Zul próféta kiterjedt tevékenysége
A Hordás karakterrel játszók teljes képet kaphattak Zul prófétáról. Zul története a Battle for Azeroth-ban valójában csak a kiteljesedése azoknak a történeteknek, amelyeket már korábban láthattunk. És bár soha nem láthattuk személyesen és közelről Zult, mint ahogy most Zandalarban, nagyon régóta láthattuk, hogy milyen messze elér valójában a keze. Lehet, hogy nem voltatok vele tisztában, hogy ezek mögött az események mögött valójában Zul állt, hogy hol a háttérből, hol inkább az előtérből próbáljon hatni a világra.
De most, ahogy Zandalaron átverekedtük magunkat, láthattuk a végső tetőzését mindazon történetszálaknak, amelyek már 2008 novembere óta időről-időre felbukkantak a játékban. Vajon mi vezetett a Zandalarban történt eseményekhez? Rengeteg más esemény.
Zul’Drak és a Loák halála
A Drakkarik egykor a leghatalmasabb troll nemzet voltak egész Azerothon, és teraszos felépítésű Zul’drakjuk egy kiterjedt templomváros volt Gundrak trónjától a hatalmas Drak’Tharon Erődig, ahol a Drakkarik számos loájának hódoltak és tanácsaikat kikérték. Aztán jött a Scourge és a Drakkarik elhúlve figyelték, ahogy területük délnyugati része odaveszett, és még a loa Tharon’ját is megrontotta a Blight.
A megoldás után kétségbeesetten kutató Drakkarik végül szörnyű következtetésre jutottak, és a pánik és kétségbeesés közepette megtették az elképzelhetetlent – saját isteneiket áldozták fel annak érdekében, hogy ellophassák a Loák erejét, és azt saját személyes céljaikra használhassák fel. Természetesen egy ilyen rémséges felfedezésnek is megvoltak a maga nehézségei: a loa Mam’toth például inkább teljes egészében elpusztította saját magát és követői nagy részét, mielőtt még őt ölték volna meg. Az egyik loának, Quetz’lunnak, a Wind Serpentnek végül sikerült visszaszereznie erejét a korábbi Főpaptól, aki ellopta tőle, majd a prófétát a végtelenségig kínozta egy általa létrehozott alvilágban. De a Drakkari Loák többségét nem a Scourge, hanem saját rettegő követőik ölték meg, akik bármilyen módszerrel is, de meg akarták védeni magukat az Icecrownból ömlő élőholtak áradata elől.
Azonban Zul’drak végül elbukott a Scourge előtt – hiába szereztek rövid időre hatalmas erőt a Drakkarik a Loáik feláldozásának köszönhetően, társadalmuk elvesztette azt a stabilitását, amelyet a Loák imádata jelentett. Aztán egy csoportnyi Zandalari troll érkezett Zul’Drakba, hogy megpróbálják megőrizni a Drakkari kultúrából mindazt, amit tudnak. Ezt a csoportot maga Zul vezette, és ők jöttek rá a Drakkari szertartások titkaira, amelyekkel ellopták a Loák erejét. Zul jól megjegyezte ezeket a titkokat, és néhány tanítványát is megtanította rájuk, köztük Yazmát. Rezan és Shadra végzete teljes egészében annak köszönhető, hogy Zul még azelőtt megismerte ezeket a titkokat Zul’Drakban, hogy a templomváros elesett volna a Scourge előtt.
A Cataclysm és az Arany Flotta
Akár „megjósolta” Zul a Cataclysmet, akár, ahogy most tűnik, Old God mesterei – akiket ő személyesen amúgy nem tekint mestereinek – adták neki ezt az információt, egy dolog világos. A tetteinek nem annyira az volt a célja, hogy megőrizze népét, ahogyan azt kijelentette, mint inkább az, hogy a saját személyes hatalmát megerősítse.
Amikor a Cataclysm bekövetkezett és Nazmir elkezdett elsüllyedni a mocsárba és lápba, amely ma uralja ezt a vidéket, Zul kijelentette, hogy hamarosan egész Zandalarral ez fog történni. Az világos, hogy ez nem következett be, és még néhány Zandalarinak is feltűnt, hogy a Próféta nem teljesen pontosan határozta meg a katasztrófa kiterjedtségét. De a próféciái és a világ végének hirdetése megadták neki azt, ami akart – elhagyhatta Rastakhan király területét a Zandalar flotta egy részével, amelynek segítségével szövetséget kötött más troll törzsekkel és birodalmakkal. Azalatt, míg Deathwing lerombolta Azeroth felszínének egy részét, Zulnak sikerült megállapodást kötnie a Gurubashikkal és az Amanikkal, és felajánlotta nekik Zandalar segítségét ahhoz, hogy visszaállítsák elveszett dicsőségüket.
Végül Vol’jin vezetése alatt a Darkspear trolloknak sikerült ennek a tervnek gátat szabniuk a Horda és meglepetésre az Alliance kalandorainak segítségével, akik megakadályozták, hogy Zul’Gurub és Zul’Aman az egységes Troll birodalom bástyái legyenek. De amíg mi ezzel voltunk elfoglalva, Zulnak még egy ennél is lenyűgözőbb tettet sikerült végrehajtania. Mivel rendelkezésére állt az Arany Flotta, Pandaria pedig elvesztette az őt idegenektől védő ködét a Cataclysm eredményeként, Zul kapcsolatba tudott lépni népe egyik legrégebbi szövetségesével.
Zul és a Moguk
Zul volt kizárólag az, aki a Zandalarikat Pandariára küldte. Nem is kellett a király engedélyét kérnie, hiszen már korábban sikerült elérnie, hogy Rastakhan átadta neki a flotta egy jelentős része felett az uralmat azért, hogy végre ne kelljen hallania a Cataclysmról és a világ elsüllyedéséről. Zul ezeket a csapatokat és a saját szolgáit – köztük Khar’zul prófétát és Gara’jalt, a Spiritbindert – használta fel ahhoz, hogy megtalálják a Thunder King (Villámkirály) Lei Shen sírját, és egy ősi rítussal felélesszék őt a holtak közül.
Zul nem azért tette ezt, mert annyira szívén viselte a Moguk sorsát, mint ahogyan Lei Shen sem azért fogadta el a segítségüket és a jelenlétüket, mert mély érzelmeket táplált volna a Zandalarik iránt. Nem, Zul Pandariára is csak tanulni érkezett, mint korábban Zul’Drakba. Az a rítus, amellyel Lei Shent feltámasztották holtából, eredetileg egy Mogu rítus volt, szolgáin keresztül azonban Zul is megtanulta annak használatát. Bár Khar’zul úgy tűnik, tényleg azt hitte, hogy a Cataclysm elpusztította Zandalart, Zul tudta, hogy ez nem így van, és minden, amit tett – minden parancsa, amit a Zandalari seregeknek adott Pandarián, minden szövetség, amelyet a mogukkal fenntartott, minden rajtaütés és támadás, amelyet megparancsolt Pandarián – azt a célt szolgálta, hogy megtudja, hogyan kell egy ősi uralkodót visszahozni az életbe. Az arrogáns Lei Shennel kötött szövetsége megérte azt az árat, amit Zul fizetett a követői életével ezért az egyetlen információért cserébe.
Zul valódi célja
Mire a Horda elért Zandalarba, Zul ügyködései egy kis időre háttérbe szorultak azon előre nem látott esemény miatt, hogy az Alliance elfogta őt és bezárta a Stockades-be. Láthattuk, hogy Zul hogyan használja az ő Sightját, Látását, miközben Stormwindből menekült és szándékos gyújtogatása valóságos futótűzzé változott a megfelelő pillanatban, hogy elterelje Jaina Proudmoore figyelmét, hogy így ő társaival együtt elmenekülhessen – ebből többekben az a következtetése támadt, hogy nem valószínű, hogy gyanútlanul kapták volna el.
De miközben végignéztük teljes ténykedését, el kellett töprengeni rajta, hogy vajon miért hagyta Zul, hogy elfogják? Hogy a Hordát Zandalarra vihesse és ezzel terelje el Rastakhan figyelmét? Amikor egykori tanítványával, Vol’jambával vitába keveredik, megtudjuk, hogy Zul nemcsak az előre látható jövőre készül tervekkel, hanem arra is, ami előre nem látható. Lehet, hogy az egész csak figyelemelterelés volt.
De egy dolog biztos – Zul összes ténykedése egyetlen ambiciózus terv része volt, hogy Yazmát, Shadra főpapját és Rastakhan király kémmesterét rávegye arra, hogy a Drakkariktól ellopott szertartás segítségével szerezze meg Shadra erejét. Amikor pedig ez sikerrel járt, akkor átvették az irányítást Atal’Dazar felett annak érdekében, hogy a Moguk mágiájának segítségével felélesszék az első királyt, Dazart, hogy vele helyettesítsék Rastakhant, és ő legyen a Zandalarik királya. Azonban a tervnek ez a része kudarcba fulladt, ezért Zul egy másik tervéhez nyúlt.
Erről pedig a következő alkalommal lesz részletesen szó.
Forrás: Matthew Rossi: The long reach of the Prophet Zul /Blizzardwatch/
További olvasnivalók a Zandalarikról:
A Zandalari trollok történelme
A Zandalari trollok és a moguk
Add hozzá kedvenceidhez