Azerothi HistóriákCikkekNépek történelmeWarcraft történelem

A moguk és Lei Shen sötét lelke

Ma is kegyetlen, félelmet keltő, intelligens nép a Moguk.

Eredetileg a Titán Őrzők hozták őket létre a Forge of Wills segítségével. Feladatuk a világ folyó- és vízhálózatának kiépítése volt. Egykor szív nélküli, engedelmes kőteremtmények voltak, akik mestereik parancsára a szörnyű Old Godok szolgái ellen harcoltak. A háború után egy mágikus bölcsőt hoztak létre az Örök Virágzás Völgyének (Vale of Eternal Blossoms) nevezett rejtett völgyben.

Hosszú időn át felügyelték a moguk a titánok munkáját Azerothon a Titán Őrző, Ra-den irányítása alatt, miután a titánok elhagyták Azeroth-ot. Amikor az Old Godok a Curse of the Flesh-t, vagyis a Hús Átkát a moguk ellen is használták, ezek a kőteremtmények fokozatosan húsvér halandókká váltak. Elkezdtek lélegezni, vérezni és meghalni. És a hússal együtt a halandóság további átkai is megjelentek közöttük: a kevélység és a mohóság, a félelem és a düh. Már nem voltak egységesek, és hamarosan egymás ellen kezdtek el harcolni. Hatalmas mogu hadúrak gyűjtöttek seregeket maguk köré, hogy aztán egymásnak essenek. Csatáik felégették a földet és elrémisztették a terület többi halandó népét.

Lei Shen felbukkanása

A moguk első császára, Lei Shen volt az, aki először fogta össze a különböző mogu törzseket akként, hogy riválisait egyesével legyőzte és megölte. A legenda szerint ebben egy rejtélyes ereklye is a segítségére volt, amely valószínűleg egy Titán tárgy lehetett. Csak a leghűségesebb szolgái követték, amikor behatolt oda, ahova korábban egyetlen mogu sem mert: a Thundering Mountainba, vagyis a Villámló Hegybe, amely a moguk mesterének megszentelt otthona volt. A történelem nem jegyezte fel, hogy mit talált ott, de amikor Lei Shen lejött a hegyről, ezer vihar erejét uralta, és kijelentette, hogy a hegy lesz a székhelye.

Először a kezdetleges, apró jinyu birodalmat és hozen riválisait hódította meg. A pandarenek Kun-Lai Summit zord környezetébe menekültek, hogy védelmet kérjenek Xuentől, a Fehér Tigristől. Xuen egy időre menedéket biztosított számukra. De hamarosan Lei Shen Kun-Lai lábaihoz vezetett egy sereget. Ahelyett, hogy támadást indított volna, párbajt ajánlott: lépjen elő Xuen és mérkőzzön meg a Villámkirállyal. Ha győz, akkor a pandarenek szabadon élhetnek. Ha veszít, rabszolgasorba veti az összeset. Ha elutasítja, mindannyiukat kivégzi.

Xuen elfogadta a kihívást. Az erő Celestialja és a Villámkirály közötti párbaj napokig megrengette az egeket. Végül Xuen elbukott. Lei Shen nem ölette meg; ehelyett felvitte a legmagasabb csúcsra, a Neverest Hegyre, és odaláncolta, arra kényszerítve, hogy végignézze, ahogy a pandarenekből rabszolgák válnak a következő évezredekre.

A Titán tárgynak az őrzésére építette meg Lei Shen a Mogu’shan Vaults-ot, a környező épületeket pedig a Mogu Birodalmat dicsőítő egyfajta szentélyekké alakította át. Lei Shen, akit a Villámkirály (Thunder King) néven is ismertek, egy félelem-elvű birodalmat hozott létre, és ő alkotta meg a moguk első írott törvénykönyvét. Az első szabály az volt, hogy a zendülést, a lázadást és a felkelést nyilvános kibelezéssel büntette.

Akkoriban Pandarián a mantidok voltak a legerősebb és legfélelmetesebb nép. Mivel sokáig tanulmányozta őket, Lei Shen tudta, hogy soha nem fognak neki ők behódolni úgy, ahogy a többi nép. Ezért megparancsolta a szolgasorba vetett többi népnek, hogy építsenek egy hatalmas falat, amellyel elzárhatják a mantidokat Pandaria többi részéről. A Kígyó Gerincének (Serpent’s Spine) megépítése több nemzedéken át tartott, azonban a Villámkirály tudta, hogy alattvalóit maga a félelem fogja motiválni, mert a mantidoktól való félelem olyan erős volt, hogy megmozgatott hegyeket, létrehozott hadseregeket, egyesített birodalmakat és megépítette a falat.

A Villámkirály félelmetes harcos volt. Sisakjának puszta látványától megfagyott a vér az emberekben, lándzsáját és fejszéjét pedig olyan brutális pontossággal és gyorsasággal hajította, hogy villámcsapás volt a hangja, valahányszor eltalálta ellenfelét. Lei Shent végül egyetlen dolog tudta legyőzni: a halál. A moguk sosem tekintettek úgy a halálra és a halottakra, mint egy végső állapotra. Képesek voltak ugyanis a testet és a lelket szétválasztani egymástól, illetve képesek voltak mágiájuk segítségével az élettelen tárgyakba lelket ültetni és élőkké változtatni. Az ő mágia-használatukat nem lehetne az általunk is ismert varázsló vagy warlock kategóriába besorolni, mivel annál ez a fajta lélek-fogás és test-átalakítás sokkal összetettebb volt. A moguk ugyanis képesek a testet is átalakítani és más élőlényeket létrehozni. Ők hozták létre a Szaurokokat, a Grummlikat (Grummles), illetve agyagból a terrakotta katonákat és jáde-kövekből a Kőszülötteket (Stoneborn), ezeket a félelmetes és mogu mestereikhez mélyen hű harcosokat.

A Mogu Birodalom szövetsége a Zandalari trollokkal

A Zandalarik igyekeztek mindennél jobban megérteni a körülöttük lévő világot, felfedezni annak titkait és valódi erejét. Ahogy a világot szemlélték, délen rábukkantak Lei Shenre, a moguk Villámkirályára, akinek a titkát meg akarták ismerni. Egyik vezetőjük, Zulathra főpap kiváló lehetőséget látott a mogukban, ezért egy troll küldöttség élén Lei Shen birodalmába utazott, és egy ajánlatot tett: Lei Shen mondja el nekik nem evilági hatalmának titkát, ők pedig megismertetik ezzel a világgal a mogut. Lei Shen az ajánlatot elfogadta, mivel a moguk továbbra sem merték elhagyni a rájuk bízott völgyet, így nem ismerték a külvilágot. A trollok révén könnyedén és gyorsan megismerhetnék a világ titkait, így még könnyebben tudnák leigázni azt.

Így született meg a megállapodás a két fél között: a Zandalarikat információért cserébe a moguk megtanítják az arcane mágia használatára, valamint egy termékeny földterületet is ígértek nekik a völgy közelében. Lei Shen ezenkívül még egy titkos megállapodást is kötött Zulathrával. Eddigre a Villámkirály már rájött, milyen módszerrel lehetne lelkét feléleszteni, ha valaha is megölik, azonban a hataloméhes mogukra nem mert rábízni a titkot, ezért a Zandalarikat bízta meg vele. Az egyezség ellenére valójában mindkét fél el akarta árulni a másikat, azonban arra végül soha nem került sor, mert hamarosan ráébredtek arra, hogy a másikban egy felbecsülhetetlen értékű szövetségesre bukkantak.

Amikor Lei Shen Uldumba ment, hogy megszerezze a tol’virok földjét és a rájuk bízott értékes titán gépezeteket, meghívta Zulathrát, hogy jöjjön el és legyen szemtanúja legnagyobb győzelmének. Zulathra beleegyezett az utazásba, mert Uldum erejétől a halhatatlanság kulcsának megtalálását remélte. A főpaphoz csatlakozott szinte az összes magas rangú Zandalari vezető, mint tiszteletbeli testőrség. A tol’virok azonban a Forge of Origination segítségével elpusztították Lei Shent és a vele együtt érkezőket, köztük a Zandalari trollokat. Halála után közismert sisakját a moguk a Guo-Lai Csarnokok legmélyén helyezték el több ezer terrakotta katona társaságában, míg testét a Kun-Lai Orom tetején található Hódítók Sírjában (Tomb of Conquerors) helyezték végső nyugalomra.

A Mogu Birodalom szétesése

A Villámkirályt követő császárok továbbra is a félelmen alapuló engedelmesség alapján irányították birodalmukat és rabszolgáikat. Azonban hiába voltak fizikai és mentális fölényben, hiába volt hatalmas és sötét mágiájuk, a mogu császárok egyre önteltebbek lettek. Közöttük is különösen brutális volt II. Dojan császár, akit az a mániája, hogy befejezze apja munkáját, a lázadó szaurok légiók közötti Nagy Tisztogatást, arra késztetett, hogy hagyja ott trónját és egy végzetes katonai kampányra induljon. Katonai sátra fennt állt a Krasarang Vadon egyik szikláján, és onnan nézte végig a szaurok népirtást. Arra azonban nem számított, hogy a szaurokok 5. és 7. légiója az éj leple alatt megmássza a sziklákat, lesből megtámadják az ő hadvezéri sátrát, és őt magát a szikla szélére kényszerítik. Soha nem találták meg a holttestét. A halálát követő két zűrzavaros év alatt pedig a szaurokok csöndben eltűntek a vadonban.

A szaurok lázadást követően a moguk igyekeztek minden lehetőségét kizárni egy újabb felkelésnek. Ezért megtiltották a pandareneknek, hogy bármilyen fegyvert fogjanak, vagy viseljenek. Továbbra is úgy gondolták, hogy pusztán az erejüktől és mágiájuktól való félelem elég lesz a Mogu Birodalom fenntartásához. Erről az időről beszélt Lorewalker Cho a kíváncsiskodóknak:

– Mitől félsz a legjobban a világon? Legyőzted a félelmedet… vagy a félelmed győzött le téged? A Hasadás előtti ősi napokban Pandarián a mogu császárok uralkodtak. A népemből rabszolgákat csináltak és a népem rettegett. A moguk a fájdalom és a kín, a sötét mágiák és a brutális fegyverek mesterei voltak. Nem volt pandaren, hozen vagy jinyu, aki ellenállhatott volna hatalmuknak. És a népem rettegett.

– A moguk építették a Kígyó Gerincét. A rabszolgák közül azok voltak a legszerencsétlenebbek, akiket azért küldtek az építésére és a védelmére, hogy élelem legyenek a mantidok számára. És a népem rettegett. Ahogy a birodalom nőtt, a moguk elkezdtek kísérletezni a Völgy titkaival. Szörnyű fegyvereket hoztak létre élő húsból és élő kövekből. És a népem rettegett.

– Önhittségükben a moguk nem vették észre, hogy bukásuk ott várt rájuk csendben, nem az ellenségeik, hanem a legyőzöttek között. A nap, amikor az első rabszolga felállt… és nem rettegett többé.

A Pandaren Lázadás

Évezredeken át volt magányos Xuen, és nem tudott mást tenni, mint végignézni, ahogy a mogu birodalom megbocsáthatatlan kegyetlenséggel viseltetett szolgáival szemben. Aztán meglátta, hogy a lázadás magjai gyökeret vertek.

Minden egyetlen pandarennel, Kanggal kezdődött, aki úgy gondolta, hogy az, hogy a mogu birodalom a rabszolgamunkára támaszkodik, valójában gyengévé teszi. Megtanult fegyverek nélkül harcolni, kihasználni ellenfelei erejét velük szemben, és ezt másoknak is megtanította. Hamarosan követőivel együtt megszökött Kun-Laiba, ahol titokban fejlesztették képességeiket és filozófiájukat. Egy nap Kang felmászott a Neverest Hegy tetejére, hogy meditáljon, de helyette rátalált Xuenre.

Az elszigeteltség nem tette se dühössé, se keserűvé a Fehér Tigrist. Csupán még jobban vágyott rá, hogy segítsen. Kangot és a többi monk növendéket az erő útjaira tanította – nemcsak nyers erőre, hanem a kitartás erejére. – Nézzétek meg az apró életeket, amiket itt, a magaslatokban találhattok – mondta nekik Xuen -, és meg fogjátok ismerni az erőt.

Kang körülnézett, és szétszórtan elhelyezkedő, egymástól különálló fákat látott növekedni Kun-Lai hegygerincének vonalában. Kicsavarodottak és bütykösek voltak, de hamarosan megértette, hogy annak is kell lenniük. Ki kell bírniuk a harapós szelet és a kíméletlen havas esőt. Törzseiknek robosztusnak és erősnek kell lenniük, gyökereiknek pedig mélyre kell nyúlniuk.

Azok a fák alkották a monkok kolostorának falait, és ellátták őket fával, amiből az első fegyvereiket faragták – nem pengéket, ahogyan az ellenségeik, hanem botokat. Kang a sajátját elvitte Xuenhez, aki megáldotta azt. Kang “Sheilunnak” nevezte el a fia után, aki még évekkel korábban halt meg a moguk kegyetlenségének következtében.

Kang évekig viselte Sheilunt, a Pandaren Felkelés egész ideje alatt. Nem a bot nyerte meg a háborút. Kang szavai voltak azok, amik felvillanyozták a moguk rabszolgáit, és Kang volt az, aki előre vezette őket akkor, amikor minden elveszettnek tűnt. Néhanapján Sheilun csak egy vándorbot volt. De voltak napok, amikor ez volt minden, ami megakadályozta, hogy a moguk kardjai és fejszéi beleszúrjanak szívébe.

Sheilun ott volt azon a napon, amikor Kang meghalt, amikor életét adta, hogy megbuktassa az utolsó mogu császárt. Önfeláldozásával az egykori rabszolga felszabadította egész Pandariát.

Valóban a moguk önteltsége okozta vesztüket. Vakságukban nem vették észre, hogy a fegyvertelen pandarenek a saját testükből kovácsoltak maguknak fegyvert. Hogy félelemmel és rettegéssel csak ideig-óráig lehet fenntartani a rendet, amíg a rabszolgasorba vetettek felül nem kerekednek félelmeiken. És a szaurokok után eljött a nap, amikor a pandarenek is fellázadtak és felszabadultak a moguk uralma alól.

A Zandalari Háború

Ebben az időben, 12-13000 évvel ezelőtt a moguk egyetlen szövetségesei a Zandalari trollok voltak. Amikor a pandarenek fellázadtak a moguk ellen, a Zandalarik megtámadták az akkor alakult Pandaren Birodalmat. Ezt a konfliktust Zandalari Troll Háborúknak, vagy Zandalari Háborúnak nevezik. A Zandalarik létszámban is fölényben voltak, ráadásul denevéreik hátán úgy tudtak harcolni, amire kezdetben nem tudtak válaszolni a pandarenek. Hamarosan azonban egy Jiang nevű pandaren felhősikló (cloud serpent) barátjával rájött, hogy hogyan tudják letaszítani a trollokat a hídról és denevéreik hátáról, és ez fordulópontot jelentett a háború során. Bár a harc még hónapokig eltartott, Jiang egyre több és több pandarent tanított meg a felhősiklókon való repülésre. Ettől a naptól kezdve lett a sikló a remény jele a pandarenek számára, és ekkor alakult meg a Felhősikló Rend is (Order of the Cloud Serpent).

A háború végén a pandarenek elűzték Pandariáról a Zandalari trollokat, a mogukat pedig jelentősen visszaszorították, az Örök Virágzás Völgyéből azonban száműzve voltak. A Völgy védelmére a pandarenekből egy csoport, az Arany Lótusz (Golden Lotus) alakult.

A veszély azonban az utóbbi időben újra feléledt…

A moguk újbóli megjelenése

A birodalom széthullása után a mogu törzsek is szétszakadtak. Az utóbbi időben azonban ismét egyesültek, és egyelőre ismeretlen okokból az Örök Virágzás Völgyébe kívántak belépni. Az Arany Lótusz igyekezett mindent megtenni a távoltartásuk érdekében, ezért a Szövetség és a Horda kalandorainak segítségét is kérte a veszély elhárításához. Az Arany Lótusz vezetője, Zhi, a Harmónikus irányította a harcosokat az Arany lépcsőkhöz, illetve az Arany Pagodához, ahol a Szövetség és a Horda harcosai először találkoztak a moguk Kőszülötteivel, a terrakotta katonákkal, illetve a Quilenekkel, ezekkel a kőből létrejött oroszlán-kutyaszerű lényekkel.

A felderítők jelentése alapján hamarosan rájöttek, hogy a Guo-Lai Csarnokokba kívánnak a moguk betörni, valószínűleg ősi mogu ereklyék és varázstárgyak után kutatva. Ezt a pandareneknek mindenáron meg kellett akadályozniuk, azonban ez nem mindig sikerült. Néhány mogunak sikerült kicseleznie és megölnie az őröket, és behatolni a csarnokokba, ahol az élettelen jáde- és terrakotta-szobrokat felélesztették és a kőhadsereget vezetőjük, Zhao-Jin a pandarenekre uszította. A moguk három ereklyét akartak megszerezni: a Villámkirály harci lándzsáját, sisakját és fejszéjét.

A bátor harcosok segítségével azonban sikerül a pandareneknek a moguk előtt megszerezniük a hatalmas erővel rendelkező tárgyakat és az Arany Lótusz vezetője, Zhi a Néma Szentélybe (Silent Sanctuary), ebbe az ősrégi mogu kriptába rejtette őket. A moguk azonban nem hagyták ezt bosszú nélkül, és még mielőtt az erősítés megérkezett volna, lecsaptak a Néma Szentélyben várakozó pandarenekre, és mindenkit megöltek, köztük Zhit is.

A moguk nemcsak a szentélyt támadták meg, hanem a Völgy határában lévő területek közül is többet elfoglaltak. Kőből készült katonáik száma végtelen, erejük kifogyhatatlan volt, míg az Arany Lótusz tagjai már elfáradtak és megsebesültek a rengeteg csatározásban. Ezért a Celestialokat, Pandaria és a pandarenek védelmezőit hívták segítségül, akik feleltek is a hívásra, vihart és tornádót zúdítva a mogukra. Az Arany Lótusz csapatai a Mogu’shan Palotába is behatoltak, ahol egy körterem közepén a pandaren Sinan, az Álmodó, valamint Anduin Wrynn várta a pandareneket. A Celestialok segítségével végül sikerült legyőzniük a mogukat és megölniük vezetőjüket, Zhao-Jint.

A Zandalari trollok megjelenése és Lei Shen feltámasztása

Amikor a Pandariát beborító köd felszállt, nemcsak a Horda és az Alliance volt kíváncsi az új kontinensre. A Zandalarik szintén érdeklődve figyelték az új kontinenst, hiszen eszükbe jutott a moguk régen tett ígérete: egy földdarab Pandarián. Elhatározták tehát, hogy felelevenítik szövetségüket a mogukkal és felélesztik a Thunder Kinget, Lei Shent, miután annak titkát a mogu uralkodó nekik elárulta.

A pandariai Zandalari sereget Khar’zul próféta vezette, aki közvetlenül Zul prófétától kapta utasításait. A trollok egy sötét mágia segítségével a spiritbindingnak nevezett szertartást művelték főleg: ennek segítségével egy lelket egy új testbe tudtak költöztetni. Így akarták feltámasztani a Kun-Lai Oromban található Császárok Völgyének (Valley of the Emperors) kriptáiban nyugvó terrakotta testeket, hogy az egyre növekvő mogu seregeknek utánpótlást biztosítsanak. A Zandalariknak végül sikerült megszerezniük a rettegett Lei Shennek a holttestét, majd azt az Isle of Reckoningra, vagyis a Leszámolás Szigetére vitték. A Kun-Lai Oromhoz közel eső Zouchin Falvát is elkezdték ostromolni, azonban az inváziót végül visszaszorították és Khar’zul prófétát is megölték. Azonban ez se tudta megakadályozni a Thunder King felélesztését.

Néhány héttel Lei Shen feltámasztása után a Zandalarik egy újabb csapattal ostromolták meg Zouchin Falvát, amelyet egy Kha’lak nevű Zandalari nő vezetett. A támadás célja az volt, hogy kikötési pontot biztosítsanak a Zandalari hajók számára Pandaria és az Isle of Thunder között. Azonban a támadókat a Shado-Pan csapatai, valamint a Shado-Pannál éppen akkor lábadozó Vol’jin és az ember Tyrathan Khort fogadta. Ennek ellenére a Zandalariknak sikerült elfoglalniuk Zouchint. Később Khalak a csapataival együtt a Tu Shen Burial Groundhoz ment, hogy Lei Shen egyik legfőbb bizalmasát, Warlord Kaot felélesszék. Itt ismét csak a Shado-Panba botlottak, azonban a pandareneket elfogták Vol’jinnal együtt. Kha’lak megpróbálta meggyőzni Vol’jint arról, hogy hagyja el a Hordát, amelynek Warchiefje éppen meg akarta ölni és csatlakozzon a Zandalarik seregéhez.

Vol’jin azonban visszautasította az ajánlatot, majd kiszabadította a foglyul ejtett pandareneket és visszatért velük Shado-Pan Monasterybe. Itt a Zandalarik mogu szövetségeseikkel együtt megtámadták a Monasteryt, amelyet mindössze harminchárman védtek. Azonban minden körülmény dacára a Zandalarik valójában egy csapdába sétáltak bele, és a védők kivételes harci képességeivel szemben alulmaradtak. Kha’lakot maga Vol’jin ölte meg, amikor átvágta a torkát.

A Zandalarik többsége csatlakozott Lei Shenhez a Throne of Thunderben. A trollok itt Lei Shen utasítására hatalmas hajókat építettek, hogy a mogukkal együtt megkezdjék Pandaria partjainak támadását és megszállják a környező területeket. Lei Shen hatalmas területeket ígért a Zandalariknak Pandaria északi részén. Végül azonban a mogukkal együtt a Zandalarik is elbuktak a Horda, az Alliance és a pandarenek egyesített seregei előtt. Sikeresen legyőzték a trollokat és Khar’zul prófétát is, azonban sem a holttestet, sem az újjáélesztett Viharkirályt nem sikerült a mai napig megtalálni.

A Mogu’shan Vaults elleni támadás

Végül Lorewalker Cho úgy döntött, hogy nincs más választás, be kell hatolni a legképzettebb harcosokkal a Mogu’shan Vaultsba, hogy megvizsgálják, milyen értékes és hatalmas tárgyakat őriztek itt a moguk, még mielőtt ők lépnének először és szereznék vissza ezeket. A Vaults-ot a moguk által elvarázsolt kőőrök védték, akik lángokkal, karmokkal és agyarakkal felfegyverkezve óvták a moguk kincseit. Itt élt az Elátkozott Feng, aki valaha a Vaults gondnoka volt, azonban egyszer lopáson kapták, és azóta a moguk császárai folyamatosan kínozták, majd újraélesztették, hogy újra kínozhassák. Néhányan azt mondják, hogy valójában egy féltékeny beosztottja rendezte meg az egész lopást, hogy így szabaduljon meg tőle.

De nemcsak Cho és segítői akarták megismerni a Vaults titkait. A Zandalari trollok is támadást indítottak ellene, és vezetőjük, Gara’jal mindenáron fel akarta törni ezt az ősi szentélyt, hogy megtalálhassa a moguk által használt arcane energiát és megismerhesse annak titkait.

A helyet az egykori mogu császárok szellemei is védték, akik holtukban is félelmetes erővel és hatalommal rendelkeztek. Nevüktől még a föld is megremegett: Zian, a Végtelen Árnyék, Élesfogú Meng, Acélbőrű Qiand és Gyorstalpú Sebotai.

Miután az egykori császárok szellemeit is legyőzték, Cho és bátor csapata számára egy titkos átjáró nyílt a falban, amelyen át a titán ereklyéhez juthattak. A Titán lemezt egy rejtélyes égi sárkány, Elegon őrizte. Azonban nem ez volt az utolsó szoba a Vaults-ban. Az utolsó szobát kőkatonák őrizték, akik évezredek óta mozdulatlanul várakoztak a harcra. A Császár akarata irányította őket egy szerkezeten keresztül. Legyőzése azt is jelentette, hogy egy időre a Mogu’shan Vaults nem fog veszélyt jelenteni.

Ugyanakkor nem lehet tudni, vajon hány mogu varázstárgy és titán-eredetű ereklye van még rejtve Pandarián. Hogy hány sötét titkát nem is sejti még a világ varázslatuknak. A moguk nem fogják feladni, hiszen eddig sem tették. És a veszélyre nem biztos, hogy csak Pandariának kell felkészülnie…

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .