CikkekCikkfordításKarakterek történeteWoW: Battle for Azeroth

Sylvanas Windrunner Hadfőnök nehézkes uralkodása

Matthew Rossi a Before the Storm elolvasása után elmélkedett egy sort Sylvanas Windrunnerről, és arra jutott, hogy bizony a Warchief pozíciója Undercity vezetőjeként és a Forsakenek Banshee Királynőjeként is veszélyben van. Ennek viszont nem Anduin Wrynn az oka. Hanem azért, mert az általa alkalmazott erőszak lehet, hogy a visszájára fog elsülni. Olyan dolgokat tett a könyvben, amelyek könnyen lehet, hogy végül vissza fognak ütni rá.

A cikk spoilereket tartalmaz a Before the Storm című könyvből! Ha érdekel, hogy miről szól a könyv, meghallgathatod a beszámolómat róla!

A kialakult helyzet

Windrunner: Three Sisters képregény a War Crimes című regényben vázolt Sylvanas és Vereesa kapcsolatot építette tovább. Bemutatta, hogy a három túlélő Windrunner nővére között milyen szakadék tátong.  Mindhármuk élete drasztikus változásokon ment keresztül azóta, hogy a Warcraft II végén a Dark Portal bezáródott, elzárva Alleriát az otthonától.

Az egyik következménye a Vereesa, Alleria és Sylvanas közötti találkozónak az volt, hogy Sylvanas most már meg van győződve arról, hogy semmilyen békülés és normális kapcsolat nem alakítható ki a Forsakenek és azok között, akik egykor a barátaik és szeretteik voltak. Az élők nem tudják megérteni és megbocsátani a halottaknak, hogy nem maradtak holtan. És ez a hozzáállás nagyban visszatükröződik a Before the Stormban is.

Sylvanas nagyon határozott cselekedetekkel még rá is erősít erre a hozzáállásra.

Egy megtört esély

A könyvben Anduin egy tűzszüneti javaslattal keresi meg Sylvanast. Egyetlen napot javasol, amikor a Forsakenek és élő rokonaik összegyűlhetnek és kideríthetik, hogy vajon lehet-e valaha is békés kapcsolat közöttük. Sylvanas nem hisz abban, hogy ez lehetséges lenne, de tudja, hogy ha egyszerűen visszautasítaná, azzal éket verne a népe és maga közé. Egy olyan éket, amely akár az iránta való hűségüket is veszélyeztetné – ezért beleegyezik a javaslatba. De végül, amikor néhány Forsaken úgy dönt, hogy disszidálnak, hogy szeretteikkel lehessenek az Alliance-ban, Sylvanas brutálisan megtorolja.

Azonnal megöleti a Desolate Council azon tagjait, akik azt tervezik, hogy átállnak az Alliance-hoz. Megölti Calia Menethilt, és megöleti a Desolate Council azon tagjait is, akik egyébként hűségesek maradnak Undercityhez és Sylvanashoz. Ezzel Sylvanas akaratlanul is létrehozza a legnagyobb fenyegetést, amely Banshee Királynőként való uralkodását veszélyeztetheti.

Mégpedig azért, mert Calia, aki eddig élő volt, most egy újfajta élőholt. Nem egy nekromanciával létrehozott élőholt, hanem maga a Holy Light keltette fel. Calia nem él, a teste nem lélegzik, ugyanakkor nem is rothad szét, mert a Light járja át.

Egy létező fenyegetés

Ezzel Calia egy olyan létező fenyegetés lett, amivel Sylvanasnak soha nem kellett volna szembenéznie, ha életben hagyta volna a nőt. Élve ugyanis Calia soha nem lehetett volna a Forsakenek elfogadott vezetője. Néhányan elfogadták volna őt, de az a tény, hogy ő Arthas testvére, aki ezt tette velük és ráadásul életben is lenne, amivel soha nem érthetné meg igazán, hogy mit jelent számukra élőholtnak lenni, túl nagy szakadék lett volna ahhoz, hogy átugorják.

De egy élőholt Calia Menethil, aki teljesen megértheti azt, hogy kik is ők valójában? Egy nő, akik egy másik utat tud nekik nyújtani? Olyan valaki, aki olyan állapotot is tud nekik ajánlani, ami nem feltétlenül lenne egy rothadó, szörnyű rémálom, mint a legtöbb Forsaken?

A könyv világosan bemutatja, hogy Forsakennek lenni milyen szörnyű sok tekintetben. Nem tudják gyógyítani magukat és sokkal könnyebben elérheti őket a Végső Halál, mint az élőket. Bár nem öregednek és elviekben a végtelenségig létezhetnének, mégis sokkal könnyebben esik darabokra a testük a mindennapos használattól. Sok tekintetben a Forsakenek törékenyek – Sylvanasnak egészen extrém szertartást kellett végrehajtania ahhoz, hogy Nathanos számára egy olyan testet biztosítson, ami sokkal közelebb áll ahhoz, amilyen élőként volt.

De Caliának nem kell aggódnia ezen. A Light tartja fenn őt, és a könyv mintha arra utalna, hogy végig ez volt a Light terve vele, hogy ő legyen majd a remény megtestesítője a Forsakenek számára. Mint élő pap, ezt nem tudta volna betölteni, de mint egy élőholt? Ő Sylvanas valaha volt legnagyobb riválisa.

A legnagyobb ellenség

De nem Calia a legnagyobb fenyegetés jelenleg Sylvanasra nézve. Az maga Sylvanas.

Sylvanas képtelen bármilyen más lencsén át nézni a dolgokat, mint amilyenen ő nézi azokat, amióta meghalt. Automatikusan feltételezi, hogy mindenkinek van valami hátsó szándéka, hozzá hasonlóan. Hogy a hasonló helyzetek mind ugyanúgy fognak lezajlani, függetlenül attól, hogy milyen egyéb tényezők játszanak szerepe.t A nővéreivel való találkozás olyan fájdalmat okozott neki, ami lénye mélyéig hatolt. Ebből következik, hogy bármilyen más találkozás is eleve kudarcra és fájdalomra van ítélve.

Gyorsan lecsap azokra az esetekre, amikor a találkozás szintén kudarcot vall és elég nyíltan táplálja a megbántottságát azoknak a Forsakeneknek, akiknek nem sül el jól a találkozása élő szeretteikkel. Éppen ezért nem képes arra, hogy megfelelően felmérje, hogy néhány Forsaken és ember igenis képes áthidalni ezt a szakadékot. Hogy újra képesek kifejezni a szeretetüket egymás iránt. Azt meg még kevésbé, hogy ezeknek a Forsakeneknek igenis megfordul a fejükben, hogy az Alliance-hoz menekülnek, hogy újra együtt lehessenek szeretteikkel.

Olyan kegyetlenül és brutálisan akarja elfojtani ezeket a Forsakeneket, hogy Dark Rangerjeivel lenyilaztatja inkább a saját népét, ahelyett, hogy hagyná őket távozni. Sőt, még azokat is megöli, akiknek esze ágában sem volt az Alliance-hoz disszidálni. Mivel Sylvanas már azt az ötletet, hogy élők és holtak között újra szeretetteljes kapcsolat legyen, egy rákfenének látja, amelyet ki kell irtani népéből.

Sylvanas a Forsakenekkel szemben

Ez azért van, mert a halhatatlanság iránti vágya és az, hogy megakadályozza a Forsakenek kihalását, arra vezérli, hogy Stormwind megtámadását megtervezze. Hogy mindenkit Forsakenként élesszen fel. És bármilyen elfogadott kapcsolat az élőkkel veszélyt jelentene erre a terve. De azért is van ez, mert másképpen el sem tudja képzelni, hogy újra szerethesse és együtt legyen a testvéreivel. Amikor lehetősége volt valamilyen kapcsolatot kiépíteni Vereesával, ezt csak úgy tudta elképzelni, hogy előbb megöli Vereesát, majd Forsakenként feltámasztja.

Sylvanas úgy tekint a Forsakenekre, mint az egyetlenre, ami megmaradt számára. A Windrunner képregényben tett cselekedeti azt mutatják, hogy képtelen szembenézni vagy megfogalmazni azokat az érzéseket, amelyeket jelenleg érez a testvérei iránt. Eltervezte a rajtaütést, amellyel megölte volna Vereesát és Alleriát is, ez azonban mégsem következett be, mivel Sylvanast teljesen felkészületlenül érte Vereesa egyszerű érzelemnyilvánítása felé.

És ez az igazi tragédia itt. Sylvanas nem a hűtlenségük miatt ölte meg a Desolate Council tagjait Arathiban, hanem azért, mert látja bennük azt, amit saját magából sem tudott kiirtani. Azt a vágyat, amit még élőholt állapotában is érez, hogy együtt lehessen a családjával. Ezt gyengeségnek tartja, amit kigúnyol és kifogásokat keres, amivel magyarázza. De attól még ott van – és amit nem tud eltávolítani saját magából, azt elpusztítja másokban.

Minden dolognak ára van

Szóval itt van a probléma Calia Menethillel, amit maga Sylvanas súlyosbított, és itt van Sylvanas, aki saját magához hasonlóvá próbálja tenni a Forsakeneket. De van még valami, ami veszélyezteti uralkodását Undercityben – ez pedig a Horda.

A Legion támadásákor Sylvanas volt a legkézenfekvőbb, hogy vezesse őket. Ő volt a legnagyobb taktikus. Ő volt a legtapasztaltabb tábornokuk. Akiknek tapasztalata háborúban megközelítette az övét, az Varok Saurfang és Lor’themar Theron volt. Theron volt a helyettese a Harmadik Háború során – a beosztottja, kevesebb tapasztalattal és ésszel. Őt éppen elfoglalja az, hogy konszolidálja népe helyzetét és vezesse őket, szóval nem igazán volt alkalmas a Warchief szerepére. És míg Saurfang az Első és a Második Háború veteránja volt, és a Might of Kalimdor seregét is vezette, nem volt akkora stratéga, mint Sylvanas.

De egy jó hadvezér nem feltétlenül a legjobb választás akkor, amikor nincs háború, és úgy tűnik, hogy ezzel Sylvanas is tisztában van. Zsákmánynak látja az Alliance-t, és az a szándéka, hogy tovább harcoljon a Horda. Egészen odáig meg, hogy megzsarolja Baine Bloodhoofot azzal, hogy tud arról, hogy kapcsolatban áll Anduinnal. Világossá teszi, hogy akár hazaárulással is megvádolná a taurent, csakhogy továbbra is megmaradhasson az Azerite-bányászat.

Sylvanas nem akar és talán nem is tud mást látni az Alliance-ban, mint az ellenséget, mivel szüksége van egy ellenségre. Amíg ő a Warchief, addig egy ingatag hajó fedélzetén uralkodik. Még a Forsakenek is úgy érzik, hogy elhanyagolja őket, a többi nép pedig még gyanakvóbb vele szemben. Saurfang még arra is vetemedik, hogy rámutasson arra, hogy a Horda összes népének Warchiefje lett, nem csupán a Forsakeneknek.

Ezen túlmenően Sylvanas az Alliance-szal való háborúban látja az egyetlen utat arra, hogy megőrizze a Forsakeneket. Mivel nem parancsolhat határtalanul a Val’kyroknak, ahogy azt tette volna, ha sikeresen uralni tudta volna Eyirt, szüksége van a halott Stormwindre ahhoz, hogy feltöltse seregének sorait. Az Alliance kiirtása csak egy eszköz a számára. Más szavakkal, a frakciók közötti béke fenyegetés számára.

Győzelmi esélyek

Vezetőként Sylvanas képtelen elfogadni, hogy a népe más dolgokat is akarhat, mint ő maga. Képtelen elfogadni más álláspontot, csak azt, amin ő is van, attól félve, hogy egyébként elpusztítaná őt. És mindeközben egy olyan sereget is vezet, amely nagyrészt olyan tagokból áll, akik nem bíznak meg benne. Emellett pedig létrehozott legalább egy olyan riválist, aki legalább olyan jó eséllyel pályázik azon Forsakenek szívére, akik haláluk előtt Lordaeron népei voltak. Azzal, hogy a BfA-ban valószínűleg elveszítik Lordaeront, Calia Menethil lehet ezen Forsakenek egyetlen esélye arra, hogy valaha is visszatérhessenek otthonukba.

Még hosszú út áll előttünk, de nem állnak jól a dolgok Sylvanas számára, sem mint Warchief, sem mint Banshee Királynő.

/Forrás: Matthew Rossi: The uneasy reign of Warchief Sylvanas Windrunner – Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .