Azerothi Históriák – A Fény Szíve

Az égen egy világító tárgy tűnt fel, és éles fénnyel emelkedett ki a Burning Legion által létrehozott Felstorm mögött. Majd zuhanni kezdett, méghozzá Suramar partjai felé. Az Ezüst Kéz Rendjének (Order of the Silver Hand) paladinjai érdeklődve nézték a rejtélyes tárgyat. A legkülönösebb az volt, hogy mintha kivágott volna egy darabot a Felstormból. A paladinok érezték, hogy ez a különös, világító tárgy, amely valamiért furcsán ismerősnek tetszett számukra, fontos jelentőséggel bírhat, olyan jelentőséggel, amelyről Khadgarnak mindenképpen tudnia kell.

Khadgar meghallgatta és komolyan is vette a paladinok jelentését. Azonnal intézkedett, hogy az egyik rend vezetője – akit egyébként ő is nagyon sokra tartott – is tudomást szerezzen erről a rejtélyes jelenségről, sőt, arra is megkérte, hogy személyesen nyomozza ki, hogy mi történhetett vele Suramar partjainál.

Hősünk el is repült Suramar partjaihoz, majd a part mentén rá is bukkant arra a helyre, ahol a legvalószínűbb volt, hogy a rejtélyes tárgy lezuhant. Ott azonban nem talált semmit, csak egy barlangot a közelben. A barlangban azonban egy tengeri óriás tartózkodott, aki nem örült annak, hogy hívatlan látogatók akarják felkutatni az ő barlangját. Ennek az elégedetlenségének külön nyomatékot adott azzal, hogy rátámadt a hősre, aki végül megölte az óriást, hogy megszerezhesse a nála lévő rejtélyes és láthatóan Fénnyel teli tárgyat. Miután megszerezte, amiért idejött, villámgyorsan visszarepült Dalaranba, hogy Khadgarral együtt megvizsgálják, mit is rejt valójában a tárgy.

A hosszúkás tárgy, különös díszítésével felemelkedett, amikor Khadgar meg akarta érinteni, és egy fénylő alak jelent meg a tetején. A tárgyban egy üzenet volt, amelyet a férfi mondott:

– Azeroth! Imádkozom azért, hogy a Fény Seregének (Army of Light) utolsó kérelme sértetlenül érjen el hozzátok. Az ezeréves háború elérte tetőpontját, de a rémálomnak még közel sincs vége. Ez a kehely a végső áldozatunkat mutatja meg. El kell jutnia a prófétához. Ő… a kulcs. Egyikünk sem kérte ezt a terhet, de erre rendelt minket a sors. Ha sikerrel járunk, a Fény talán még fennmaradhat. Ha elbukunk, akkor minden világ el fog égni.

Az üzenet mélyen megérintette Khadgart. Ahogy elhalványult a rejtélyes tárgy fénye, így szólalt meg: – Nem fogunk elbukni… Turalyon!

Majd izgatottan fordult a hőshöz, aki elhozta hozzá a tárgyat:

– Turalyon él! Évtizedeken át azt hittem, hogy régi barátom odaveszett valamelyik kietlen Légiós világon. De tudni azt, hogy él és veszélyben van, túl sok számomra. De sietnünk kell! Fel kell fednünk a tárgy szent célját – mondta hadarva. – A próféta, akiről Turalyon beszélt, kétségtelenül a draeneiek vezetője, Velen. Fogd a tárgyat és utazz el Exodarba! Ott fogod megtalálni Velen Prófétát.

Khadgar a gyorsabb utazás érdekében egy portált is nyitott hősünk számára, hogy minél előbb elérjen Exodarba. De neki is fel kellett dolgoznia az információkat. Hogy végre láthatta és hallhatta a Második Háború legendás parancsnokát, a Draenorra távozó Szövetséges Expedíció (Alliance Expedition) vezetőjét, akiről annyi történetet hallott, és akinek hollétéről semmit sem tudtak, még a saját fia sem! Igaz, hogy üzenetének nagy részét egyelőre nem értette, csak azt, hogy ez a tárgy nagyon fontos a csatában, amelyet a Lángoló Légió ellen vívnak. Nem tudta, ki vagy mi lehet a rejtélyes Fény Serege, de bízott benne, hogy sikerrel fognak járni.

A portálon át Exodar bejáratához jutott el, és egyáltalán nem az a látvány fogadta, mint amire számított. A földön mindenfelé zöld színben égő testek feküdtek, ami kétségtelenül csak egy dolgot jelenthetett: a Légió megtámadta Exodart! Végső soron számítani lehetett rá, hogy az eredarok nem fogják veszni hagyni a lehetőséget, hogy árulónak tartott testvéreik, a draeneiek felett bosszút álljanak. Hősünknek azonban nem volt túl sok ideje elmélkedni, ugyanis egy mély hang szólalt meg a fejében:

– A Vault of Lights-ban van az utolsó állásunk! Ha el tudsz idáig jutni, itt menedékre találhatsz, habár azt nem tudom megmondani, hogy még meddig…

Bár biztos nem lehetett benne, hősünk bízott abban, hogy Velen próféta szólt hozzá, és ezért elindult, hogy megkeresse a Vault of Lights-ot. Közben azonban egy másik, szintén mély, de sokkal bajlóslatúbb hangot hallott:

– Látomásaid megjósolták neked ezt a napot, Próféta? Láttad, hogy ez el fog jönni? Egy üzenetet hoztam Kil’jaedentől, amit néped vérében fogok átadni neked! ELJÖTT AZ IGAZSÁG! A gyávák halála jár ezeknek az áruló „draeneieknek”! Csonkítsátok meg a holttesteiket, hogy lássák az élők, milyen sors vár rájuk!

A hős még gyorsabban szedte lábait, hogy elérje Velent és csapatát. Körülötte mindenfelől a Légió katonái masíroztak, miközben a draeneiek igyekeztek fedezéket keresni előlük. Amint elérte a Seat of the Naarut, ismét Velen hangját hallotta:

– Rakeesh… A neve „hentest” jelent eredun nyelven. Nem véletlen, hogy Kil’jaeden egy eredart küldött, hogy lemészárolja népemet. A Megtévesztő örömét leli abban, hogy kreatív büntetéseket találjon ki azok számára, akik mertek neki ellenszegülni.

Végre a hős elérte a Vault of Lights-ot, ahol Velen egy nagyerejű, aranyszínű búrát hozott létre, amelyen úgy tűnt, hogy a Légió nem hatolhat át.A kör közepén Velen igyekezett a védőpajzsot folyamatosan fenntartani. A hős odaszaladt Velen prófétához és elmondta neki, hogy sürgős ügyben van Khadgarnak szüksége rá.

– A sors éppen ebben a legsötétebb órában küldött hozzánk, hős! Bár érzem, hogy a te küldetésed is sürgős, ha nem szorítjuk vissza ezeket a támadó démonokat, akkor mind elpusztulunk. Ez a pajzs, amely megvédi népemet, az összes energiámat és figyelmemet felemészti. Attól tartok, hogy egyedül kell a démonokkal teli termeken keresztülmenned. Kérlek, kutass túlélők után, és iktasd ki a Légiós portálokat, amelyekkel Exodarban találkozol. Sietned kell. Nem tudom, meddig tudom aktívan fenntartani ezt a pajzsot!

A hős látta, hogy valóban az lesz a legcélszerűbb, ha segít Velennek és a draeneieknek leszámolni a démonokkal, akik megtámadták őket. Miközben igyekezett Exodar őreivel és harcosaival együtt legyőzni a démonokat és bezárni a portálokat, hirtelen egy másik hang szólalt meg a fejében, akiről felismerte, hogy Nobundo az, a draeneiek broken sámánja. Elmondta, hogy a Crystal Hall északkeleti csücskében rekedtek, és itt igyekeznek ellenállni a démonok nyomásának. Hősünk hozzájuk sietett, hogy segítsen nekik a hullámokban érkező Légiós csapatok legyőzésében. Ezután Nobundo a saját csapatával együtt a Vault of Lights-ba sietett, hogy segítségére legyenek Velennek.

A Próféta már leengedte a védőpajzsot, mivel a draeneieknek sikerült visszaverniük a démonok támadását, ennek ellenére Velen aggodalmasan szólt a visszaérkező hőshöz:

– Attól tartok, csak egy percünk van. Rakeesh még mindig itt van valahol, és muszáj megállítanunk őt, ha népen ismét békét akar. Tudom, hogy nagyon messziről érkeztél hozzám, és egy ijesztő üzenetet hoztál magaddal, valamint van a birtokodban egy igen értékes tárgy. Megnézhetem?

Hősünk elővette a rejtélyes tárgyat és megmutatta Velennek. Remélte, hogy a Próféta tudja, mire való a tárgy, és az üzeneten kívül mit rejthet magában, hiszen érezte, hogy nagyon fontos lehet a Légióval kapcsolatos háború kimenetelét illetően. Ahogy a tárgyat lehelyezte a földre, Velen felkiáltott:

– Fény Anyja! Én… sajnálom. Nem tudtam. Mennünk kell. MOST! Útközben majd elmagyarázom!

Ezzel elindultak át Exodaron, a hős igyekezett lépést tartani Velennel, aki korát meghazudtoló fürgeséggel szelte át a termeket és folyosókat.

– Amit elhoztál nekem, azt a Fény Szíveként (Light’s Heart) ismerjük. Ez az értelmes magja a naaru prime-nak (elsődleges naaru), Xe’rának. A magban elzárva pedig ott van a bölcsesség… a tudás, ami létfontosságú a Lángoló Légió elleni harcunkhoz. De csak egy Xe’rától született naaru képes kinyitni ezt a magot. Ezért küldtek téged ide. Ez az igazi indoka a Lángoló Légió Exodar elleni inváziójának. Xe’ra vérvonalának utolsó tagja, O’ros őrizetlenül ül Exodar szívében. Ha elpusztítják, akkor a Fény Szívében rejlő információ örökre elveszik.

Ekkor értek oda a Seat of the Naaruhoz. És kiderült, hogy Velen félelme valóban nem volt alaptalan; lentről Rakeesh Főtábornok hangja hallatszott.

– Egy prófétához képest meglehetősen rosszul tudod előrejelezni a dolgokat… – jegyezte meg cinikusan Rakeesh, miközben O’ros egy meglehetősen mélabús melódiát árasztott magából. – HAH! – kiáltott fel az eredar. – Zenél, ha megütöd! Milyen szórakoztató teremtmény! Élvezettel fogok véget vetni létének.

– A Fény átkozza meg őt! Elvezetlek a hajó szívéhez. Maradj a védőpajzsomon belül, miközben megtisztítom a fel fertőzéstől az átjárót – mondta Velen, majd a hőssel együtt elindult lefelé a védőpajzs biztonságában. Lent még viszonylag sértetlen állapotban találtak rá O’rosra, és az előtte járkáló Rakeesh-ra.

– Időben ideértünk! – kiáltott fel Velen próféta. – A Fény kegyével és dicsőségével meggyógyítom O’rost. Aztán végzünk Rakeesh-sal. Vesztettél, Rakeesh! – kiáltotta oda az eredarnak, miközben gyógyító varázslataival segített felépülni O’rosnak. – O’ros újra egész, és most felelned kell azokért a rémtettekért, amiket elkövettél!

– Ó, a híres hősök megérkeztek – felelte Rakeesh. – Úgy tűnik, hogy felülkerekedtél rajtam, Velen. De mielőtt még megadnám magam és szembenéznék a Fény ítéletével, van még egy dolog, amit meg kell tennem. – Ekkor egy hatalmas Fel Annihilator jelent meg. Rakeesh belépett a szerkezetbe és elpusztította O’rost. – Megismerheted a győzelmet, mielőtt először megismernéd a vereséget? Gyere. Bukj el. Halj meg.

Ezzel Rakeesh rátámadt O’rosra, és felfedte előttük valódi erejét. Velen és a hős segítségére a hős két követője és bajnoka érkezett. Négyen együtt igyekeztek legyőzni a hatalmas eredart. A harc kimerítő volt mindenki számára, de lassan kezdtek felülemelkedni a démonon.

– Azt hiszitek, hogy győztetek? – kérdezte tőlük Rakeesh Főtábornok. – Megismeritek majd a vereség ízét, még ha ez az én halálomat is jelenti. Argus szájából érkezik majd a végzetetek! Hamarosan az Annihilator teljesen telítődik és egy hullócsillag erejével fog robbanni! Csak hamu fog maradni utánunk.

– Nem, ez mind rossz – szólalt meg bizonytalanul Velen. – Én… én már voltam itt korábban, de ez azt jelentené… EZ NEM LEHET! Hősök, nem szabad megölnünk Rakeesh-t! – kiáltott fel. – Álljatok meg! Kérlek!

– De nem hagyott nekünk más választást, Velen! – kiáltott fel a később érkezett követő. – Ha nem pusztítjuk el ezt a szerkezetet, akkor ez a hely és benne minden élő lélek semmivé válik!

– Ha nem akarjátok életben hagyni őt, akkor muszáj lesz megállítanom titeket! – mondta vészjóslóan Velen próféta, és hőseink legnagyobb meglepetésére elkezdte megtámadni őket. Őket, akiknek semmi más céljuk nem volt, mint megvédeni O’rost, hogy megtudhassák, pontosan mit rejt magában a Fény Szíve. Nem állhattak meg. Most már nem, hogy látták, milyen közel a vég Rakeesh számára.

– A ti arcotok lesz az utolsó, amit látni fogok utolsó pillanataimban – mondta Rakeesh, miután legyőzték őt, és haláltusáját vívta a földön. – Egy utolsó, kínzó emlék, mielőtt még porrá változnék és a feledés homályába merülnék. Már alig várom…

– Azt kérdezted, hogy láttam-e előre ezt a napot, gyermekem – fordult hozzá szelíden Velen próféta. – Igen… én láttam… és egészen eddig a pillanatig nem értettem. Egy olyan korban, amely már csak egy emlékfoszlány, volt egy fiam. A születése napján volt egy látomásom. Abban a látomásban láttam zokogó énemet, miközben egy haldokló eredart tartottam a karomban. Bőre fel-himlőkkel és harci sebekkel borított volt. Mint a tiéd… De eltemettem ezt a látomást, miután Kil’jaeden elvette tőlem a családom, és hosszú évezredeken át hagytam, hogy lényem legsötétebb sarkában vesszen el. És most, hogy itt tartalak a karomban, végül megértettem. Nincs itt számodra semmi látnivaló – fordult a hőshöz. – Vidd a Fény Szívét, és menj vissza Khadgarhoz. Mondd meg neki… mondd meg neki, hogy a Fény itt ma meghalt. Ég veled.

Hősünk kábultan állt ott, és döbbenten figyelte az idős draeneit, ahogy karjai között tartotta a halott eredar rettenetes fejét, és könnyei hullottak. Még mindig igyekezett felfogni a történteket. Hihetetlen volt, amit Velen mondott, hogy Rakeesh, a Légió főtábornoka, valójában Velen fia volt! Hogy a Próféta ilyen hosszú időn át titkolta, hogy milyen árat fizetett azért, hogy megmentse népének egy részét Sargeras befolyásától. Ugyanakkor el is borzadt, hiszen Kil’jaeden ismét megmutatta, hogy miért tartják a Lángoló Légió legrettegettebb vezérének. Kil’jaeden több mint tízezer évet várt arra, hogy bosszút állhasson Velenen, és ez a bosszúállás nem egyszerűen abból állt, hogy megölje egykori társát. Nem, Kil’jaeden igazi kegyetlen vezér volt, aki nem feltétlenül a fizikai, hanem a lelki fájdalomokozás nagymestere volt.

Miközben hősünk ott állt megbűvölve, egy draenei paladin hölgy jelent meg, akiről még korábban megtudta, hogy Diviniusnak hívják.

– Olyan gyorsan jöttünk, ahogy csak tudtunk – jelentette Velennek. – A Fénynek hála, hogy biztonságban vagy, Próféta!

– Nem vagyok sem próféta, sem egy báb. Soha többé – mondta halkan a draeneiek vezetője. – Romuul túlélte?

– Grand Artificer Romuul még él, uram! – jelentette a paladin.

– Jó. Keressétek meg Romuult – adta ki az utasítást Velen. És ez az utasítás most határozottan parancsnak tetszett. – Mondjátok meg neki, hogy kezdje meg a hajó javítását. Hazamegyünk.

Hősünk érezte, hogy most már nincs itt semmi látnivaló. Aggódott a draeneiekért és Velenért, azért, hogy vajon tényleg azt jelenti-e a hazatérés, amire gondolt, de ennél fontosabb dolga volt most. Ha Velen eltökélte, hogy több ezer év után visszatér népével együtt Argusra, hogy személyesen számoljon le Kil’jaedennel, az egyelőre az ő dolga. Neki most az volt a feladata, hogy visszajuttassa a Fény Szívét Khadgarnak, és elmondja neki, hogy bár O’ros segítségével valóban ki bírták volna nyitni a Fény Szívét, a naarut még azelőtt elpusztította Rakeesh, hogy erre lehetőségük lett volna, és most úgy tűnt, nincs rá lehetőség, hogy megtudják, mit rejt magában a rejtélyes tárgy. A varázsló teljes döbbenettel hallgatta a hős beszámolóját az Exodarban történtekről.

– Kil’jaeden elvette Velen gyermekét, hagyta, hogy Velen azt higgye, a fiú meghalt, majd felnevelte a gyermeket mint a Lángoló Légió egyik katonáját azzal a kifejezett céllal, hogy majd a saját apját ölje meg? És ez az átkozott 13.000 évet várt arra, hogy bosszút álljon Velenen azért, amiért megtagadta Sargerast és a Légiót? Valóban ő a Megtévesztő. Szívszorító, hogy Velennek egy ilyen tragédiát kelljen megélnie mindazok után, amin ő és népe már keresztülment. Egy ilyen dolog bárki hitét próbára tenné.

Khadgar tovább folytatta beszédét: – „ Egyikünk sem kérte ezt a terhet, de erre rendelt minket a sors.” Turalyon szavai még mindig visszhangoznak a fejemben. Aggódok a draeneiek sorsáért… barátom, Velen sorsáért: de ébernek kell maradnunk! Egyelőre a Fény Szíve az én vigyázó szemeim alatt marad. Itt maradok Dalaranban, és további válaszok után kutatok! Lennie kell más útnak is!

Hősünk csüggedten távozott. Habár sikerült visszaverni a Légió támadását Exodarban, ezért nagyon komoly árat fizettek. Nemcsak Velen fia, az eredar Rakeesh veszett oda, de vele együtt O’ros is, Xe’ra utolsó leszármazója. És lehet, hogy vele együtt a remény is, hogy megtudják, mi is igazából Turalyon és a Fény Seregének utolsó áldozata?

Rövid idő elteltével azonban a hős üzenetet kapott Khadgartól, hogy jöjjön el hozzá, mert a Fény Szívével kapcsolatban akar vele beszélni. A főmágus szerencsére jó hírekkel tudott szolgálni.

– Lehet, hogy megtaláltam a „kulcsát”, amivel felnyithatjuk a Fény Szívét. Néhány ősi, kozmológiai témájú köteten rágtam át magát, amikor ráakadtam egy olyan bekezdésre, amely arra utalt, hogy az elsődleges naarut Elune hozta létre a Fény és az Árnyék hatalmas rendezése során. Ha valóban Elune hozta létre Xe’rát, akkor okkal reménykedhetünk abban, hogy a Tears of Elune (Elune könnyei) segítségével felnyithatjuk és megismerhetjük a Fény Szívének titkait. Meglehetősen távoli próbálkozás, de semmi sem veszíthetünk.

Dalaranban Khadgar átadta a korábban megszerzett Pillar of Creationt (Teremtés Oszlopa), Elune Könnyeit, hogy annak segítségével hősünk próbálja meg a hős felnyitni a Fény Szívét. Mivel ő se tudta, hogy pontosan hogyan is kellene megtörténnie, ezért a hős fantáziájára volt bízva a dolog. Tanácstalanul állt a dologhoz a hős, de végül sikerrel járt, és megnyílt a Fény Szíve, és feltárult annak tartalma. Hősünk hirtelen az univerzum kellős közepén, a csillagok között találta magát.

– Ne ijedj meg, halandó – hallotta egy naaru megnyugtató hangját. – A tudatod kivetült a Great Dark Beyondban található égi jelenlétemre. Xe’ra vagyok, az egyik első naaru, akit létrehoztak a kozmosz nagy rendezése során. Minden teremtmény tűzpróbájához érkeztél, aki válaszokat keres. Hallgass hát, és lelj rá a megvilágosodásra.

– Egy réges-régi időben, egy hatalmas harc döntötte el minden világ sorsát. Ebben a végső csatában történt, hogy a minden hatalommal rendelkező titán Pantheon egyik tagjának, Sargerasnak az áldozata lett. A bukás után senki nem maradt, aki ellenállt volna Sargeras akaratának. A sötét titán és az ő Lángoló Légió szabadon járhatta a kozmoszt, hogy számtalan világot semmisítsenek meg Lángoló Hadjáratuk során. Azoknak a leigázott világoknak a porából túlélők emelkedtek fel, hogy szembeszálljanak a démonokkal. Úgy ismerjük őket, mint a Fény Serege.

– De most, az Arany Sereg a feledés szakadékánál inog, miközben az Arguson folyó hadjáratuk a végéhez közeled. Ha elbuknak, a Légió egy új Lángoló Hadjáratot indít, amivel megrengeti az egész világegyetemet. Egy kétségbeesett misszió céljából vagyok itt. A Fény és Árnyék gyermekét keresem: a fiút, aki elhozza a démonok korának végét. Azt, akit Illidan Stormrage-nek hívnak.

Add hozzá kedvenceidhez