászlóhajóm. Azt hiszem, találó a név.

---

Most már értem, hogy miért akarta a Light, hogy úton legyünk. Az éjszaka közepén egy Scourge Nekropolisz jelent meg az égen felettünk, és a Pokol szolgái özönlöttek ki belőle!
Death knightok új csoportja vezeti a támadást. Máris katasztrofálisak a veszteségeink. Így, hogy a Scourge bárhonnan és bármikor ránk támadhat az égből, nem látom, hogyan lehetne egy tisztességes védelmet felállítani.
Félek, hogy a Northrendre tervezett expedíciónk még azelőtt véget ér, hogy elkezdődne.

---

Tájékoztattak arról, hogy Hearthglen és a környező terület már megkezdte egy hadtest felállítását. Galvar Pureblood főparancsnok maga kívánja vezetni azt a megmentésünkre. Az erőfeszítései hiábavalóak lesznek.
Gondoskodnom kell róla, hogy a legjobb küldönceim átjussanak az ellenség vonalán és figyelmeztetnem kell őt. Hearthglennek fel kell készülnie rá, hogy DIG IN és vezesse a Crusade többi részét.
Kis szerencsével még az éj beállta előtt átjutnak.

---

Semmi hír nincs ma reggel a küldönceimről. Világos, hogy egyikük sem tudott eljutni Hearthglenbe. A Plaguelands elveszett. Pureblood majd megérkezik a seregével és a nyílt terepen fogják megsemmisíteni őket.
Ma délután egy látomást kaptam a Lighttól. Láttam a teljes elpusztítását mindannak, amit itt felépítettünk. Az üzenet világos – megmondta nekem, hogy vigyem el a leghívebbeket és hagyjam sorsára a Crusade-et.

---

Landgren később elmondta nekem, hogy ő is ugyanezt a látomást kapta. Nem értem, hogy hogy mondhatja nekünk a Light, hogy ilyen tisztességtelenül cselekedjünk. De nem az én dolgom, hogy megkérdőjelezzek bármit is – nekem engedelmeskednem kell és engedelmeskedni is fogok.
Felzaklatott, amikor visszanéztem New Avalonra. Az a gyanúm, hogy utoljára láttam. A mi végzetünk Northrenden van. Valami oknál fogva tele vagyok baljós előérzettel. Az előttünk álló küldetésnek kellene kivernie a fejemből ezeket az aggodalmakat. Ki is űzöm őket a fejemből.

---

Talán egy kis szerencsével Pureblood Főparancsnok valahogy kitart és vezeti majd a túlélőket. Én egy gyáva vagyok – egy kutya, amely fülét-farkát behúzva elszalad!
Azt mondják, két hónapig fog tartani ez az utazás. A többi hajót nem olyan sebességre tervezték, mint a Follyt. Azok szállítják a sereg és a felszerelés nagy részét, és alig többek egy egyszerű vitorlás teherhajónál, de biztonságban oda fogunk érni.
Nem örülök ennek, de a Lightért elviselem a tengeri betegséget. Egyszerűen nem szabad hagynom, hogy a többiek észrevegyék.

---

Egy ideje nem írtam már. Csak annyit tudok tenni, hogy egyenesen állok és igyekszem nem rosszul lenni. Az emberek elkezdtek azon töprengeni, hogy miért zárkózom be az idő nagy részében a kabinomba. Nem tenne jót a közhangulatnak, ha látnának engem ebben az állapotban.
Most már nem kellene sokáig tartania. Imádkozom, hogy ne is tartson. Hat hét eltelt már és minden nap egyre rosszabbnak tűnik az időjárás. Csak remélni tudom, hogy Northrenden nincs ilyen szörnyű időjárás. Nem a hidegre születtem.
A Holy Light nagyon régóta néma.

---

Minden előzetes figyelmeztetés nélkül megtámadtak minket! Óriások masszív hosszúevezős hajóikkal úgy tűntek fel a ködből, mint a szellemek. Olyan némák voltak, mint a halottak.
Elvesztettem egy hajómat és a rajta lévő összes embert. Nagy bátorsággal és jól harcoltunk, tekintve, hogy csak a legalapvetőbb tengeri harci kiképzést kaptuk.
A csata után az óriások által foglyul ejtett embereim sikolyai visszhangoztak végig a vízen. Egy idő után ismét néma csönd lett minden. Street püspök imádkozásra szólította fel az embereket.

---

Ma reggel úgy ébredtem, hogy éppen módosításokat végeztem a térképemen. A Light vezette a kezemet, megmutatva, hogy pontosan merre kell mennünk.
Közel vagyunk!

---

Partraszállás!
Mikor kiszálltam az evezős hajóból a parton, leszúrtam a zászlónkat és teljesen átjárt a Holy Light, amely rajtam keresztül beszél. Ma van a Crimson Dawn – a nagy nap, amelyre mindannyian vártunk. Ez lesz New Hearthglen helye. Mi most már nem a Scarlet Crusade vagyunk. Mi vagyunk a Scarlet Onslaught (Skarlát Támadás)!
És valóban egy támadás is leszünk Northrenden! A Scourge rákja azzal fenyeget, hogy elárasztja a világ koronáját, a többi részét pedig elsüllyeszti. Eljött az idő, hogy a Lich King otthonába vigyük a harcot közvetlenül!

---

Közel egy hónap eltelt és a munkálatok a tervek szerint haladnak. Túl elfoglalt voltam ahhoz, hogy írjak. Felderítőim elmondták, hogy ez a föld tele van sárkányokkal és más különös bestiákkal. Amíg nem állunk készen, addig nem mutatkozunk.
A mai mise közepén a Főapát kijelentette, hogy hamarosan egy látogató érkezik – valaki, akit a Light küld, hogy győzelemre vezessen minket.
Nem tudom, hogy érzek ezzel kapcsolatban. Miért nem nekem mondta a Light? Nem szolgáltam híven? Most egy kívülállóval helyettesítenek engem?

---

Ma éjjel Barean Westwind Admirális bukkant fel az ajtóm előtt! Minden leírás szerint évekkel ezelőtt meghalt ezen a partszakaszon.
Nem is nézett ki elég idősnek és mégis tudtam, hogy ő az. Kijelentette, hogy ő volt halálra ítélt flottájának egyetlen túlélője, és csak a Light kegyelme miatt maradhatott életben.

---

Az egész éjszakát átbeszélgettük reggelbe nyúlóan. Biztosított róla, hogy nem áll szándékában átvenni a helyemet, de a Light arra utasította, hogy utazzon keresztül a hatalmas Dragonblighton, hogy a tanácsadómként szolgáljon és csak névleg legyen parancsnok. Kijelentette, hogy nagy változások közelegnek Northrenden. Az Alliance és a Horde fog jönni nagy erőkkel, válaszul arra a szörnyű járványra, amit a Lich King készült rájuk ereszteni.

---

Az emberek nagy lelkesedéssel vették körül az admirálist, különösen Landgren Főapát és Street püspök. Láthatólag a Holy Light egy új áldást suttogott az admirálisnak álmában, amit aztán tovább adott Landgrennek. Néhány férfi belépett a papságba, és most már „varjúpapoknak” hívják őket.
Úgy tűnik, csak Jordan nincs lenyűgözve. Gondolom ez érthető. Valószínűleg érzi, hogy veszélyben van az ő pozíciója, ha az enyém is.

---

Valami nincs rendben. Nem tudnám megmondani, hogy mi, de nem tudom magam rávenni, hogy teljesen megbízzak az Admirálisban. Nem csinált semmi rosszat. Épp ellenkezőleg! És mégis, bíznom kell az ösztöneimben.
Imádkozni fogok, hogy megértsem a helyzetet. A Light hozta ide az Admirálist, hogy győzelemre vezessen minket, és nem az én dolgom, hogy megkérdőjelezzem döntéseit. Továbbra is engedelmeskedni fogok. Hívő vagyok.

---

Újabb hónapok teltek el. Nagy erőfeszítéseket tettünk New Hearthglen felépítése kapcsán. A fal már majdnem készen van, ahogy a kaszárnya is. Kaleiki emberei valódi csodatevők.
Nem vitt rá a szívem, hogy írjak. Bizonyos okokból kerülöm, hogy leírjam a gondolataimat. Az utóbbi időben nem látogatott meg a Light, habár az Admirális biztosított róla, hogy nincs okom aggodalomra.

---

Az embereim azt jelentették, hogy Forsakenek egy kis csoportja vert sátrat a hegyoldalon északra tőlünk. A hegy másik oldalán láthatólag az Alliance kezdte meg egy sokkal nagyobb bázis kiépítését.
Az Admirális azt mondja, hogy hagyjuk őket. Nyugaton más Horde seregek is gyülekeznek, akik biztos a segítségükre sietnének, ha megtámadnánk őket. Nem örülök neki, de látom a logikát az érvelése mögött.

---

Az építkezés első szakasza elkészült. Westwind Admirális utasította az embereim egy csoportját, hogy egy kisebb bázist hozzanak létre távolabb északon. Nem mondta el a részleteket, csak annyit, hogy ennek megtételére utasították őt.
Ma délután négy kémet fogtunk el a Forsakenek városából, Venomspite-ból. Megkérem LeCraftot, hogy kínozza meg őket azért, hogy információkat szerezzünk tőlük. Ha csak négyet kaptunk el, vajon hánynak sikerült beférkőznie közénk?
Miért érzem úgy, hogy kezdenek a dolgok tisztázódni?

---

Itt ért véget a napló, amit aztán a Forsakenek egyik kémje szerzett meg, és amelyből rájöttek, hogy gyorsan kell cselekedniük, mert a Scarlet Onslaught támadást tervet Venomspite ellen. Ekkor a kémet azzal bízták meg, hogy néhány barátja segítségével ölje meg a szervezet vezetőjét, Brigitte Abbendist. Ők be is hatoltak New Hearthglenbe, ahol megölték a High Generalt Westwind Admirális jelenlétében, akinek utána sikerült elteleportálnia a helyszínről.

Természetesen kiderült, hogy Abbendis megérzése nem csalt, az Admirális valóban nem az volt, akinek látszott, hanem valójában Mal’Ganis, a dreadlord volt. A naplóban emlegetett varjú-papok shadow priestek voltak, akiket szintén újonnan vettek fel a tagok közé. A Legionben pedig az is kiderült, hogy a szervezet nem esett szét a vezető megölésével, hanem tovább élt Northrenden, továbbra is túlzó fanatizmussal, és akár a saját tagjait is ketrecbe zárta és kínozta, ha nem teljesen értettek egyet a szervezet céljaival. A papok kampánya során a foglyul ejtett papokat kiszabadították, akik örömmel csatlakoztak a Netherlight Temple-höz egy nemesebb cél elérése érdekében. A Scarlet Crusade és a Scarlet Onslaught pedig továbbra is annak példája, hogy egy alapvetően nemes cél érdekében létrejött szervezet hogyan siklik félre, ha túlzó fanatizmussal (meg egy-két dreadlorddal) ötvözik.

Add hozzá kedvenceidhez