A Szatírok háborúja – Night elfek a Sundering után

Miután létrejött Nordrassil, a Világfa, azt megáldotta a három Sárkányaspektus – Alexstrasza, Ysera és Nozdormu –, majd a night elfekre bízták, hogy megvédjék a Világfát és az alatta található Well of Eternityt a Burning Legion (Lángoló Légió) újabb támadásától. Ezután a sárkányok visszavonultak saját otthonukba.

Az elkövetkező évszázadok során az egyre növekvő éjelf társadalom területének határát elkezdte kiterjeszteni Ashenvale-re, erre a Hyjal hegytől délre elterülő sűrű erdős területre. Az éjelf társadalom újjáépítésében jelentős szerepet játszott Tyrande Whisperwind (Suttogószél Tyrande), akit még a War of the Ancients (Ősök Háborúja) során választottak meg Elune főpapnőjének, a Sisterhood of Elune (Elune Testvérisége) vezetőjének. Rendjével együtt kiválóan ki tudták tölteni az éjelf vezetésben tátongó vákuumot, amit Azshara királynő bukása jelentett, hiszen viszonylagos épségben élték túl a Háborút.

A Sentinelek és a druidák – 9.400 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

Tyrande ügyesen elérte, hogy a Sisterhood fontos szerepet játsszon mind az éjelfek kormányzásában, mind a hadseregben. Ehhez egy teljesen új sereget hozott létre: ők lettek a Sentinelek, vagy Vigyázók. Ez a sereg mélyen vallásos, ugyanakkor rendkívül képzett harcos nőkből állt, akik az éjelf társadalom védelmére esküdtek fel. A Sentinelek őrjáratokat indítottak s helyőrségeket alakítottak ki a sűrű rengetegekben, emellett pedig a terület őslakos lényeivel is összebarátkoztak.

A Sentinelek vezetőjévé Tyrande Shandris Feathermoont (Holdtollas Shandris) választotta ki. Shandris még a Légió inváziója során lett árva, akit aztán Tyrande a szárnyai alá vett és igyekezett megóvni. Idővel a fiatal Shandris a harcok során rátermettségével és képességeivel kitűnt társai közül a harctéren, ezért a Háború után is Tyrande mellett maradhatott. Amikor pedig a főpapnő úgy döntött, hogy egy ilyen elit harcos nőkből álló sereget hoz létre, egyértelmű volt számára, hogy fogadott lánya legyen azok vezetője.

Ezalatt Malfurion Stormrage (Haragvihar Malfurion) továbbra is azon munkálkodott, hogy népe tagjai között a druidizmus művészetét és kultúráját minél jobban elismertesse. Miután fel kellett hagyniuk az arcane mágia művészetével, sok korábbi varázsló megfogadta Malfurion tanításait, és igyekeztek a természettel összhangban élni. Ezekből a korai druidákból – akik szinte kizárólag férfiak voltak – hiányzott a Sentinelekre jellemző szigorú katonai rend és hierarchia. Malfurion követői szabadon fedezhették fel a természetet és az Emerald Dream (Smaragd Álom) mélységeit. Ezenkívül folyamatosan kísérleteztek az alakváltásokkal, kitanulták, hogyan vegyék fel a hatalmas medvék, a hajlékony nightsaberek, a gyorsröptű varjak és más állatok alakját.

A druidák emellett rendszeresen hosszú hibernációs állapotba léptek, hogy az Emerald Dreamben utazhassanak és vigyázhassanak rá. Ez a fajta elzárkózás azonban nem igazán tetszett Tyrande-nak és Shandrisnek, hiszen úgy érezték, hogy magukra maradnak az éjelfek védelmének megoldásában. Ráadásul, még ha szólították őket, akkor is csak nagyon kevés druida felelt a hívásukra, hogy segítsenek megóvni földjeiket a külső fenyegetésekkel szemben.

A Szatírok Háborúja – 9.300 évvel a Sötét portál megnyitása előtt

Miközben az éjelfek társadalma jelentős változáson esett át, Kalimdoron egy régi ellenség bukkant fel ismét. Az Ősök Háborúját követően a megmaradt szatírok – akiket Xavius hozott létre a Highborne-okból – a világ távoli, rejtett pontjain bujkáltak, és csak a megfelelő alkalomra vártak, hogy visszatámadhassanak az éjelfeknek. És végül az egyik szatír, Xalan the Feared (Xalan, a Rettegett) lehetővé tette ezt számukra. Összegyűjtötte társait és egy ütőképes sereget kovácsolt belőlük.

Xalan felemelkedése felkeltette a Lángoló Légió Azerothon ragadt démonjainak figyelmét is. Doomguardok és más átkozott lények emelkedtek fel a sötét sarkokból, hogy válaszoljanak a szatírok hívásának. Ez az egységes démoni sereg aztán a night elfek Night Run nevű helyőrségére csaptak le először, hogy ezt a meglehetősen törékeny társadalmat ismét egy háborúba sodorják.

Kezdetben az éjelfek szörnyű veszteségeket szenvedtek el, de hamar megfordult a harci helyzet. A Sentinelek vezetője, Shandris Feathermoon ugyanis egy újfajta stratégiát javasolt a démonok elleni harchoz. Azt javasolta, hogy hívják vissza az összes druidát az Emerald Dreamből, hogy egy ütőképes sereget állítsanak ki ők is a régi ellenséggel szemben.

Miután Malfurion látta, hogy Xalan hogyan szennyezte be a night elfek területeit, egyetértett Shandris javaslatával, és maga mellé szólította Kalimdor leghatalmasabb druidáit. A druidák és a Sentinelek egyesített serege lecsapott a szatírok területének közepére. Shandris briliáns gerilla-hadműveletek alkalmazásával elérte, hogy a night elfek felülemelkedtek ellenségeiken, köztük Xalanon is.

A worgenek megjelenése

Miközben a night elfeknek sikerült eredményeket elérniük a háborúban, egy újabb fenyegetés támadt rájuk, ezúttal saját soraik közül. Egy csapat csökönyös druida ugyanis a Wild God (Vad Isten) Goldrinn félelmetes haragját akarta adoptálni egy vérengző farkas alakjában. Ezeket a druidákat Ralaar Fangfire vezette, és hamarosan worgeneknek kezdték hívni őket. Ralaar és kegyetlen társai a saját haragjuk rabjaivá váltak, és harc közben barátot és ellenséget egyaránt széttéptek. Ráadásul a farkas-szörnyek által megharapott night elfek a vírusként terjedő átok hatására maguk is worgenekké változtak.

A worgenek jelentette katasztrófa arra kényszerítette Malfuriont, hogy végiggondolja a druidizmus állapotát. Rájött arra, hogy szabályozás nélkül a Ralaar Fangfire-höz hasonló egyének elkerülhetetlenül túl messzire fognak menni druida hatalmuk határainak feszegetésében. Malfurion és társai ezért létrehozták a Cenarion Circle-t (Cenarion Kör), azt a harmonikus rendet, amely útmutatást ad és felügyeli a világ druidáit és gyakorlataikat.

A Cenarion Circle első jelentős feladata a worgen fenyegetéssel való szembeszállás volt. Miután semmilyen más megoldást nem láttak, ezért Malfurion kelletlenül bár, de száműzte Ralaart és worgen társait az Emerald Dreambe. Malfurion úgy hitte, hogy a Daral’nir nevű elvarázsolt fa tövében békésen örök álmot fognak aludni.

A worgenek száműzése után a szatíroknak semmi esélyük nem maradt a győzelemre. A night elfek igyekeztek az összes megfertőzött erdőt megtisztítani ezektől a szörnyetegektől. A háborúban el nem esett szatírok ismét az árnyak közé menekültek. Ekkora méretű fenyegetést soha többé nem jelentettek a night elf társadalom számára.

A hosszú virrasztás – 7.300 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

A Sundering utáni évszázadokban a Highborne-ok megpróbáltak beilleszkedni ebbe az újdonsült night elf társadalomba, ez azonban nagyon sok esetben nem járt sikerrel. Végül Dath’Remar Sunstrider vezetésével elhagyták a night elfeket és új otthont kerestek maguknak (erről következő alkalommal lesz szó). A Highborne-ok távozásával egy meglehetősen feszült időszak zárult le a night elfek történelmében. Ugyanakkor se Tyrande, se Malfurion nem nyugodhatott meg.

Malfurion és a Cenarion Circle igyekezett fenntartani a természet egyensúlyát és begyógyítani a földeket az előző évszázadok során szerzett démoni fertőzéstől. Ennek nagy részét a hatalmas Zöld Sárkányaspektussal, Yserával és az ő zöld sárkányaival együtt végezték, az Emerald Dream kanyargó álomútjainak mélyén. Malfurion és társai egyszerre évtizedeket aludtak át, miközben álomalakjuk Ysera birodalmában vándorolt.

Tyrande, Shandris és a Sentinelek látták el továbbra is a night elf területek feletti védelmet. Szünet nélkül járőröztek az erdőkben, mindig éberen figyeltek arra, hogy hol üti fel a fejét a démoni befolyás. Tevékenységük eredményeként beköszöntött a régen várt béke és nyugalom időszaka. A Hyjal hegy környéki erdőkben és völgyekben az élet és a természet virágzásnak indult.

Idővel a bűbájos tisztás őrei (keepers of the grove) és az erdőségek driádjai tűntek fel az elzárt Moonglade (Holdtisztás) területéről. A night elfek mélyen tisztelték ezeket a teremtményeket, mivel Cenarius saját fiai és lányai voltak. A jelenlétüket Ashenvale vadonjaiban a jobb kor előjelének tartották. A tisztás őreivel és a driádokkal együtt más lények is egyre nagyobb gyakorisággal tűntek fel a night elfek előtt. A bölcs treantok, a megfoghatatlan faerie sárkányok és a rejtélyes kimérák mind felbukkantak a night elf településekhez közeli erdőkben. Az elkövetkező évszázadok során a night elfek egyre szorosabb kötelékeket alakítottak ki ezekkel a varázslatos lényekkel, és szükség esetén segítségül hívhatták őket.

A night elfek vezetése

Mivel Malfurion hosszú időre az Emerald Dreamet járta, a night elfek napi tevékenységeinek irányítása Tyrande-ra hárult. A vezetés komoly kihívást jelentett számára, mégis élvezte. Ugyanakkor a night elfek között tomboló remény- és optimizmus hangulatban is Tyrande úgy érezte, hogy sanyarú és kemény sors vár még rájuk. Igaz, hogy előzték a Lángoló Légiót, mégsem tudták megölni Sargerast. Tyrande teljes szívéből hitte, hogy a bukott titán valahol ott rejtőzik a sötétben, a csillagok között, és egy újabb támadáson töri a fejét. Talán csak idő kérdése, hogy Sargeras megújítsa a Lángoló Légiót, hogy elpusztítson minden élőt az univerzumban.

És ha ez a nap eljön, Tyrande azt remélte, hogy ő és népe is készen állnak rá.

Add hozzá kedvenceidhez